A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint egy év alatt 16 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma Magyarországon, a munkanélküliség már eléri a 7,5 százalékot. És mivel az adóprést az állam egyre jobban húzza, csakis további növekedés várható. Kóka miniszter és barátja, Gyurcsány miniszterelnök korábbi értékelése szerint borúlátó nemzet a magyar, ráadásul nem elég „mobil” – azaz nem hajlandó évenként máshova költözni, mint az egykori summások, vándorolva a munkalehetőség után. A magyaroknak ráadásul fogalma sincs az üzletről – fogalmazta meg mély cinizmussal Kóka a magafajták hatalomba kerülésének ars poeticáját.
Talán éppen ez a lenéző attitűd adta a talapzatát a 8000 milliárdos európai pénzeső igézetével kecsegtető szocialista kampánynak. A tudatos félrevezetéssel megnyert választás után továbbra is minden csatornán dőlt a képzeletbeli pénz: a libatenyésztő gazdák százait tönkretevő, sokakat öngyilkosságba kergető cég vezéri székéből fejlesztési főhivatalnokká avanzsált Bajnai Gordon multiplex mozit, látványfürdőt ígért Ököritófülpösnek és Botykapeterdnek is. Az örömhír az általa vezetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján köszöntötte az érdeklődő állampolgárokat. A két település polgármestere meg a fejét fogta, amikor értesült Bajnai vízióiról. Inkább építsék fel az új óvodát, újítsák fel az iskolát a műpálmafás fürdő helyett – mondták, Bajnai pedig elnézést kért, mondván, kedvcsináló jópofaságnak szánták az egészet.
Az unió decemberben úgy döntött: megszakítja a magyar operatív programok értékelését, ami komoly késéseket okozhat a fejlesztési pénzek kifizetésében. Nekik ugyanis szemet szúrt, hogy a döntéshozatal és az ellenőrzés egy kézben való összevonása talán mégsem szerencsés és főként nem demokratikus megoldás, tekintve a korrupció fokozott veszélyét. Az „aranyeső” tehát késhet.
De az is lehet, hogy nincs is okunk búslakodni. Hiszen – ahogy lapunk megírta – a Gyurcsány-csomag összességében többet vesz ki az emberek zsebéből a hétéves ciklus alatt, mint amennyi forrás lehívható lenne az uniótól. És a „lenne” ebben az esetben igen fontos. A forrásokat ugyanis az önrész biztosítása mellett lehet csak felhasználni, s a szakértők szerint ennek előteremtéséhez – más mellett – legalább évi 4 százalékos nemzeti össztermékbővülés szükséges. Mint a konvergenciaprogramból tudott, a bővülés helyett a legoptimistább víziók szerint is legalább két évig recesszió várható, aztán – szerintük legalábbis – majd meglódul a gazdaság szekere. Ráadásul a megváltó uniós aranyeső nagy részét – 80-90 százalékát – központi, nagy projektek finanszírozására fordítják. Az önkormányzatoknak csak a pénz töredéke maradna, olyan mértékben, amilyenben az ország képes élni a lehetőségeivel. Az eddigi eredményességünket tekintve az aranyeső nemhogy késhet, de akár felére is apadhat.
Egyszóval: Ököritófülpösön, Botykapeterden sem kell félni attól, hogy hirtelen multiplexek nőnek ki a földből. De attól sem, hogy lesz új óvoda. A kormányközeli napilap nemrégiben az elmúlt évek tömeges gyárbezárásairól elmélkedik derűlátó, előremutató hangnemben. Ha nem termel, legalább szórakoztat, tudhatjuk meg, a multik által hátrahagyott beton- és bádogvárosok remekül „fejleszthetők”. Az eladott, majd bezárt egri dohánygyárat éppen az egykor Bajnai Gordon érdekeltségébe tartozó Wallis Rt. vásárolta meg. Szórakoztatócentrum lesz belőle, mélygarázszsal, szállodával, bevásárlóközponttal, fitneszcentrummal. Tán még egy kis uniós pénz is leesik a beruházásra, hiszen ebben az esetben műemlékvédelemre is lehet hivatkozni. De ki fog a súlyosan hátrányos helyzetű, munkanélküliséggel küzdő régiókban – Szatmárban vagy éppen Nógrádban – plázát építeni az omladozó gyárépületekből? A többszörösen megalázott, kiforgatott magyar parasztnak, az iskoláitól, postáitól megfosztott vidéki népnek sajnos nem ez a legnagyobb baja. Nekik ott az RTL Klub meg a csigatévé, és ez bőven elég is a hosszú téli estékre.

Melyik történelmi esemény történt előbb? Csak kevesen tudják hibátlanul kitölteni ezt a kvízt