Államosítják a bősi erőművet

Robert Fico a tavalyi parlamenti választások kampányában ígérte meg választóinak, hogy leállítja Szlovákiában a magánosítási folyamatot, sőt felülvizsgálja a Dzurinda-kormány levezényelte privatizációkat, s ahol törvénytelenségre lel, visszaállamosítja az „elrabolt közvagyont”.

Neszméri Sándor
2007. 01. 10. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormánykoalíciós tanács idei első ülésén abban állapodott meg Robert Fico politikai partnereivel, Vladimír Meciarral és Ján Slotával, hogy államosítják a bősi vízművet is. Valószínűleg egy bonyolult folyamat kezdődik a döntés nyomán, pedig a legtöbb szakértő szerint igaza van a Fico-kabinetnek. Történt, hogy a korábbi kormány magánosította a Szlovák Villamos Művek Rt. 66 százalékát, amit az olasz Enel cég szerzett meg. Az olaszok azonban Bőst is akarták, ami nem volt része a villamos műveknek. A vízi erőművet, a hajókamrákat és az egész felvízcsatornát ugyanis a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat építette és működtette. A Dzurinda-kormány ezért azt találta ki, hogy az állami vízgazdálkodási vállalat marad a tulajdonosa az egész vízlépcsőrendszernek, ellenben magát a vízi erőművet harminc évre bérbe adja a villamos műveknek, amivel gyakorlatilag átjátszotta az Enelnek. A szlovák költségvetés a villanyáram árának egy részéhez – teljesen áttekinthetetlenül – csak az Enel nyereségén keresztül juthat hozzá, ami a szakértők szerint hét-nyolc milliárd forintnak megfelelő veszteséget jelent Szlovákia számára. Erre a tényre az új kormány figyelmét a vízgazdálkodási vállalat hívta fel. A kormány azonban nem talált kivetnivalót – törvénytelenséget – a bonyolult szerződésrendszerben, mígnem segítségükre sietett Dominik Kocinger, a szlovák kormány bősi biztosa. Kocinger szerint a „Dzurinda-kabinet által kikényszerített bérleti szerződés kezdettől fogva érvénytelen”. A kormánybiztos arra alapozza a véleményét, hogy a bősi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban továbbra is az 1977-ben megkötött szlovák–magyar államközi egyezményből kell kiindulni, minthogy a hágai bíróság Bőssel kapcsolatos döntését követően sem született újabb kétoldalú szerződés. Az 1977-es egyezmény ugyanakkor egyértelműen leszögezi, hogy a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos bármilyen jellegű változásra csak akkor kerülhet sor, ha a cselekedni akaró fél megszerzi a másik szerződő fél beleegyezését is. S ezt a hágai bíróság is igazolta tulajdonképpen, hiszen azt mondta ki, hogy Magyarország jogtalanul állította le a mű építését, Szlovákia pedig törvénytelenül működteti a csúnyi gátat – merthogy egyik lépésbe sem egyezett bele a másik fél. Ebből pedig az következik, hogy Magyarország beleegyezése nélkül a bősi vízmű bérbeadhatatlan, vagyis a bérbeadási szerződésnek nincs törvényes alapja.
Az érvelés logikus, kérdés, hogy az ügy bonyolultsága miatt mikorra sikerül visszaállamosítania Fico kormányának a vízművet. Még az sem kizárt, hogy a kérdés rendezéséhez a magyar kormány segítségét kell majd kérnie Robert Ficónak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.