A büfibajnok és a Libidó együttes

Nehéz megmondani az utóbbi évek tapasztalatai alapján, hogy Soma (Mama Gésa, Spitzer Gyöngyi) mit ne csináljon inkább valamelyik tévécsatornán. Ne legyen zsűritag a TV2-n: ne hozza zavarba a mutatósabb férfi versenyzőket személyeskedő erotikus vallomásaival, és ne készítse ki túlzott szigorával a csinosabb lánykákat. Ne énekeljen és főleg ne táncoljon ugyanott, mert hozzá képest a grizzly medve is minimum Liza Minnelli a Kabaréból. És még inkább ne vezessen anatómiai show-műsort az m1-en vacsoraidőben, mert az ízléstelenebb és szedett-vedettebb, mint a művésznő bármelyik toalettje a Megasztárban.
Abban persze mélyen egyetértek az m1 döntéshozóival és Somával is, hogy a mai ember keveset tud a saját testéről. Jól megjárta a napokban egy MTI-hír szerint az a francia kannibál is, aki cellatársának a szívét akarta megvacsorázni, de bizonyára hiányozhatott a biológiaórákról az iskolában, így az áldozat bordaközi izmát és a tüdőcsúcsa egy darabját falatozta be. Ugyan, ne tessék már fintorogni, a Testi mesék gyomorról szóló adása az emésztett étel öklendezésre alkalmas szemléltetésével, a hányás, ürítés és társai taglalásával, valamint a Libidó zenekarral – amelyben Soma tulajdon férje ura fújja két bélsár-imitáció között a szaxofont – semmivel nem szalonképesebb, mint a kannibál börtönvacsija!
Számomra már a nyitóakciónak szánt fánkevő versennyel vége is volt a műsornak, pontosabban akkor, amikor Soma arra buzdította a két szumózóból és egy zsokéból álló mezőnyt, hogy ne rágják a fánkot, hanem csak nyeljék, mint kacsa a nokedlit. A későbbiekben, míg a háttérben tovább zajlott az amúgy is egészségtelen égetett sütemények küzdelmes bekebelezése, a jobb sorsra érdemes és nagyon lelkes Szerényi Gábor orvosprofeszszor anatómiai babákon és fánkdarabkákon már az emésztés gyomorban és patkóbélben zajló folyamatát mutatta be. Valahogy ez a fajta egyidejűség sem csinált aznap este jó étvágyat a vacsorához, és aztán jöttek a fentebb már felsorolt stációk, megfejelve Soma büszke bejelentésével, amely szerint ő egykoron Zánkán böfögőbajnokságot nyert. (Egy valóságshow tanúsága szerint egy még ennél is pikánsabb versenyszámban is bátran elindulhatott volna, de erről talán majd egy másik szervünkről szóló produkcióban vall a mostanihoz hasonlóan keresetlen őszinteséggel.)
Elismerem: a mai plasztik, steril, agyondomesztoszozott világban élő ember túl finnyás, túl alacsony az ingerküszöbe, hiszen ma már majd mindenki kórházban születik, betegeskedik, hal meg, s ott, a kórházi falak mögött zajlik manapság majd minden, ami biológia. Ez a műsor azonban, amely ismeretek tekintetében nemigen haladja meg egy gyengébb tanóra színvonalát, kaotikusságával, ízléstelenségével, átgondolatlanságával nemigen hozza meg a néző kedvét ahhoz, hogy szombat esténként együtt kalandozzuk be az emberi test titkait.
(Testi mesék, m1, 2006. december 6., 18.00.)