Mindmáig adós maradt a magyar film irodalmunk nagyjainak életútját feldolgozó drámákkal, nincs Petőfi-, Jókai-, Ady-, József Attila- vagy Kosztolányi-filmünk. Miért éppen Márai mellett döntöttek?
– Soha nem gondolkoztunk irodalomban és irodalmi alakokban, játékfilmes munkánk is mindig a jelen valósághoz kötődött, magunk írtuk a forgatókönyveinket is. Márai utolsó naplójában viszont valami egészen különleges dolgot találtunk. Egyrészt egy olyanfajta magatartást, amit példaként érdemes felmutatni, másrészt a napló már önmagában is készre írt dráma; az emigrációs lét és a feleséggel együtt elöltött élet drámája, amelynek rengeteg aktualitása lehet számunkra. Márai sokszorosan emigrált. Emigrált a polgári miliőből, menekült a fasizmus, majd a kommunizmus elől. Végül, amikor felesége meghalt, hatvankét évi házasság után maradt teljesen magára. Közben ugyan már hazahívták, és szerették volna kiadni a műveit is, amelyeket évtizedekig ártalmas irodalomnak tartottak, de ő következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy amíg orosz katonák vannak magyar földön, addig nem lehet tőle publikálni semmit. S a legnagyobb tragédia: fél évvel a halála után vonultak ki az orosz csapatok. Nem élhette meg ezt, bár azok közé tartozott, akik látták a változásokat, tudta, hogy szét fog esni a szovjet birodalom.
– Az emigráns nem kronologikus életrajzi dráma. Csak az utolsó napló idős Máraijára koncentráltak?
– Márai összes naplója és az Egy polgár vallomásai is fantasztikus, de a korábbiaknál sokkal szikárabb, utolsó naplóban teljesedik ki a következetesen leélt élet, az emigráció, a magatartás drámája. A filmben a fiatal Márai és a fiatal Lola, a feleség is megjelenik, emlékek és archív anyagok a múltjukból, tehát nemcsak egy megfáradt öregembert látunk a filmvásznon. Bár szinte kész alapanyag volt a forgatókönyv megírásához, mégis több fikciós elemet is beemeltünk a filmbe, amelyek persze kapcsolódnak a naplóban említett valós történésekhez.
– Márait a filmben Bács Ferenc alakítja. Könnyen meggyőzték, hogy elvállalja a szerepet?
– Nagyon örült a felkérésnek, és érzett egyfajta sorsközösséget is vele, hiszen az írótól Kassát, tőle pedig Kolozsvárt vették el. Fantasztikus mértékben belehelyezkedett Márai szerepébe, nagyon nagyra tartja őt, és a teljes tehetségével jelenítette meg. Csak egy érdekesség: a Petőfi Irodalmi Múzeumból Mészáros Tibor Márai-kutató – a hagyaték gondozója – hallott eredeti Szabad Európá-s Márai-leveleket, és a film részleteinek megtekintése után azt mondta, hogy Bács Ferenc még a levegőt is úgy veszi, ahogy Márai.
– Tévé- és dokumentumfilmet is készítenek Márairól. Hol tart a forgatás?
– A tévéfilm már elkészült. Ez egy ötvenperces mű, a játékfilmből is ismert részekkel s egy keretjátékkal, amelyben egy szakdolgozó fiatal nő utánajár Márainak. Talál egy filmrendezőt, aki Márai-filmet készít, és felkeresi azokat, akik az íróval kapcsolatban voltak vagy vannak. Többek között Szőnyi Zsuzsát, akivel levelezett, Hubay Miklóst, aki személyesen is jól ismerte, Püski Sándort s a már említett Mészáros Tibort. Ezekből a találkozásokból az ötvenperces tévéfilmbe csak nagyon rövid részek kerültek bele. Ám mivel ezek hosszabb és értékes anyagok, úgy döntöttünk, hogy dokumentumfilmet készítünk belőlük. Ehhez tulajdonképpen már majdnem minden anyag megvan, például Salermóban a játékfilm forgatásakor épp Márai-szobor-avatás volt, amit így fel is tudtunk venni. Megismerkedtünk Márai egykori, ma 83 éves szomszédjával, egy bokszolóval és feleségével, akiknek még a halála évében is írt levelet. Márai jellemzően nem irodalmi és intellektuális kapcsolatokat keresett Olaszországban, hanem egyszerű emberekkel barátkozott.
– Ha már a dokumentumfilmeknél tartunk: tavaly Szabó Pál, a posta vezérigazgatója akaratán kívül hívta fel önökre a figyelmet azzal, hogy nem kívánt hozzájárulni a kistelepülési postabezárásokról szóló kétrészes dokumentumfilmjük bemutatásához. Márai mellett maradt idejük arra, hogy a szemük sarkából továbbra is kövessék az aprófalvak ügyeit? Folytatják a dokumentumfilmet?
– Feltétlenül folytatni fogjuk. Ugyan valóban nagyon kevés időnk volt, de tartjuk a kapcsolatot Köteles Lászlóval, Komlóska polgármesterével és a Zempléni Településszövetséggel. Amikor nemrég a Legfelsőbb Bíróságon számukra kedvező ítélet született mobilpostaügyben, a helyszínen forgathattunk. Kezdettől fogva úgy gondoltuk, hogy ez egy folyamatkövető dokumentumfilm lesz, mert a postaügy szimbolikusan a kistelepülések életben maradásáról is szól, és azt hiszem, ez egyre aktuálisabb téma.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
