Modern kori aranylázban égnek az unió szegényei

Robbanásszerű bővítésével az eddig 370 milliós, gazdag Európai Unió az elmúlt három évben 100 millió szegény lakossal bővült. Az egy főre jutó jövedelmet tekintve – vásárlóerő-paritáson – a kibővített unió nyugati és keleti fele között két-háromszoros az eltérés, a munkabéreknél azonban ez az arány durván tízszeres. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni azon, hogy a viszonylag fiatal lakossággal és jelentős munkanélküliséggel rendelkező közép-európai országokból egyfajta modern aranylázként megindult a roham a sokkal jobban fizetett nyugat-európai munkahelyek felé.
Számszerűleg a legtöbb kivándorlót Lengyelország adja, de becslések szerint Olaszországban és Spanyolországban legálisan vagy illegálisan már legalább kétmillió román tartózkodik, akik nem várták be, amíg országuk az unió egyre népesebbé váló családjának tagja lesz.
A lengyel kivándorlók fő célja – történelmi hagyományok nyomán – Nagy-Britannia és Írország. A múlt évben egyedül Írországba kilencvenezer bevándorló érkezett, másfélszer annyi, mint az előző évben. Nagy-Britannia 2005-ben az új tagországokból négyszázezer bevándorlót fogadott be, ami kétszerese a megelőző évinek, és a brit kormány egy tanulmánya szerint az unió keleti feléből érkezők száma a múlt évben hatszázezerre volt tehető, az exodus tehát gyorsuló ütemet mutat.
A munkaerő szabad áramlása az unió négy alapszabadsága (a termékek, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő) közé tartozik, mert az unió szabadpiaci ideológiája szerint az ezáltal megvalósuló egységes piac erőteljesebb gazdasági növekedést és végső soron mindenkinek nagyobb jövedelmet fog eredményezni. Ebből azonban egyenlőre nem sokat látni. Míg az egyik oldalon a bevándorlás lenyomja a munkabéreket, a másik oldalon a képzett munkaerő elvándorlása okoz problémát. Lengyelországban például már egy kórházat is be kellett zárni, mert orvosainak többsége nyugatra vándorolt. A kivándorlás hatására jellemző, hogy a Wroclaw és London között közlekedő Ryanair-járatokon – a jegyek iránti eltérő kereslet miatt – a visszaút az odaútnak átlag egynegyedébe kerül. A tömeges kivándorlás fékezése, illetve a kivándoroltak visszacsábítása érdekében Wroclaw polgármestere nemrégiben Wroc Loves You (Wroclaw szeret téged) főcímmel hirdetést tett közzé az angol lapokban, egyelőre nem sok eredménnyel.
London most – Románia és Bulgária csatlakozása után – a keleti bevándorlás korlátozásán töri a fejét, ami a többi nyugat-európai országokat is hasonló intézkedések bevezetésére csábíthat. E korlátozások azonban csak ideiglenesek, néhány évre szólók lehetnek. Mivel néhány év alatt a munkabérekben meglévő különbségek nem fognak lényegesen változni (ahhoz jó esetben is évtizedek kellenek), nagyon valószínű, hogy a nyugatra irányuló vándorlás a következő hosszabb időszak állandó jellemzője lesz, továbbra is lefelé szorítva a reálbéreket nyugaton és munkaerőhiányt okozva egyes fontos szakmákban keleten. Az még kérdéses, hogy mindez miként fog az unió felvirágzásához vezetni, de – ahogy Cézár mondta annak idején – a kocka el van vetve, az eredményeket pedig majd meglátjuk.