Az egyensúly magas ára

Olvasónktól
2007. 01. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Állítólag a magyar sokat megy fölöslegesen az orvoshoz, sok gyógyszert szed, sok időt tölt a kórházban. Azért, hogy ezekről a káros szokásairól önként lemondjon, az egészségügyi hálózatot, az ehhez kapcsolódó biztosítási rendszert átszervezik.
Magyarországon – éppúgy, mint a legtöbb európai országban – az aktív dolgozók, fiatalok aránya nagyon kicsi az eltartottakhoz, a nyugdíjasokhoz viszonyítva, a társadalom elöregedett, és az elöregedés fokozódik. Ennek megváltoztatására két módszer kínálkozik: az egyik a fiatalok családalapításának és a születéseknek a támogatása, a másik módszer az öregek arányának csökkentése, az élettartam lerövidítése. Erről szól az egészségügyi reform. A kezdő lépések már megtörténtek a közegészségügy, a népegészségügyi kutatások, az ellenőrző hálózatok leépítésével, az eredmények már a kórházi fertőzésekben, lakossági járványokban – hepatitisjárvány – jelentkeznek. A kórházak átszervezésével így valóra válik az álom, hogy mindenki kerüljön a helyére. A fiatal, jól fizető a kiemeltbe, az öreg és szegény az elfekvőbe.
Magyarországon az élettartam-kilátások a WHO adatai szerint világviszonylatban is rosszak. Persze így volt ez már 1986-ban is, amikor Ken Yoshida professzorral, a Calgary Egyetem Orvostudományi Karának munkatársával beszélgettem az István-kórházban. A professzor szerint a korai halálozás egyik oka lehet a vegyi expozíció (környezetszennyezés következményei) és a lakosság rossz hangulata. A vegyi expozíció talán valamit csökkent, de hogy a hangulatbeli javulás nem látványos, az biztos.
A professzort az egészségügyi ellátásunk építményei elbűvölték, amikor az Országos Közegészségügyi Intézet és az István-kórház épületeit megmutattam, és elmondtam, hogy azokat mikor építették. Erre megjegyezte, hogy az ő kanadai kórházuk, városuk helyén ekkor még indián sátrak voltak. Kérdezte többek között, hogy hány ápoló jut nálunk egy betegre. Rákérdeztem: hány beteg jut egy ápolóra – talán így gondolja? Nem volt a válasz. Amikor tisztáztuk, nem voltam büszke a mi adatunkra, mert náluk annyi ápoló jut egy betegre, amennyi beteg jut nálunk egy ápolóra. Akkor is rossz volt a helyzet, ma az arány még roszszabb. Így is helyre lehet állítani az egyensúlyt! Nem hiszem, hogy ez az európai etalon.
Dr. Nagy László
Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.