Míg korábban országszerte számos magányos, lakott területtől messze eső bázist működtetett a Magyar Honvédség, mára a „haderőreformok” révén töredékére csökkent az alakulatok száma, és azok is koncentráltan helyezkednek el az ország egyes pontjain. Ezért is szinte hidegháborús időutazásra indul a tudósító, amikor célba veszi az 54. Légtérellenőrző Ezred medinai radarszázadát, hogy ott szemügyre vegye azt a rádiólokátort, amelyből csak egyetlenegy van az országban, s ennek megfelelően különleges képességekkel rendelkezik.
Tolna megyében járunk, Szekszárdtól északra, ahol a Sió és a Sárvíz még külön, egymással párhuzamosan fut dél felé. A napsütéses téli időben csak a völgyekben ül meg a köd, a tájra jellemző dombhátakon tiszta az idő. Már távolról látszik, hogy az egyik magaslaton különleges, emberi kéz alkotta formák sorakoznak, némelyik forog a tengelye körül: radarok. Nagyméretű antennák és kabinos utánfutók, azonban mégis eltörpülnek az egyik parabolát formázó, gigantikus rácsszerkezet mellett, amely olyan magas, hogy négy drótkötéllel kell kimerevíteni a „gerincét”. A parancsnoktól, Lakatos Tibor őrnagytól megtudom, ez egy Oborona típusú, nagy hatótávolságú felderítő rádiólokátor: antennájának fesztávja 32, magassága 11 méter. Eredetileg 1986-ban került az országba, és az innen hatvan kilométerre lévő Mezőfalván telepített, nagy hatótávolságú (250 kilométer) Vega légvédelmi rakétakomplexum felderítő radarja volt. Amikor a kilencvenes években felszámolták a honi légvédelmi rakétarendszert, az óriási lokátor „megúszta” a leszerelést, és átkerült Medinára, ahol ma is szolgálja a légtérellenőrzést. Hasonlóan lenyűgöző méretű elődtípusai, az úgynevezett P–14-esek és P–13-asok nyom nélkül eltűntek, már régóta nem forognak Velence, Boldog, Dunaszentmiklós, Fertőszentmiklós és Molnaszecsőd határában. Az oroszok pedig még 1991-ben elvitték saját példányaikat Fertődről és Katafáról.
A magyar radaros „folklór” szerint a nagy magasságban repülő, nagyméretű „célokat” például kint, az Adria fölött, több száz kilométerre is észlelheti az Oborona, köszönhetően óriási antennájának és az alkalmazott méteres hullámhossznak. Ez utóbbi miatt a magasabb frekvenciájú radarokkal szemben a kisebb méretű és „lopakodó”, azaz kisebb visszaverő felületű gépeket is jó eséllyel felfedezheti. Az olyan időjárási képződmények sem „csapják be”, mint a zivatarfelhők. Ha pedig össze kell szedni valamit – utal Szűcs Pál ezredes, az 54. ezred parancsnoka a kis magasságban repülő, nehezen felderíthető gépekre –, akkor is mindig számíthatunk az Oboronára.
A lenyűgöző méretű antenna egy utánfutó platóján forog, ám ez csak a technika egyik egysége. A berendezések több másik, tíztonnás utánfutókabinban helyezkednek el: egyrészt ezekből táplálják az antennát, másrészt az antenna által felfogott (a célok által visszavert) jeleket ezekben dolgozzák fel. A több száz kilowattnyi teljesítményt két dízelgenerátor szolgáltatja. Az állomásparancsnok (a kifejezés a radarok hivatalos orosz elnevezéséből, a rádiólokátor-állomásból ered), Bauer Benedek törzsőrmester nem hagy kétséget afelől, hogy teljesen más ezen az eszközön dolgozni, mint a többin. Büszkesége azért is érthető, mert az alakulatnál – és az országban – ő az egyetlen, aki kifejezetten az Oboronán szolgál. A kabinokban mindenütt oroszos, robosztus kivitellel találkozni, s a tudósítónak akaratlanul is a „gépház” szó jut az eszébe, amikor az Oborona „lelkéhez”, az óriási adócsőhöz, egy tárcsás triódához vezetik – mert azt ugye mondani sem kell, hogy ez a technika nem félvezetőkre, hanem fűtött elektroncsövekre alapul.
Tekintettel a harmadik új, háromdimenziós radar elhelyezése körüli bizonytalanságra, egyelőre biztosított a száz környékbelinek is munkát adó medinai radarszázad működése – a radaros közösség pedig reménykedik abban, hogy amíg az alakulat létezik, maradhat az Oborona is. Akármi történik is azonban a századdal és egyedi technikájával, magas rangú védelmi forrásból úgy értesültünk, hogy a méteres hullámhosszú radarokra számít a honvédség hosszú távon is. Ez annyit tesz, hogy a réskitöltő radarok között helye lesz az Oborona „kistestvérének”, a gyorsan telepíthető P–18-as lokátornak is, amit idehaza korszerűsítettek, és amellyel kapcsolatban több ígéretes fejlesztés is folyamatban van.
origo.hu
A Karácsony-féle Pride-ról kérdeztük a Tisza Pártot, mi is meglepődtünk a válaszon
