Magáról az életről esik szó most, a Csinibaba tárgyi világába helyezett társadalmi dráma nagyjából annyira vicces, mint a népligeti vagy a Nyugati aluljáró, ez a mi kis kelet-közép-európai nyomorult valóságunk Kaurismaki és Tarr modorában elmesélve, minimális cselekménnyel, hosszú csendekkel, városi zajokkal, grafitszürkébe sikító komplementer színekkel, és mélyen rögzülő, statikus képekkel. Olykor a korai Forman is itt kísért, Kocsis hozzáállásában van bizonyos távolságtartó irónia, ridegség, de korántsem cinizmus. Még Bodor Ádám juthat eszünkbe, amikor minimálirodalmában életre kelti a soha sem volt Dobrin City lakóit. Klausztrofóbia, félszavak, menekülésvágy.
A tulajdonképpen behatárolhatatlan korban játszódó film (szocreál tárgyak, de mobiltelefon, kádári slágerek, mai buszmegállók) az elviselhetetlenség határáig csupaszított környezetben játszódik, emberek csak néha-néha szállingóznak a panelházak között, a tér üres, a néző ingerekre szomjazik. És szomjas marad.
A Friss levegő amolyan retromozi, ennek megfelelően egy groteszk retrotánciskolában indít, itt ismerjük meg Violát, a negyvenes, szenvtelen vécésnőt, aki pontosan olyan elutasító a férfiakkal, mint amennyire vágyik rájuk, vágyik a szorongás feloldására. Megtudjuk még róla, hogy – nyilván munkájából adódóan – a vécéspray-k rabja, snitteken keresztül fújja a műillatokat maga köré. Viola kizárólag a piros különböző árnyalataiba öltözik, piros körülötte a kárpit, a textil, a művirág. Zárkózott lánya viszont zöld. A zöld a remény színe, reménykeltően zöld a sálja, a kabátja, ráadásul gyűlöli az illatosító spray-ket, ha teheti, leginkább ablakokat nyitogat, mert nem vágyik másra, csak friss levegőre. A kettejük közti kommunikáció félmondatokra korlátozódik, együttélésük szimbóluma a tévé által uralt kanapé.
A rendező legnagyobb leckéje, hogy kalodába bírja-e zárni az érzelmeket. Következetesen hideg marad, vagy hagyja magát leteperni ebben az iszonyatos panelcsendben (hiszen a Friss levegő az elfojtott érzelmekről, a ki nem mondott szavakról, a magányos boldogságkeresésről szól). Kocsis Ágnes első filmes rendező olykor kileng, hibázik, elérzékenyül. Sebaj. Bemutatkozásnak ez tökéletesen megfelel, a kamasz amatőrszínészek hibátlanul vizsgáznak, a film pedig megérdemli a szakmai díjakat. És az nagyon szép gondolat, hogy egy ilyen lekopasztott világban már az is frissítőleg hat, sőt, megoldásnak, kiútnak tűnik, ha a lázadás helyett beleilleszkedünk anyáink szerepébe.
(Friss levegő, színes magyar film, 109 perc. Rendezte Kocsis Ágnes. Forgalmazza a Mokép.)
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
