A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt rabok reménykedhetnek, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jogászai ugyanis komolyan gondolkodnak azon, hogy az új büntető törvénykönyvbe már nem emelik be a legsúlyosabb büntetést – értesült lapunk. Az IRM államtitkára, Kondorosi Ferenc megerősítette lapunknak információját, azzal a kiegészítéssel, hogy a témát szakmai vitára bocsátják, s csak azután döntenek a szankció megszüntetéséről vagy fenntartásáról. Elmondta: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel összefüggésben számos kétely fogalmazódott meg hét évvel ezelőtti hatálybalépése óta, főleg a rendelkezés emberiességét illetően. Az államtitkár szerint az európai államok jogrendszerei többségében már nem alkalmazzák a büntetés e formáját, s általánosságban 15 évi szabadságvesztés után megnyílik a lehetőség a feltételes szabadulásra. Több külföldi állam alkotmánybírósága elvi éllel mondta ki, hogy az elítélt csak akkor őrizheti meg emberi méltóságát, ha van reménye a szabadulásra – jegyezte meg Kondorosi Ferenc. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tényleges életfogytiglan jogintézménye a kiemelkedően kegyetlen, a társadalom rendjét alapjaiban veszélyeztető cselekmények okán indokolt lehet.
*
A magyar társadalom és demokrácia Kondorosi szerint még nem érett arra, hogy kövesse az európai tendenciát, s mindössze 15 évben határozza meg a legsúlyosabb büntetést. Viszont elégségesnek tartaná, ha az ítélet kiszabása után már 20-25 múlva megvizsgálható lenne a feltételes szabadon bocsátás lehetősége. A törvényben pedig biztosítani kellene a már jogerős tényleges életfogytiglani ítéletek felülvizsgálatát. Az államtitkár megjegyezte: a szakmai egyeztetés egy-két hónap múlva indul, s az új büntető törvénykönyv két év múlva akár hatályba is léphet.
A Legfelsőbb Bíróság büntető- kollégiumának vezetője, Kónya István a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést a jelenlegi büntetőrendszerben indokoltnak tartja. Lehetnek ugyanis olyan bűnesetek, amikor a terhelt végleges izolálása szükséges, mert ezt kívánja meg a társadalom jól felfogott érdeke. Ezt sokan vitatják. A büntetés-végrehajtástól például érkeznek olyan jelzések, hogy kevéssé motiválhatók azok az emberek, akiket egy életre elzártak a külvilágtól. De egy államnak vállalnia kell a büntetés-végrehajtás nehézségeit. – Ismerem azokat a teoretikus megfontolásokat is, amelyek az élethez való joggal függenek össze, azonban az életfogytig tartó szabadságvesztés nem az élet elveszejtését jelenti, hanem a szabadság korlátozását, amelyhez ugyanakkor súlyos bűncselekményeket kell elkövetni – fűzte hozzá Kónya István. E szankció sem mindig jelent végleges szabadságelvonást, hiszen a köztársasági elnök kegyelmezési jogköre kiterjedhet ilyen esetekre is.
Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke üdvözöli az elképzelést. Elmondta: igazán jó megoldások sosem lesznek, mert a bűn és a bűnhődés kérdésében a jogelvek és a közmegítélés nem minden ponton találkozik. A bűnözőknek a büntetési tételek súlyosítása vagy enyhítése nem jelent visszatartó erőt. Az európai társadalmakban nem lehet tudományos alapon összefüggést kimutatni a bűnözési statisztikák és a büntetési tételek változása között. – A modern jogelvek híveként üdvözlöm a megoldást, mert a tényleges életfogytiglani és a határozatlan tartalmú szabadságvesztés nézetem szerint a kínzás kategóriába tartozik – vélte az ügyvéd. Felhívta ugyanakkor a figyelmet: a büntetési tétel maximalizálása akkor jó és eredményes igazán, ha azt nemcsak büntetés-végrehajtási, hanem komplex társadalmi kérdésként kezelik.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség vezetője, Sódor István, elismerve az emberiességi szempontokat, úgy vélte, a jelenlegi kriminalizációs körülmények között van egy szűk kategória, ahol a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés indokolt. Jogászok között természetesen vita tárgya e szankció szükségessége. – Talán a gyakorló jogalkalmazók körében vannak többen azok, akik a szóban forgó büntetés mellett foglalnak állást, a joggal elméleti szinten foglalkozók viszont ellenzik – fogalmazott Sódor. Vannak, akik azt is felvetik, hogy a szankció alkotmányellenes, nos, ha így lenne, hét év alatt valószínűleg az Alkotmánybíróság ezt megvizsgálta volna – fűzte hozzá a főügyész.
A nemzetközi törvényszékek igen ritkán szabnak ki életfogytig tartó szabadságvesztést, pedig ide eleve a legsúlyosabb – népirtással, emberiség ellen elkövetett – bűncselekményekkel vádoltak kerülnek – tájékoztatta lapunkat Fodor Márk, az Amnesty International magyar csoportjának vezetője. Elmondta: a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon 30 év volt az eddig kiszabott legsúlyosabb börtönbüntetés. A jugoszláviai Nemzetközi Törvényszék a délszláv háborús bűnösök többségét öt-, tíz-, húszéves szabadságvesztésre ítélte, tavaly novemberben született az első és eddig egyetlen életfogytig tartó szabadságvesztésről szóló döntés. Az egymillió ember halálát okozó ruandai népirtást tárgyaló ruandai Nemzetközi Törvényszék szintén egy-két esetben mondta ki a legsúlyosabb – életfogytig tartó – szabadságvesztést.
Stvrteczky Rita pszichiáter szerint vannak olyan szörnyű kegyetlenséggel elkövetett bűnök, amelyekért az életfogytiglani szabadságvesztés is kevés. Mint mondta, meggyőződése, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői – gyermek- vagy többszörös gyilkosok – esetében a legnagyobb visszatartó ereje a halálbüntetésnek van.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
