Bár még jelentős politikai elemzők is kételkedtek a nagykoalíció létrejöttében, száz nappal a választások után az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) aláírta 180 oldalas programtervét. Az október 1-jei voksolást az SPÖ csupán egyszázaléknyi előnnyel nyerte meg, így az ellenfelei által is kitűnő előrelátó képességgel jellemzett Alfred Gusenbauer nem kívánta megkockáztatni a kisebbségi kormányzást, mivel annak várható működésképtelensége az új választások kiírását eredményezte volna.
Schüssel – kihasználva politikai ellenfelének szorult helyzetét – a lehető legmesszebb ment el a hosszúra nyúlt koalíciós tárgyalások során. Így történhetett meg, hogy bár az ÖVP a választások során két mandátummal kevesebbet szerzett riválisánál, mégis elhalászta az SPÖ elől a jelentős miniszteri tárcákat. Néppárti politikus felel többek között a külügygyel, a belüggyel, a pénzüggyel, a mezőgazdasággal, valamint az egészségüggyel foglalkozó minisztériumokért is.
Nem csoda, hogy a felmérések szerint sokan elfordultak Gusenbauertől és azzal vádolják, hogy a kancellári székért cserébe feláldozta a legfontosabb kormányzati posztokat. Ezzel szemben Schüssel kifejezetten elegánsan távozott pozícióiból. Nemcsak a miniszteri székek elosztása során bizonyította politikai rátermettségét, nagyobb tapasztalatából eredő fölényét, de tökéletes időérzékkel vált meg pártelnöki tisztségétől is. A volt kancellár ezentúl a Néppárt parlamenti frakcióját vezeti.
A nagykoalícióval teljesült ugyan Heinz Fischer államfő célja, azaz stabil, széles bázisú kormány jött létre, mégsem teljesen elégedettek az osztrák állampolgárok. A szociáldemokraták és a néppártiak jelentős ideológiai különbségei miatt csak a „kis lépések” politikája érvényesülhet a parlamenti döntéshozatalok során.
A legnagyobb elégedetlenség éppen az SPÖ támogatói körében tört felszínre. A párt választási kampánya során sűrűn hangozatott ígéretek közül többet, így a tandíjmentességet, a gazdagok megadóztatását és az Eurofighter vadászgépek beszerzésétől való elállást sem valósította meg.
Jól példázza a magyar reformok jövőbeni sorsát a tandíj körüli vita, amelyben mindössze annyit értek el a szociáldemokraták, hogy a fizetési kötelezettség megváltható közmunkával. Ez az „engedmény” azonban az osztrák médiában „ementáli effektusként” emlegetett állapotot idézte elő. A Gusinak is becézett kancellár azon kijelentése, amely szerint a különböző közhasznú szervezetek között nem kíván rangsort felállítani, oda vezetett, hogy a tűzoltóságok, a mentőszolgálatok mellett még a fúvószenekarok is tagjaik tandíjmentességért küzdenek, átlyuggatva ezáltal a képlékeny rendszert.
Több SPÖ-politikus – a hazai helyzethez hasonlóan – a kormány kommunikációs programjában látja a megoldást. Georg Pehm burgenlandi tartományi ügyvivő szerint a kormány programja jó, ám annak állampolgárok felé való közvetítése hagy némi kívánnivalót maga után. Ezért a lakosságot a lehető legtöbb módon – személyre szóló levelekben, rendezvényeken, internetes oldalakon – kívánják tájékoztatni a jövőbeni változásokról.
A tüntetéseik során Gusenbauert árulással vádoló egyetemisták skandálásai a múltbéli nagykoalíciós évek nehézségeire emlékeztetik az osztrákokat. A kényszerű kompromisszumok nemcsak a pártok támogatottságára lehetnek rossz hatással, de a reformok kerékkötőivé is válhatnak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
