A feljelentett Fidesz

A rendőrség megtette feljelentését a bíróságon a Fidesz országgyűlési képviselői ellen – jelentette be a BRFK szóvivője. Jármy Tibor szerint a főkapitányság az ügyészséggel egyetértésben úgy látta: a legnagyobb ellenzéki párt parlamenti képviselői a rendzavarás szabálysértését követték el, amikor a múlt pénteken elbontották a Kossuth teret övező rácsozatot. A rendőrök természetesen – rendnek muszáj lenni – ismét rácsokkal övezték a Parlament előtti teret.
Rácsok, rendőrök, regulák, immár több mint száz napja tart ez a vitathatatlanul alkotmánysértő állapot. Az Országház épületét, a jogállam szimbólumát kettős kordon védi. Így zárják ki a térről az esetleg ott tüntetni szándékozó polgárokat, meg a csupán sétára induló, az épületben gyönyörködni kívánó fővárosiakat és külföldieket. A közérdekű munkájukat végző újságírókat nemkülönben. Apelláta pedig nincs, hiszen Budapest főkapitánya nem hozott szabályszerű határozatot az ügyben. Ezzel voltaképpen kizárta a jogorvoslat lehetőségét. Nincs mit megkérdőjelezni, vitássá tenni a bíróságon.
Az igazságszolgáltatás a napokban bizonyára kézhez kapja a feljelentést, majd kitűzi a tárgyalást. Már most borítékolható azonban, hogy válasza elutasító lesz. A képviselők bizonyosan nem követtek el szabálysértést. Ez nemcsak a jogszabály szövegéből levonható találgatás, feltételezés, hanem a bírói gyakorlat által kialakított álláspont. Bárki beláthatja ezt, aki felidézi a 2004 áprilisában történt esetet, amikor is a Parlament karzatáról az egyik ülésnapon a fiatalokból álló Ahimsa-csoport cetliket szórt a képviselők fejére, és transzparensen követelte: „Ki Irakból!”.
Szili Katalin házelnök nyomban kihívta a rendőrséget, a BRFK pedig – természetesen rendzavarás címén – bíróság elé vitte a fiatalok ügyét. A tárgyalás felmentéssel zárult, mert az eljárás alá vont személyek a szabálysértés egyetlen kritériumát sem valósították meg. Magatartásuk nem volt kihívóan közösségellenes, hiszen külkapcsolatainkban az alkotmány által is elismert békés megoldást szorgalmazták. A lakosság többsége emellett a felmérések szerint akkor már rég velük értett egyet, noha ezt nyilvánosan nem hangoztatta. A bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a csoport csupán a véleménynyilvánítás szabadságával élt.
A fenti precedens tökéletesen egybevág a jelenlegi esettel. Mitől lenne kirívóan közösségellenes – garázda – a rácsot elbontó képviselők magatartása? A Fidesz politikusai udvarias, korrekt hangnemben tárgyaltak, beszéltek a rendőrökkel és minden jelenlévővel. Nem okoztak botrányt. Nemcsak kihívón, de szimplán sem volt közösségellenes a tevékenységük. Sőt! A közösségnek – az ország bármilyen beállítottságú, pártszimpátiájú lakójának – érdeke az, hogy a kordon megszűnjön a Kossuth téren. Annak felállítása ugyanis többszörösen alkotmány- és törvénysértő.
A főkapitány a rendőrségi törvény szerint védett személyek biztonságának szavatolásáért elrendelheti ugyan egyes területek, útvonalak kiürítését, ám a Kossuth téren már rég nem erről van szó. A védett külföldi személyiségek, akik október 23-án az öt hazai közjogi méltóság társaságában, zárt körben ünnepelték a forradalom évfordulóját, hazamentek. Emlékeikben legfeljebb az üres Kossuth tér él, ahol a helyi lakosok véletlenül sem vehettek részt az emiatt párját ritkító ceremónián. Hogy mi a véleményük ezek után a polgári demokrácia magyarországi viszonyairól, ők tudják. Mi viszont úgy véljük: a jelenlegi kormánypárti többség a rendszerváltozás óta soha nem látott módon korlátozta és korlátozza az alapvető alkotmányos jogokat, és ezzel a jogállamot veszélyezteti.
A kormányerők a hatalom ismételt megragadása óta nem válogatnak az eszközökben. Céljuk a politikai ellenfél elnémítása, táborának szétzúzása, szétzilálása. A ciklus elején kétharmados többséggel elfogadott alkotmánymódosítás leple alatt megszüntetik és régiókká alakítják át a megyerendszert. Az alaptörvény rövidke módosítása Gyurcsányékat csupán arra hatalmazta fel, hogy szükség esetén megváltoztassák egyes közigazgatási szervezetek elnevezését. Ők erre a passzusra alapozva, egyszerű többséggel a teljes államszervezet átalakításába kezdtek, noha az kétharmados szavazati arányt követelne meg. A múlt év végén erről elfogadott, a jogbiztonságot súlyosan sértő, százoldalas salátatörvényük jelenleg az alkotmánybírák előtt van. Nem dolgozták ki ugyanakkor az Országgyűlés működését szabályozó normákat, habár ez – az Alkotmánybíróság több döntése nyomán – kötelességük lett volna. Nem rendelkeztek a vizsgálóbizottságok felállításának rendjéről, nem szabályozták, milyen időközönként ülésezzen a parlament, és nem rögzítették azt sem: minimálisan hány percben foglalhatja össze mondanivalóját az ellenzéki képviselő.
A választók megtévesztésével hatalomra került kormánytöbbség azonban nem feledtetheti: Gyurcsány hazudott, és most ennek az erkölcsi, gazdasági, politikai következményei sújtják az országot. Az ellenvéleményt hangoztatókkal szemben rendőri erőt alkalmaznak. A rendőrség – nyilván nem saját elhatározásból – túllépi hatáskörét, visszaél hatalmával. Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány tevékenységét vizsgálva mindezek következtében kígyóktól hemzsegő szakadék mélyébe tekinthetünk bele: viperafészket látunk. A rendőri vezető – saját közlése szerint – a fegyverhasználat kivételével eleve minden kényszerítő eszköz alkalmazására felhatalmazta alárendeltjeit az őszi megtorló fellépések alkalmával. Hogy miként lehet eleve mindenre felhatalmazást adni, az már maga nagy kérdés. Honnan tudta, hogy a könnygáztól a vízágyún át a gumilövedékig és a viperák bevetéséig mindenre szükség lesz? További dilemma: miként képzelte, hogy feljelentést tehet az utcán összefogdosott, erőszakkal a rendőrautóba terelt békés járókelők ellen a zűrzavaros időkben? Hiszen egyértelmű, hogy az utcai nézelődők puszta jelenléte önmagában nem jogsértő. Erre lapunknak adott interjújában Kónya István, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának vezetője konkrét ügyszámok, esetek megjelölésével hívta fel a figyelmet.
Időszerű tehát emlékezetbe idézni az Amnesty International egy korábbi akcióját. A nemzetközi jogvédő szervezet 2000 decemberében olyan hirdetést tett közzé, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon a rendőrök cigány gyerekek fogát rúgják ki. A plakáton megjelenített ocsmány, véres láb – az akkori magyarázat szerint – ugyan nem konkrét esetekre utalt, csupán azt kívánta hangsúlyozni, hogy a rendőrség visszaélhet hatalmával és megalázhatja a kisebbségben élő embereket. Tevékenysége brutalitásba torkollhat. A Gergényi által irányított, rendre azonosító jel nélkül fellépő testület érzékelhető közelségbe hozta mindazt a rémséget, amely akkor idehaza elképzelhetetlen volt. S amit ma számunkra immár a kordonokkal körülvett Kossuth tér jelez.