ATV: Mindhalálig Gyurcsány

Nem mindennapi vállalkozás tanúi lehetnek az érdeklődők ma este kilenc órától a Magyar ATV-n, hiszen maga a miniszterelnök ad egymás után öt nagy interjút a csatornának. A szerkesztők feltehetőleg úgy gondolják, csak a jóból árt meg a sok, a jelenlegi kormányfőből nem. – Nem kell félni, nem fog fájni – lehetne talán a műsorfolyam szlogenje az elhíresült gyurcsányi mondat nyomán.

Az egyik elkötelezetten kormánypárti napilap a műsor beharangozójában példátlan vállalkozásként aposztrofálta az interjúsorozatot, amelynek úgymond szemtanúi lehetnek a kereskedelmi adó nézői. Egyet kell értsünk: a magyar televíziózás történetében precedens nélküli a gigakezdeményezés, hiszen eleddig egyetlen rádió- vagy tévécsatorna sem mert egyfajta műsornak szentelni egy egész munkahetet. Még az állampárti rezsim idején sem fordult elő, hogy Kádár Jánossal hasonló interjúáradatot erőszakoltak volna rá a társadalomra.
Helyesbítenünk kell: egyetlen ehhez fogható grandiózus műsor-manőver mégiscsak volt. Az 1988-as tavaszi pártértekezlet alatt, amelyen leváltották Kádár Jánost az évtizedek óta betöltött MSZMP-első-pártfőtitkári posztról. Az akkoriban egyetlen Magyar Televízió újszerű próbálkozásként konferálta föl azt a műsorváltozást, amelynek keretében egy héten keresztül egész nap közkedvelt nyugati mozifilmeket vetítettek reggeltől estig. Természetesen tagadták, hogy ennek bármi köze lenne a párhuzamosan zajló pártgyűléshez. Ám a figyelemelterelés szándékát nem csak a vájt fülűek érzékelték. Akkortájt nyílt titok volt: ha sok a western a tévében, jön az áremelés. Kádár ment – és az áremelés tényleg jött, egyre sűrűbben.
Több mint zavarba ejtő egybeesés, hogy a se vége, se hossza televíziós Gyurcsány-csomagra szintén egy pártértekezlet, az MSZP kongresszusa előtt kerül sor. Nagy kérdés azonban, hogy a fájdalomcsillapítónak szánt nyugati filmek helyett a kimerítő Gyurcsány-pentalógia hasonló hatásfokkal tudja-e elbódítani a lakosságot. Másrészt jogosan vetődik fel: vajon ennyire nagy a baj? Még a februári kongresszus előtt ilyen monstre offenzívával kell eloszlatni az aggályokat személyével és a reformoknak álcázott megszorításokkal kapcsolatban saját pártján és maradék szimpatizánsi körén belül is, a csontkormánypárti Magyar ATV-n keresztül? A közvélemény-kutatók felmérései ugyanis egységesen azt mutatják, hogy a milliárdos miniszterelnök népszerűségi indexe a zuhanási fázisba érkezett, s az MSZP most már tartósan alá került a Medgyessy Péter bukása körüli kritikus mélypontnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocialista törzsszavazó bázis is erodálódni kezdett, s a bizonytalanok körében az MSZP elutasítottsága vészesen növekszik.
A Guinness-rekordok könyvébe illő produkcióval valójában sokkolni akarják a lakosságot, a kormányt pedig kirántani abból a kátyúból, amelybe saját maga lavírozta magát. A PR-csapat reményei szerint ezzel a csodafegyverrel vissza tudják venni a kezdeményezést a politikai közbeszéd úgymond tematizálása terén. Törekvéseiket nyilván támogatni fogja az a balliberális média, amely a polgári kormány idején patologikus dühvel csap le minden miniszterelnöki médiaszereplésre. Szemrebbenés nélkül aszszisztáltak már eddig is a jelenleg regnáló kormányfő sokszor erőltetett, komikus önreklámozásaihoz is, például a maga nemében szintén páratlan Gyurcsány-portréfilmhez, amely a kormányfő emberarcát volt hivatott megjeleníteni. Emlékezhetünk, Orbán Viktornak lényegében az összes médiaszereplését hatalmi túlkapásként értékelte e baloldali tömegtájékoztatás. Amint hivatalba lépett, a baloldali publicistáknak már az első tévébeszélgetés után a régi Kádár-interjúk jutottak az eszükbe, s azt hangoztatták, hogy az ellenzéknek ugyanakkora teret kell biztosítani a médiában, mint a kormányzatnak. Az 1998 decemberében rendszeresített szerda reggeli miniszterelnöki interjúk kiapadhatatlan muníciót nyújtottak a támadásokhoz. Később, amikor Gyurcsány Medgyessyt megbuktatva hivatalba lépett, mégis ráfanyalodott a heti interjúkra a Magyar Rádióban. Ő úgy összegezte pálfordulását: „Azért volt baj Orbán miniszterelnök úr interjúival, mert azok nem interjúk voltak, hanem monológok.” „A Szerda reggel (…) a hűséges tekintetű újságírói lihegés meghitt légkörében történő permanens kinyilatkoztatást sugallja” – írta egy kritikus. Egy humorista azon élcelődött, hogy valójában Orbán Viktor kérdezte Kondor Katalint többek közt a vigadóbeli beszédről. Az Élet és Irodalom vezércikkében úgy fogalmazott: „Ezek a rádiós légyottok az interjú, a portré, valamint a Kádár-rendszerből átmentett egyes szám első személyű sajtótájékoztató műfaji háromszögében határozhatók meg.”
A kormányfő pszichológiai paramétereinek függvényében viszont csak reménykedni lehet abban, hogy a ma kezdődő interjúk mégsem torkollnak lázas monológokba. Nyílt titok: a kommunikációs sokkterápiára azért van szükség, hogy a hatalmi, majd a gazdasági sokkterápiát elfogadtassák azokkal a tömegekkel, amelyek napról napra pártolnak el tőlük. Pedig hiábavaló az igyekezet: a jóból is megárt a sok, hát még a rosszból a sokk.
Jegyzet a 7. oldalon