A bányatörvény 1993-as módosítása után tucatszám jelentek meg Magyarországon földgáz és kőolaj után kutató külföldi vállalatok. Sok hasznunk eddig nem volt belőle, a Molon kívül ugyanis csupán egy társaság végez iparszerű, de azért nem túl jelentős mennyiségű kitermelést. Az ásványkincsek kitermelésének jogáról azért mondott le az állam, mert rossz tulajdonosnak bizonyult – legalábbis ezzel érvelt a piacosítás mellett az akkori ipari és kereskedelmi miniszter, Szabó Iván. Mivel a bányatörvényt alapvetően az 1991-es koncessziós törvényre építették, a magyar ásványkincsek után kutatók – a különböző engedélyezési eljárások költségeit leszámítva – gyakorlatilag ingyen jutottak kutatási területhez, aztán ha bányászni kezdtek, az állam cserébe bányajáradékot vont el tőlük. Ennek mértéke ma tizenkét százalékos. Később a szabályozás szigorodott, s az uniós csatlakozás óta már csak az kap koncessziós jogot kutatásra, aki területenként kétszázmillió forintot letétbe helyez, a már termelő bányáknak pedig a bányajáradék mellett bevételük 0,3 százalékát is be kell fizetniük a költségvetésbe, megtoldva a bányászati tevékenységgel kapcsolatos – nem túl jelentős – hatósági díjakkal. Bányajáradékból tavaly mintegy 24 milliárd forintos bevételre tett szert az államkassza. A legnagyobb befizető a hazai kitermelésű földgáz után a Mol volt, amely ezenfelül az 1998 óta üzemben lévő gázkútjai után mintegy hetvenmilliárd forintos extrajáradékot is befizetett – ez adta a lakossági gázártámogatásra szolgáló keret java részét.
Több pénz a költségvetésnek
Nem elképzelhetetlen, hogy az állam bányajáradékból származó bevétele a közeljövőben megsokszorozódhat, ha a Makó mellett óriási földgázleletre bukkant TXM Kft., illetve a mögötte álló, kanadai Falcon Oil and Gas Ltd. képes lesz a feltárt készleteket ki is bányászni. – A makói kutatási területhez emlékeim szerint 2000-ben jutott hozzá egy amerikai társaság, amely aztán átadta a jogot a Falconnak – tájékoztatott a Szolnoki Bányakapitányság bányakapitánya. Molnár József elmondta: a földtani készlet hatalmas – eléri a hatszázmilliárd köbmétert –, de a technológia, amellyel ezt az óriási, az éves hazai fogyasztás mintegy negyvenszeresét kitevő gázmennyiséget a felszínre lehetne hozni, egyelőre nem bizonyított.
– A makói kutatás nehézsége az, hogy a földgázt nem a szokványos helyéről kell kitermelni – ecsetelte érdeklődésünkre Horváth Ferenc, a Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatója. A leletről szakvéleményt is készítő szakember elmondta, hogy a gázt egy vastag, nagy kiterjedésű kőzettömb, úgynevezett anyakőzet tartja fogva. Normál esetben az anyakőzetből kiáramlik a gáz, és a felszínhez viszonylag közel gyűlik össze egy könnyen kitermelhető buborékban. Makón azonban nem ez a helyzet; az anyakőzet pórusai nem engedik elszökni a földgázt. Egy fúrás nyomán normál módon ezért csak annyi földgáz hozható felszínre, amennyi a cső közvetlen közelében található. Ahhoz, hogy a hatalmas kiterjedésű és vastagságú mező távolabbi pontjairól is a csőhöz áramoljon a földgáz, meg kell repeszteni az anyakőzetet. – Nagy- nyomású vizet használunk majd ehhez a munkához, és reményeink szerint ezzel a módszerrel sikerül elérnünk, hogy a cső százméteres körzetében lévő földgáz utat találjon magának a felszín felé. Ahhoz, hogy az egész mezőt ki tudjuk termelni, nagyon sok fúrást kell majd egymástól kis távolságra lemélyíteni.
A fent ismertetett technológiát a Falcon már kipróbálta az Egyesült Államokban, de idehaza nehezebbek a feltételek. Nem tudni ugyanis, hogy a 6000 méternél is mélyebben rejtező makói mezőt uraló nyomás és hőmérsékleti viszonyok között is működőképes marad-e a technológia, továbbá hogy elég olcsó lesz-e a módszer a folyamatos termeléshez. Ha igen, azzal nemcsak jó időre, körülbelül negyven évre elegendő saját kitermelésű földgázhoz jutna az ország, de az állam hatalmas, mintegy 5000 milliárd forintos bevételre tenne szert a befolyó bányajáradékból. Hogy ez sok vagy kevés, illetve hogy lehetne-e több, arról megoszlanak a vélemények. Boros Imre közgazdász szerint alacsonynak tekinthető a magyarországi bányajáradék 1998-tól életbe lépő 12 százalékos szintje. Az egyetemi tanár szerint a magyar szénhidrogén- kitermelési technológia évszázados tapasztalatokkal rendelkezik, többek között ezért is érthetetlen, hogy a kis területű Magyarországon kutatási és kitermelési koncessziók kerülnek külföldi vállalatok kezébe.
Egymástól eltérő járadékok
A hazai bányajáradékot bevezetésekor nemzetközi szinten elfogadhatónak nevezte Barta Judit, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. tudományos munkatársa, aki hozzátette: az azóta eltelt esztendők alatt több állam is a járadék emelése mellett döntött. – Viszonylag alacsonynak számít a hazai földön kitermelt energiahordozók értéke után a költségvetésbe fizetendő 12 százalékos bányajáradék mértéke – mondta Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője, aki hangsúlyozta: a világban egymástól jelentősen eltérő bányajáradékok, illetve a kitermeléshez kapcsolódó adózási formák léteznek. Példaként említette, hogy az Egyesült Királyság két évvel ezelőtt határozott úgy, hogy 34-ről 50 százalékra emeli a brit bányajáradék szintjét. Az energiakitermelésben nagyhatalom Oroszországban az exportált kőolaj- és földgázbevételek hozzávetőlegesen 70-80 százaléka kerül a költségvetéshez járadék vagy exportadó címén. A kőolaj esetében a 25 dolláros hordónkénti bevétel feletti érték 65 százalékát kell befizetni bányajáradékként – mondta az elemző.
Minta lehet-e a bolíviai?
Emlékezetes, hogy tavaly májusban a Dél-Amerika második legnagyobb földgázkészletével rendelkező Bolívia kormánya határozott úgy, hogy az országban kitermelőként dolgozó külföldieknek csak az általuk felszínre hozott földgáz mindössze 18 százalékát hajlandó átengedni az addigi 82 százalék helyett. Evo Morales elnök ekkor arról is döntött, hogy amelyik cég maradni akar az országban, annak bele kell egyeznie, hogy a bolíviai állam lesz a részvények többségének tulajdonosa. Az október végén lejáró tárgyalások eredményeképpen mindegyik külföldi vállalat elfogadta az új feltételeket Brazília kivételével, amely még folytatja a tárgyalásokat.
Cséfalvay Zoltán közgazdászprofesszor a bányajáradék hazai mértékéről úgy vélekedett, hogy a költségvetés jelenlegi szorult helyzetében és a lakosságot terhelő megszorítások miatt felvetődhet – igaz, kizárólag átmeneti időre – a járadék emelésének kérdése.
origo.hu
Ez a KRESZ-szabály sokaknál kiverte a biztosítékot
