Az ormánsági Siklósnagyfalun, ahol nemrégiben hatvanan – zömmel romák – léptek be az SZDSZ-be, élelmiszercsomagokat osztottak a belépési kérelmet aláíróknak, és „jobb segélyezést” is beígértek a jövőre nézve. A toborzást Balogh József szervezte, aki az önkormányzati választásokon az SZDSZ színeiben indult a polgármesteri székért.
A lapunknak nyilatkozók szavaiból kiderült: az Ormánságban nem a politikai aktivitás nőtt meg, hanem a nyomor. Olyannyira, hogy sokaknak egy élelmiszercsomag is kellő inspirációt jelent a párttagság vállalásához.
Siklósnagyfalu lakosságának körülbelül 80 százaléka a cigány kisebbséghez tartozik, az emberek képzetlenek, munkahely nemigen van, leginkább a villányi szőlőkben adódó napszám és a segély tartja a felszínen a családokat. A főút mellett omladoznak a jellegzetes homlokzatú, tornácos, szebb időket felidéző parasztházak, sok a lakatlan épület, van amelyikből már az ablakkereteket is elhordták.
Petrovics Józsefnek, a helyi Lungo Drom elnökének portája gondozott, éppen a helyiségek meszelésével volt elfoglalva a család, amikor megszólítottuk. Az ötvenes éveinek derekán járó cigányzenész elmondta: az ő családjából is beléptek négyen az SZDSZ-be, mivel jól jött az élelmiszercsomag, amit a nyilatkozat kitöltéséért adtak. Ahogy meséli, az emberek többsége azt sem tudta, hogy miről van szó. Ő úgy hallotta, kamionnal hozták a csomagokat, de hogy honnan, azt már nem tudta megmondani. Amikor az ő családjánál jártak agitálni, anynyit mondtak a toborzók, hogy csak alá kell írni a papírt, nincs jelentősége az egésznek, csak ahhoz kell, hogy valakit „meg lehessen választani”. Annyit mondtak a toborzók, hogy aki belép, annak ezután többször is hoznak majd csomagot, és több lesz a segély.
A délelőtti verőfényben szinte néptelenek a siklósnagyfalui utcák, csak néhány kóbor kutya bóklászik az út szélén, gyerekek játszanak az egyik kidőlt falú elhagyott ház előtt. Még a kocsma és a vegyesbolt is zárva van. A falu központjában a kultúrház lelakatolva, kiürítve. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen, legfontosabb közösségi tér, de már ez sincs. A felnőttek nem nagyon beszélnek a hirtelen jött közéleti érdeklődésről: a legtöbben elhárítják kérdésünket: „nem foglalkozunk mi ilyesmivel” – mondják.
A helyiek szerint a tagtoborzást szervező Balogh József háza is csak viszonylagos jómódról árulkodik. Nem találjuk otthon, felesége azt mondja: autót szerel valahol, és nincs nála a telefonja. Az asszony nemigen akar válaszolni a kérdéseinkre, látszik rajta, nem tudja, beszélhet-e. A csomagok osztogatását nem cáfolja, és azért kiderül az is, az egész család belépett az SZDSZ-be.
Drávapiski a másik ormánsági település, ahol az utóbbi időben tömeges tagbeléptetés történt. Erre a kis falura talán még Siklósnagyfalunál is jobban rányomta bélyegét a szegénység. Kóbor kutyákon kívül egy lélek sincs az utcán kora délután, a kocsma zárva. Egy módosabb portára kopogunk be, ahol kiderül: a lakók beléptek az SZDSZ-be. Az asszony arra kér: ne írjuk le
a nevét, mivel nem akar haragot Mali Zoltánnal, a polgármesterrel. Ahogy meséli, azért lépett be a pártba, mert a polgármester azt mondta: „akkor jobb lesz a falunak”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nem mondta meg Mali Zoltán.
– Persze, hogy beléptünk: ki ne akarná hogy jobb legyen? – teszi fel a kérdést. Ha lenne munkahely, vagy egy kicsit több segély – mondja ábrándozva. Persze érezhető a szavaiból az is, hogy belépése mögött nem annyira a közösség iránti elkötelezettség volt benne, mint inkább a félsz: a polgármester még megharagszik, és akkor annyi sem lesz, mint eddig. Mali Zoltán viselt dolgainak a híre el sem jutott a faluba. Egy csinos roma asszony, aki családjával együtt szintén párttag lett, elcsodálkozik, amikor a véleményét kérdezem az ügyről. Aztán nevetve csak annyit mond: „még szerencse, hogy Gyermelyen volt a polgármester akkor, és nem minálunk.” Aztán elmondja: azért lett párttag, mert a polgármester ezt mondta.
Csonka Sándor, a Lungo Drom Baranya megyei alelnöke Bogádmindszenten fogadott minket. A háromdiplomás agrárszakember szerint megdöbbentő, de érthető ami történik. Az Ormánság „Baranya Szabolcsa”, az országban itt a legnagyobb a szegénység, a munkanélküliség legalább ötvenszázalékos. A polgármesterek persze igyekeznek forrásokat találni, és szinte bármire képesek ennek érdekében. A fejlesztési pénzek pedig köztudottan SZDSZ-es irányítás alatt vannak. Csak ígérni kell. A kiszolgáltatott emberek nyomorával könnyű visszaélni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
