Szükségtelen volt a rendőri fellépés

A Magyar Nemzetben december 16-án Török László a Szeretem Magyarországot Klub képeslapküldő akciójának apropóján megemlékezik személyemről, és idéz is egy (eredetileg a Népszabadságban, 2006. szeptember 23-án megjelent, majd a klub oldalán újraközölt) publicisztikámból. A Magyar Nemzet cikkének megjelenése után több levelet is kaptam jobboldali honfitársaimtól, amelyben szememre hánynak egyet s mást. Anélkül, hogy elvitatnám azt a jogot akár az újságíró-kollégáktól, akár olvasóiktól, hogy személyemről és működésemről gunyoros vagy durva szavakkal ítélkezzenek, szeretnék tisztázni néhány alapvető tényt, amely az ítélkezést némileg megalapozottabbá teszi.
Nem én voltam a Békés többség én vagyok akció arca vagy szóvivője, most sem szeretném ezzel kapcsolatban magamhoz ragadni a szót, meg is lepett, hogy Török úr éppen engem idéz. A klub sokszínű, elég csak a jelenlegi akció arcait sorra venni – köztük volt például Kovács (Kokó) István, Bródy János, Szily Nóra és Gundel-Takács Gábor –, hogy ez mindjárt nyilvánvaló legyen. Az akció és a hozzá készült dal, illetve film nem a tüntetések ilyen vagy olyan aktuálpolitikai értelmezése mellett tesz hitet, hanem mindenféle erőszakot elítél, és külön figyelmet szentel a rendőri erőszaknak.
Mivel azonban személyemnek a Magyar Nemzet (és néhány más jobboldali lap) kitüntető figyelmet szentel az akcióval kapcsolatban, szeretném a szeptemberi, illetve az októberi tüntetésekről alkotott – a Népszabadságban megjelent publicisztikáimban kifejtett – álláspontomat külön megismertetni az olvasóval, Török László cikke ugyanis téves következtetésekre ad lehetőséget.
A Török úr által idézett cikk (Vallomás a barikádról) szeptember 23-án jelent meg, és a szeptember 19-ről 20-ra virradó éjjel a Rákóczi úton és a Blaha Lujza téren szerzett élményeim foglalata. Ahogy addig is, aznap este is kimentem a Kossuth térre, hogy meghallgassam a szónokokat, majd amikor elindult a hír, hogy a Köztársaság téren lesz „valami”, odasétáltam, így éjféltől nagyjából reggel négyig követtem az eseményeket. A Népszabadságban megjelent publicisztikát azért írtam, hogy felvilágosítsam liberális és baloldali embertársaimat: tévednek, ha netán azt gondolnák, csupa futballverekedésben edzett kötekedő masírozott az utcákon (bár Török úr ezt a passzust nem idézi). Én a Rákóczi úton aznap éjjel főként békésen fel-alá sétáló fiatalokat, egyetemistákat láttam. A békés tömeghez képest nagyjából éjjel 2-ig kisebbségben voltak a hangosabb fiatalok, köztük pedig az néhány csuklyás fiatal, aki a barikádot építette, és kődobálással válaszolt a rendőri oszlatásra. A rendőri fellépést akkor is – és október 23-án is – eltúlzottnak, szükségtelennek láttam, olyan túlkapásnak, amely csak fokozza a fiatalok a cikkben általam egyébként is jogosnak értékelt felháborodását.
Az október 23-i tüntetésekről két cikket is írtam. Az egyiket az esemény előtt (Hétköznapi köztársaság) – leszögezve, hogy meglehet, a Kossuth téri gyűlés szabálytalan, valamint közegészségügyi szempontból kellemetlen, de erőszakos rendőri felszámolása hiba volna, sőt bűn 1956 szellemével szemben. A tüntetések tolerálása ugyanis hozzátartozik a demokrácia kultúrájához (mindaddig, míg erőszakossá nem válnak, vagy nem zavarják aránytalan mértékben mások életét, például a budapesti közlekedést vagy a Kossuth téren élő, dolgozó emberek nyugalmát).
A második cikket az események után írtam, ez október 28-án jelent meg Mi történik? címmel, ismét a Népszabadságban. Ebben a cikkben leírtam, mit láttam október 23-án a Deák tér és az Astoria közötti körútszakaszon délután 5 és 6 óra között. Ahogy az előző tüntetésen, itt is készítettem fényképeket, amelyek lényegében percről percre követhetővé teszik az események alakulását. A Fidesz-gyűlésen jelen lévők és a Deák téri tüntetők úgy olvadtak össze kb. háromnegyed hatkor, hogy ezt a rendőrség nem próbálta megakadályozni, és nem próbálták megakadályozni a Fidesz-gyűlés szervezői sem. Hat órakor – a Fidesz-gyűlésen jelen lévők tömege még korántsem oszlott fel, több ezer ember állt kicsit tétován az Astoriánál –, rendőri támadás indult a Deák térről az Astoria felé. Ebben a támadásban családanyák (köztük én) és nyugdíjas nénik kényszerültek arra, hogy egymás lábát letaposva meneküljenek. Annak fényében, amit a Deák téren és az Astoriánál láttam, úgy ítéltem meg, hogy a rendőrség nem megengedhető módon lépett fel, nem biztosította a Fidesz-gyűlésen jelen lévők békés elvonulását, valamint nem tájékoztatta arról a Deák téren tartózkodókat, hogy a rendőrségnek törvény szabta kötelessége az oszlatás, és ha nem távozik valaki időben, nem tudják garantálni a biztonságát. Így a cikkben felszólítottam a rendőri vezetést arra, hogy vállaljon felelősséget a súlyos hibákért, amelyeket nyilvánvalóan elkövetett.
Ezzel korántsem szeretném azt mondani, hogy egyetértek akár a tüntetőkkel, vagy hogy nem látok hibát abban, ahogyan a Fidesz (és egyes jobboldali sajtótermékek) interpretálták az eseményeket. Sőt, merem állítani, hogy a Fidesz-gyűlés szervezőinek felelősségét ugyanolyan súlyúnak érzem, ha az a kérdés, hogyan keveredhetett össze a Deák téri és az Astoriánál gyülekező tömeg (de hangsúlyozom, hogy a rendőri brutalitást nem menti a Fidesz-szervezők ügyetlensége vagy tétovázása). A Fidesz-gyűlés résztvevőinek egy jelentős csoportja a Deák tér felé indult el – és ebben az ott álldogáló narancsszín zubbonyos Fidesz-szervezők nem akadályozták meg őket (erről szintén készítettem több fényképet is).
Az olvasó bizonnyal érzékeli, hogy némiképpen téves megvilágításba helyezte írásaimat és nézeteimet – amelyek, ha jól értem, általában a klub nézeteit voltak hivatva megjeleníteni – Török László cikke. Az ellenkező politikai nézeten lévő polgártársaknak eltérhet és minden bizonnyal el is tér értelmezésük arról, ami történt, és arról, ami idáig vezetett. A tényekben azonban politikai nézettől függetlenül megegyezhetünk.
Babarczy Eszter
Budapest

Az egyik klubtag, Babarczy Eszter, aki magát kritikusnak, műfordítónak, eszmetörténésznek mondja, fontosnak tartotta közkinccsé tenni élményeit az őszi utcai zavargásokról. A tudós hölgy szerint vad gyerekek, tudatlan, tájékozatlan fiatalok voltak akkor kint a köztereken, akiket „talán Orbán Viktor felelőtlen és antidemokratikus nyilatkozatai tüzeltek”. Babarczy leírja, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét „az elmúlt évtized legőszintébb, leghazafiasabb beszédének” tartja – pontosan ezt és ennyit írtam Babarczy Eszterről. Egy betűvel sem többet. Ehhez képest Babarczy Eszter hoszszas magyarázkodása egész másról szól. Eredeti szavaimhoz semmi köze.
Török László