Templomrom Csabdiban

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Fejér megye északi peremén, Bicskével szemközt, négy-öt kilométerrel északra az 1-es számú országúttól és autópályától található az 1200 lakosú Csabdi. A Gerecsében eredő Szent László-víz jobb partján, erdős hegyek közt elnyúló hosszú utcás településnek három újkori temploma van: a reformátusoké 1791-ben, az evangélikusoké 1840 és 1858 között épült, a római katolikusok 1935-ben emelték új plébániai egyházukat. Csabdi régi templomát a község nyugati végén találjuk, rövid gyaloglással közelíthetjük meg. Az erdőszéli tisztás közepén álló, évszázadokkal ezelőtt elpusztult épület még romjaiban is ünnepélyes látvány.
Okirat 1274-ben említi azt a „Chopol” nevű helyet Bicske szomszédjában, amely a romtemplom körül népesedett be – vagy újra – a tatárjárás utáni években. Még 1426-ban is ugyanilyen formában szerepel a falu neve; 1746-tól azután hol Csapdinak, hol Csabdinak írják. Az Árpád-kori község a XIV. században a Bicskei család birtoka volt, 1432-től a tatai királyi vár tartozéka. Adományozás révén került a Rozgonyiak, a Kanizsaiak, végül a Batthyányak kezére. A település nem élte túl a török hódoltságot, az 1600-as esztendők végén lakatlan pusztaként említik. A XVIII. században újratelepítették, de csak az 1853 utáni években szerveződött községgé. Az 1945. februári harcokban Csabdi megint súlyos károkat szenvedett. 1990 után eltávolították a szovjet hadsereg győzelmére emlékeztető otromba emlékművet a templomrom közeléből, s a község visszanyerte önállóságát, amelyet a Bicskével 1986-ban történt egyesítésekor veszített el.
Most is látható a füves tisztáson a romtemplomot körülvevő, szabályos gyűrű formájú árok, amely az Árpád-kori védősánc maradványa. Később kőfal kerítette a temetőt, ennek anyagát az újkori telepesek hordták szét az építkezéseikhez. A cinterem és az épület régészeti feltárására 1969–70-ben került sor. Az ásatás kiemelkedő lelete egy román kori körmeneti kereszt korpusza volt. Falkutatás tisztázta a templom kialakulásának periódusait: eredetileg kelet felé tájolt tengelyű, egyhajós épület volt, félköríves szentéllyel, a XII. század végéről, amelyet talán még az 1241. évi mongol invázió előtt háromhajóssá bővítettek. A déli és északi mellékhajókat keleten egyenes harántfal zárja, nyugati oldaluk azonban toronypárban végződik, amelynek a déli sarkon lévő fala töredékesen bár, de öt-hat méter magasan áll. Fehér dolomitkőből készült, a sarokélek közt élesen keretezett tükrökkel. Nyugati homlokzatán korai, keskeny csúcsíves résablak figyelhető meg, formája alapján ez is a XIII. századra datálható. A belülről nyitott torony emeletén látszódó árkád- és ívmaradványok kegyúri karzat voltáról árulkodnak; ez és maga a kéttornyú homlokzat mindenképpen jelentős templomra utal. Felveti valamelyik korabeli szerzetesrend szerepét is az építkezésben: írott források híján – a XIII. századi dunántúli családi monostortemplomok analógiái alapján – a bencés vagy a premontrei barátok kezét sejthetjük benne.
Csabdi templomromját az említett ásatást követően, 1974-ben konzerválták, majd 2000-ben, a millennium tiszteletére, újra renoválták.