Német–brazil, de nem rangadó

Bő fél évvel a labdarúgó-vb után Németország mától második legkedveltebb sportágában is világbajnokságot rendezhet. Ennek megfelelően igyekszik is megadni a módját: minden idők leghosszabb (17 napos), legimpozánsabb és legtöbb néző előtt játszódó versenyére készülnek a férfi kézilabdázók, de a méretek és az erőviszonyok azért természetesen mások, mint futballban. A német–brazil nyitómeccs itt például messze nem rangadó, de számunkra ennél sokkal lényegesebb különbség, hogy mi, magyarok is vb-résztvevők vagyunk, nem pusztán szemlélők.

A vb kabalafigurája vidáman mosolygó mókus, de a pun hadvezér, Hannibál és a labda német megfelelőjéből keresztezve „Hanniball” névre hallgat. E kettősség pontosan jellemzi a magukat a sportág feltalálójának tartó vendéglátók sokrétű reményeit: a labdarúgó-vb-hez hasonló, euforikus hangulatot teremtve kívánják népszerűsíteni a kézilabdát és Németországot, emellett huszonkilenc esztendő elteltével ismét meg akarják kaparintani a vb-aranyat. Szó se róla, nehezen megvalósítható célok. Ráadásul amíg Jürgen Klinsmann hivatalba lépésének első pillanatától kezdve szinte hipnotizálta a Nationalelfet, addig kézis kollégája, Heiner Brand tartózkodott minden hangzatos kijelentéstől. A múlt század legjobb német játékosának megválasztott Erhard Wunderlich szerint ezzel egyébként nagyot hibázott. „Rámenősebben kellett volna fellépnie, hiszen a hazai környezet jelentős előny. Határozottan állíthatná: a vb-címért akarunk játszani!” – mondja a Gummersbach hajdani, ma ötvenesztendős sztárja, akinek optimizmusát mentalitása mellett a sorsolás is erősítheti.
A csoportbeosztás ugyanis annyira féloldalasra sikeredett, hogy az embernek megingatja a valószínűség-számításba vagy a véletlenbe vetett hitét. Az idei vb-re új lebonyolítási rendszert vezettek be, a továbbra is 24 csapatos mezőnyt ezúttal nem négy hatos, hanem hat négyes csoportra osztották. Minden kvartettből ketten jutnak tovább, és a legjobb tizenkettő tulajdonképpen egy komplett olimpiai tornát vív. Azaz az A, B és C, illetve a D, E és F ág továbbjutói két hatost alkotnak, amelyben körmérkőzést játszanak (mindenki egy eredményt visz magával az első körből), és az első négy keresztbe meccsel majd, egyenes kieséses rendszerben. Mivel a világbajnok az arany mellé máris pekingi repülőjegyet kap, a 2–4. helyezett otthont adhat a jövő tavaszi olimpiai selejtezőnek, az 5–7. pedig mindenképpen elindulhat ezen, az összes valamirevaló alakulat az 1–7. hely valamelyikét tűzte ki célul maga elé. Csakhogy míg ez az A, B, C „térfélről” már-már könnyedén elérhető, addig a D, E, F-ről keményen meg kell szenvedni érte. A keretes írásunkban közölt csoportbeosztásból ugyanis kitűnik, hogy „fentről” Németország, Franciaország és Szlovénia simán besétálhat az első nyolcba, „lentről” viszont a tizenkettőbe kerülés ára is borsos. Például Kielben a magyar válogatottnak is, amelynek esélyeivel, helyzetével holnapi számunkban foglalkozunk részletesen.
Aki viszont kimarad az elitből, annak további kínokban lesz része; nem osonhat haza a kertek alatt, hanem pénzt, energiát és időt – inkább már a februári BL-re készülődő klubok idejét – pocsékolva mérkőznie kell a 13–24. helyért, az úgynevezett Elnök Kupáért. A vb-nek ez a része már a megalománia kategóriája, amiért sokkal inkább a nemzetközi szövetség egyiptomi elnöke, Hasszan Musztafa a felelős, mintsem a vb-házigazda. A németek ugyanis roppant büszkén hangoztatják, hogy a rendelkezésre álló háromszázezer belépőnek a 93 százaléka már elővételben elkelt, a csapatokat telt házak várják a hipermodern sportcsarnokokban. A kézilabdázás odaadó hívein túllépve viszont csalódást keltő eredményeket hozott az SID sajtóiroda megbízásából lefolytatott közvélemény-kutatás: a megkérdezettek 70 százaléka azt sem tudta megmondani, hol lesz az idei vb, és tíz százalékra sem rúgott azoknak a száma, akik fokozott érdeklődéssel figyelik a torna alakulását. A két nagy közszolgálati televízió (ARD, ZDF) kizárólag a német csapat meccseit és a döntőt közvetíti egyenes adásban, ám az utolsó pillanatban, főleg a szponzorok nyomására létrejött a DSF és a jogtulajdonos Sportfive közötti szerződés, amelynek értelmében a sportcsatorna a 92 találkozó közül legalább 18-at élőben ad, így a szombati magyar–dán találkozót is.
Az itthoni nézők a Sport televízión kísérhetik figyelemmel a magyar válogatott szereplését. Optimális esetben egészen február 4-ig, ekkor dől el az első négy hely sorsa. De február 3-án sem lenne rossz zárni, hiszen az 5–8. helyeket osztják el. Ha ennél korábban jön haza a csapat, akkor jövőre az olimpián sem láthatjuk, feltéve, ha egy év múlva Norvégiában Eb-t nem nyer. Úgyhogy, akármilyen nehéz is, mégis könnyebb lenne most beférkőzni a legjobb hétbe.

Csoportbeosztás. A csoport (Wetzlar): Tunézia, Szlovénia, Grönland, Kuvait; B csoport (Magdeburg): Franciaország, Izland, Ausztrália, Uruguay; C csoport (Berlin, Halle): Németország, Lengyelország, Brazília, Argentína; D csoport (Bréma): Spanyolország, Egyiptom, Csehország, Katar; E csoport (Kiel): Magyarország, Dánia, Norvégia, Angola; F csoport (Stuttgart): Horvátország, Oroszország, Marokkó, Koreai Köztársaság.