Összesen 109 helyszínen mintegy 25 milliárd forintért készülnének el az új tározók, melyek célja, hogy az áradások mértékét csökkentsék a hirtelen lezúduló víztömeg egy részének felfogásával. A beruházás hosszú távon menne végbe, valószínűleg uniós forrásból, mivel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak (KVM) mindössze egyetlen új tározó építésére és két másik rekonstrukciójára van elegendő kerete a következő hét évre vetítve. A létesítmények építését a szaktárca a régiókra bízza, többségét pedig nem a vízügyi igazgatóság, hanem különböző társulatok kezelik majd.
Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja szerint sokféle negatív környezeti hatással jár az új tározók létrehozása. Mint mondja, hazánkban az ilyen záportározók többségükben völgyzárógátas módszerrel épültek, ami tulajdonképpen a patak felduzzasztását jelenti. Ez a változat nem kedvez az áramlást kedvelő, oxigénigényes ritka és védett halfajoknak, mert a keletkező felső szakasz eliszaposodik, az alsó vízmennyisége pedig lecsökken. „A duzzasztás teljesen felmorzsolhat egy ilyen érzékeny halállományt, mert elszigeteli egymástól a populációkat, és veszélyezteti az állatok szaporodóhelyét is” – emelte ki Sallai.
A tervezett helyek nagy részét pedig az ilyen fajok miatt nyilvánították korábban Natura 2000-es természetvédelmi területté. Hozzátette, elképzelhető, hogy a tározók megtelnének élővilággal, de nem mindegy, hogy milyen vízi- állatokkal. Ugyanis az ilyen felduzzasztott területeken általában az igénytelenebb fajok elszaporodása figyelhető meg, viszont ennek következtében eltűnhet Magyarország legnagyobb eszmei értékű védett hala, az ingola, mely rendkívül oxigénigényes, s nálunk mindössze tíz helyen lelhető fel.
– 2015-re az uniós szabályozás szerinti jó ökológiai állapotot kell elérnie hazánknak – tájékoztatott, de mint mondta, ez a minisztérium új törekvésével egyre távolodó célnak tűnik.
A halbiológus úgy véli, kockázatos lenne az is, ha a védett víziállatokat más helyre telepítenék, mert oka van annak, hogy ezek a fajok csak bizonyos patakokban élnek meg, máshol pedig nem biztos, hogy megtalálnák a megfelelő feltételeket az élethez. Sallai abban látja a megoldást, ha nem völgyzárógátas, hanem melléktározós módszert alkalmaznának. Ez ugyan jóval többe kerülne, viszont az élővilágra gyakorolt káros hatása jóval kisebb lenne.
Varannai András, a KVM víz- és környezeti kárelhárítási főosztálya vezető főtanácsosa közölte, a melléktározós megoldás valóban két-háromszoros költséggel és munkával jár a duzzasztáshoz képest, de minden esetben a helyszín adottságai döntik el, melyik módszert alkalmazzák. Elmondta, minden szóba jövő Natura 2000-es területen hatástanulmányt kell végezni, és meg kell oldani a természetvédelmi értékek megóvását. Varannai ugyan tart attól, hogy az érzékeny fajokban bármiféle kár eshet, de a záportározók létesítését úgy végzik majd, hogy az a legkevésbé fenyegesse a védett állományt, ezért olyan lehetséges helyszíneket jelöltek ki, melyeknél a védett fajok aránya kicsi. – Csak olyat érdemes létrehozni, amely hasznos az állat- és növényvilág számára is – emelte ki.
A főtanácsos arról tájékoztatott, ugyan a tározók fő célja az árvizek visszatartása lesz, azok egyéb célokra is felhasználhatók, amennyiben például halász- vagy csónakázótót alakítanak ki belőlük. Az építést a régiókra bízzák, azok döntik majd el, mikor készülhet el a tározó az alapján, mennyi forrásuk áll rendelkezésre, és mekkora prioritást élvez a beruházás a térségben. „Ütemes megvalósítás zajlik” – közölte Varannai, majd hozzátette: mind a 109 tározótóra szükség lenne, csak a források egyelőre nem állnak rendelkezésre.
origo.hu
Ez a KRESZ-szabály sokaknál kiverte a biztosítékot
