Állítólag a magyar sokat megy fölöslegesen az orvoshoz, sok gyógyszert szed, sok időt tölt a kórházban. Azért, hogy ezekről a káros szokásairól önként lemondjon, az egészségügyi hálózatot, az ehhez kapcsolódó biztosítási rendszert átszervezik.
Magyarországon – éppúgy, mint a legtöbb európai országban – az aktív dolgozók, fiatalok aránya nagyon kicsi az eltartottakhoz, a nyugdíjasokhoz viszonyítva, a társadalom elöregedett, és az elöregedés fokozódik. Ennek megváltoztatására két módszer kínálkozik: az egyik a fiatalok családalapításának és a születéseknek a támogatása, a másik módszer az öregek arányának csökkentése, az élettartam lerövidítése. Erről szól az egészségügyi reform. A kezdő lépések már megtörténtek a közegészségügy, a népegészségügyi kutatások, az ellenőrző hálózatok leépítésével, az eredmények már a kórházi fertőzésekben, lakossági járványokban – hepatitisjárvány – jelentkeznek. A kórházak átszervezésével így valóra válik az álom, hogy mindenki kerüljön a helyére. A fiatal, jól fizető a kiemeltbe, az öreg és szegény az elfekvőbe.
Magyarországon az élettartam-kilátások a WHO adatai szerint világviszonylatban is rosszak. Persze így volt ez már 1986-ban is, amikor Ken Yoshida professzorral, a Calgary Egyetem Orvostudományi Karának munkatársával beszélgettem az István-kórházban. A professzor szerint a korai halálozás egyik oka lehet a vegyi expozíció (környezetszennyezés következményei) és a lakosság rossz hangulata. A vegyi expozíció talán valamit csökkent, de hogy a hangulatbeli javulás nem látványos, az biztos.
A professzort az egészségügyi ellátásunk építményei elbűvölték, amikor az Országos Közegészségügyi Intézet és az István-kórház épületeit megmutattam, és elmondtam, hogy azokat mikor építették. Erre megjegyezte, hogy az ő kanadai kórházuk, városuk helyén ekkor még indián sátrak voltak. Kérdezte többek között, hogy hány ápoló jut nálunk egy betegre. Rákérdeztem: hány beteg jut egy ápolóra – talán így gondolja? Nem volt a válasz. Amikor tisztáztuk, nem voltam büszke a mi adatunkra, mert náluk annyi ápoló jut egy betegre, amennyi beteg jut nálunk egy ápolóra. Akkor is rossz volt a helyzet, ma az arány még roszszabb. Így is helyre lehet állítani az egyensúlyt! Nem hiszem, hogy ez az európai etalon.
Dr. Nagy László
Budapest

Rövidített útvonalon jár a H5-ös HÉV a hétvégén