Muzsikás ökumené

Én se hittem a nagy ötletben, de őket mások berzenkedése se érdekelte. Muzsikásék összebútoroztak a Danubiával egy zeneakadémiai koncert erejéig, még két éve. Azzal se törődtek, hogy habár agyunkkal tudjuk: közös gyökérzetből nő ki a népi ihletettségű minőségi komponisták sora s a népzenét úgymond autentikusan feldolgozóké, aki Bartókot, Kodályt vagy Dohnányit hangversenyterembe jár hallgatni, a legritkábban ugrósozik táncházban. És fordítva.
És most vegyülni kell. A zsölylyéből tán furcsállva méregetik Sipos Mihályékat, akik zavartalan szigeten, a zenekarral teleült színpad öt négyzetméterén topogják-keszkenőzik el műsoruk – megvívták ők a maguk jeges csatáit az egyenes hát/estélyi ruha hangulattal a Royal Festival Hallban is! És az orgonakarzatra engedett pulóveres ifjak is szeppenve nézik a szimfonikus nagyegyüttest, szemközt a még mindig sihedernek látszó, frakkos karmesterrel.
De, és ez a legfontosabb, a piszszenésmentes műrészletek végén mindig felrobban a terem! Hát persze, hisz a jégtörő Sebestyén Márta perdül középre. Már kontraalt regiszterben szól hangja, de ugyanolyan mívesen használja. Helyén a bokros díszítések tömege, s a rendre kifulladó népénekesektől eltérve egyedi levegőtechnikát alkalmaz – néha már bőrlégzésre gyanakszunk. Cseremisz Páva-mutánsa félelmetes, Éri Péter horzsos hosszúfuruglájával összesimult duója nyomán a szívünk legmélyén járunk, ősi szép-vad vidékeken. Dudaimitációja Armstrong egykori szájtrombitaimpróihoz hasonlatos: vicces és virtuóz egyszerre, vérbeli színpadi mutatvány.
A másik „hadvezér”, Héja Domonkos, a Danubia tabudöntő karmestere nem koncerten villogó manierista típus. Inkább a próbán kötőfékez és korrigál – aki süketeknek balettező jeltolmácsot kíván látni, Szimonovot nézze. Ifjú művészekből álló zenekarát viszont hallgatni érdemes, maradjunk annyiban. Akkor is, ha a szilánkosra szerkesztésből sok leállás következik, s a Muzsikás-betétek figyelemelvonó hatását a rézfúvók nem mindig küszöbölik ki. Mi viszont élvezzük, hogy komor Ruralia Hungarica-részletből takra gyimesi lassúkba forgatnak, aztán a bartóki Táncszvittel paníroznak tovább, átmenet nélkül, közös fináléba.
Átmenet nélkül, mert átmenet nincs: ez az ökumenikus hallásmód lényege. Interpretációk vannak, variációk és rögtönzések a népzenei anyanyelv eltérő dialektusaiban. Egy a nyelv – és egy a multikiadó is, amely több magyar kiadványa után e kivételes koncertvideónak is világkatalógusában szorít helyet. De csak a semmihez képest sok ez az egy.
(Clip – Sebestyén Márta, Muzsikás, Danubia/Héja Domonkos; Warner DVD, 2006.)