Amikor a Tennessee állambeli Nashville orvosi egyetemének klinikáján fekvő, négyszáz kilogrammot nyomó asszonyság alatt leszakadt az ágy, méretre szabott, megerősített fekvőhelyet kellett készíteni helyette.
A Radiológia amerikai szaklapban orvosok arról panaszkodnak, hogy több túlsúlyos pácienst egyszerűen képtelenség betuszkolni a röntgengép alá.
Az amerikai nemzeti egészségügyi hivatal felmérése szerint a kórosan elhízott fiatal lakosság aránya hét év alatt 19-ről 25 százalékra gyarapodott, míg a középkorúaknál ez az arány eléri a harminc százalékot is. Az etnikai csoportok bontásában a legsúlyosabb a latin-amerikai bevándoroltak és az afroamerikaiak helyzete: itt 36 százalékos a betegesen elhízottak aránya.
A kényszeres evők piacát meghódító diétabiznisz az anonim alkoholisták klubjához hasonlóan saját önsegélyező fórumot tart fenn anonim nagyevők néven, amely a fogyókúrás termékek árusításán kívül az evéstől való függés pszichológiai, érzelmi és fizikai okaival is foglalkozik. A programban részt vevők első lépésként már 10 dollár 99 centért meg is vásárolhatják a kényszeres evéshez vezető út 12 legfontosabb ismérvét tartalmazó alapkönyvet, fogyókúrás étrend-kiegészítőket rendelhetnek, és wellnesshétvégékre fizethetnek be.
Ennek köszönhetően a wellnessbiznisz az aranykorát éli, és nemcsak az Egyesült Államokban. Az Economist szerint napjaink egyik leggyorsabban fejlődő iparága – bár viszonylag rövid, mindössze 25 éves múltra tekinthet vissza – mára egy teljesen új piaci kategóriát honosított meg, amelybe több iparág is beleolvadt. A hagyományos orvosláshoz kapcsolódó terápiákon felül ide tartoznak a gyógy- és élményfürdők, a természetgyógyászat, a magatartás-terápiák, a fitnesz, a táplálkozás és a szépségipar. A wellnessmozgalmat meghonosító Canyon Ranchon ma már potom napi 1000 dollárért felfrissülhetünk, megfiatalodhatunk, pihenhetünk, vagyis a wellness szó eredeti értelmében „jól” érezhetjük magunkat. Az iparon belül kialakult a kifejezetten vállalatvezetőkre szakosodott egészségügyi szolgáltatások köre, amely a teljes diagnózist, a kezeléseket és a megelőzési programokat is tartalmazza. A pszichikailag túlterhelt, elhízott menedzserekre a wellnesstermékskála szinte kimeríthetetlen tárházát is rá lehet ilyenkor sózni: a bőrápolási készítményektől kezdve a diétás élelmiszereken és egészséges ruházaton keresztül egészen a reform életmódot hirdető könyvekig.
A borsos tarifájú wellnessszállodák pedig telt házzal működnek, sőt konkurencia is akad bőven.
A wellness piacán könyörtelen a verseny, elvész, aki nem költ eleget fejlesztésre – írja az Economist, amely kiemeli, hogy az üzletbe beszálltak a nagy amerikai egészségbiztosítók is, különféle adó- és járulékkedvezményekkel premizálva a wellness- programban részt vevő ügyfeleiket.
A biztosítók felismerték ugyanis, hogy a betegségek megelőzése – történjen akár a wellness segítségével – kevesebb pénzükbe kerül, mint a már megbetegedett biztosítottak kezelésének finanszírozása. Az eredetileg közegészségügyi kérdés mára közgazdasági kérdéssé alakult át.
– Alapprobléma, hogy a materiális előnyöket hajszoló társadalmak fő célja minél hosszabb ideig és minél magasabb szinten fogyasztani az anyagi javakat – fogalmazott lapunknak Náray-Szabó Gábor akadémikus, aki szerint a túlfogyasztás alapja az egyéni érdekek előtérbe kerülése, akár a közösségi érdekek rovására is. Az északi félteke úgynevezett jóléti társadalmai négyszer többet fogyasztanak, mint amennyire valójában szükségük lenne – mondta a biológus egyetemi tanár, aki szerint a wellness előretörésének hátterében az áll, hogy a fizikai élvezetek begyűjtésén túl a munkára fordított idő jelentősen lecsökkent: egy 40 éves amerikai átlagember idejének csupán 12-14 százalékát köti le a munka. A maradék hatalmas időbe igyekszik behatolni a wellness, az egészségügyi ipar és az oktatóipar – fogalmaz a professzor.
Felmérések szerint a felszabaduló időt az amerikaiak nagy része napi kilenc órát kitevő tévézéssel, internetezéssel, rádióhallgatással és olvasgatással üti agyon: több mint százmillió tévékészülék van a háztartásokban, az átlag amerikai naponta négy és fél órát ül a képernyő előtt, a tinédzserek pedig egyszerre tévéznek és számítógépeznek.
– A kényelemérzet fokozásával a „jó létet” (wellness) szeretnék elérni, amely azonban nagyon különbözik a boldogságtól – véli Náray-Szabó, aki arra figyelmeztet, hogy évente 50 milliárd dollárt emészt fel a túltáplálkozás következményeinek a helyrehozása az északi félteke gazdag államaiban.
A wellnessipar úgy tűnik, kifogyhatatlan muníciókkal rendelkezik. A kialakult kínálati piacon a fogyasztó ugyanis nem csak azt veszi meg, amire szüksége van, hanem amire rábeszélik: a fogyasztás egyre inkább a reklámok függvényévé vált. Marketing-alapszabály, hogy sokkal könnyebb még többet eladni egy már meglévő fogyasztónak, mint egy új vevőre szert tenni – írja „A wellness forradalma” című könyvében Paul Zane Pilzer közgazdász, aki szerint az iparág forgalma 2010-re megközelítheti az egymilliárd dolláros szintet. A fogyasztás további növelésére ösztönző eszközök ugyanis úgy manipulálják a fogyni vágyókat, hogy még többet vásároljanak a „zsírszegény” minősítéssel ellátott élelmiszerekből, akik így még tovább híznak, és az ördögi kör bezárul. – A világ gazdaságilag legfejlettebb országában az emberek 62 százaléka túlsúlyos, elhízottságuk révén a saját maguk számára épített börtön foglyai, és képtelenek élvezni a virágzó gazdaságunk nyújtotta előnyöket – írja könyvében Pilzer.
A közgazdász szerint a wellness előtt elképesztő fejlődési lehetőségek állnak, amelyet a dollármilliomos háztartások számának növekedésével támaszt alá. Míg 1991-ben 3,6 millió háztartás rendelkezett egy millió dollárnál többet érő vagyonnal az Egyesült Államokban, addig ez a szám 2006-ra elérte a tízmilliót, 2016-ra pedig becslések szerint megközelítheti a húszmilliót. – Minél jobban gyarapodnak anyagilag az emberek, annál többet költenek majd a wellnessre – érvel Pilzer, aki hangsúlyozza: az öregedés késleltetése, és a jó közérzet elérése ugyanis egyre fontosabbá vált az amerikaiak számára, akiknek a felmérések szerint csaknem kétharmada érzi úgy, hogy az élete „nincs egyensúlyban”.
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
