Alig egy héttel ezelőtt Münchenben többen is – közülük leghatározottabban az orosz elnök – felszólaltak az egypólusú világrend ellen. Egyetért e bírálatokkal?
– A müncheni konferencia néhány résztvevője számára kétségkívül meglepő volt a kissé nyers beszédmód. Vlagyimir Putyin ugyanakkor a maga részéről joggal érezte úgy, azért hívták meg az értekezletre, hogy a felmerült kérdésekben Oroszország véleményét is meghallgassák. Az orosz elnök alapvetően két problematikus pontra hívta fel a figyelmet. Az egyik, a Lengyelországba és Csehországba telepítendő rakétaelhárító rendszer terve érthető aggályokat váltott ki az államfőből. Úgy gondolom, Oroszországot egyenrangú tárgyalófélként kell meghívnunk az ezzel kapcsolatos egyeztetésekre már csak azért is, mert a rendszer nem fenyegeti területét. Fő célja, az Észak-Korea vagy Irán miatt fennálló veszély elhárítása ezenkívül Moszkva érdeke is, ugyanúgy, mint az Egyesült Államoké vagy Európáé. A másik probléma, amit az elnök felvetett, a NATO-egységek jelenléte volt közel Oroszország határaihoz. Emlékeztetett arra a hallgatólagos ígéretre, miszerint NATO-kontingenst nem állomásoztatnak a szövetséghez társult új tagországokban. Ezt a megváltozott helyzet kívánta meg. Tudjuk, hogy a NATO semmiféle veszélyt nem jelent Moszkvára nézvést, de erről orosz tárgyalópartnereinket is meg kell győznünk.
– A fentiek kihatással lehetnek arra a tervezetre is, amelyet a március 8-án kezdődő energiacsúcson hoznak nyilvánosságra? Milyen biztonsági garanciákat vállal a dokumentum?
– Moszkva Kijevvel folytatott tavalyi, illetve Minszkkel kirobbant ez évi vitája nyilvánvalóvá tette, az EU mennyire függ az energiaimporttól, főként pedig Oroszországtól. A kérdés az, hogyan csökkenthetnénk a függés mértékét. Véleményem szerint a márciusi konferencia fő témái ezért a hatékony felhasználás, a megtakarítás és az újrahasznosíthatóság lesznek. A következő lépésként diverzifikálnunk kell azokat a forrásokat, ahonnan nyersanyaghoz jutunk. A növekvő energiapiaci árak miatt a cseppfolyósított gázra, az LNG-re is támaszkodnunk kell a jövőben. Németország Wilhelmshavenben épít ki cseppfolyósított gáz fogadására alkalmas kikötőt, ahová az Algériából vagy Katarból érkező nyersanyag befut. Oroszországra mindazonáltal természetesen a jövőben is szükségünk van mint megbízható olaj- és gázellátóra. Reményeink szerint annak ellenére, hogy Moszkva nem hajlandó aláírni az energiachartát, a vele kötendő partnerségi és együttműködési megállapodásban szerepel majd a charta néhány kitétele, és megszületik a hosszú távú kompromisszum. Münchenben Putyin elnök világossá tette, hogy elvi szinten nincs kifogása a megállapodás ellen. Ennek legkedvezőbb eredménye az lenne, ha a közép-ázsiai országokból származó gáz és olaj számára Oroszország szabad áramlást biztosítana a Nyugat felé. Az Oroszország megkerülésével Kaszpi-tengeri gázt szállító Nabucco vezeték – bár nyilvánvalóan jelentős, de nem megoldhatatlan érdekfeszültségeket gerjeszt – kulcsfontosságúnak bizonyulhat a jövő energiabiztonsága szempontjából. Ezért vagyunk kíváncsiak a tavalyi Mol–Gazprom egyezmény tapasztalataira, de reméljük, a Nabucco program ezután is prioritást élvez Magyarország számára.
– Az EU–Oroszország egyezmény feltételeiről Lengyelországnak mindazonáltal más elképzelései vannak, amelyeket már nemegyszer hangoztatott is. Mivel hidalhatók át az unión belüli érdekkülönbségek ilyen esetekben?
– A tárgyalóbizottság valószínűleg hibát követett el, amikor nem vette figyelembe a lengyel–orosz párbeszédben támadt feszültségeket. A lengyel húsexport orosz tilalmát Brüsszel kétoldalú kérdésként közelítette meg, ahelyett, hogy felismerte volna lehetséges következményeit. Az EU felelőssége azért is felvetődik, mert ellenőriznie kellett volna, hogy a Lengyelország felé tartó hús – amelynek egy részét Varsó Moszkvának adta tovább – megfelel-e a minőségi követelményeknek. A helsinki energiacsúcs a beváltott lengyel vétófenyegetéssel együtt azt tudatosította, hogy a problémákra jelentkezési sorrendjükben kell megoldást találnunk. Amint ugyanis sikerül áttörést elérni az Oroszországgal folytatott tárgyalásainkon, valószínűleg Lengyelország is készségesebbnek mutatkozik arra, hogy a másik huszonhat EU-tagország szándékával megegyező döntést hozzon.
– Lát esélyt további országok felvételére az Európai Unióba?
– Az EU-tagság perspektívája a nyugat-balkáni államok mindegyike előtt nyitva áll, ha teljesítik az előírt kritériumokat. Mindezt nemrég újra kinyilvánítottuk, és reméljük, ösztönzően hat fejlődésükre – Szerbiáéra és akár Koszovóéra is. Még nem tudjuk, milyen eredményre vezet a Törökországgal folytatott lezáratlan tárgyalássorozat. Nekünk minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy Ankara a gyakorlatba is átültesse az EU által meghatározott irányelveket – ha mindez nem is a jövő év vagy az azután következő kérdése. Ukrajnát illetően még túl korai lenne bármit is mondanunk. Egyelőre a partnerségi viszony keretében kell az országot az európai fejlődés felé lendítenünk. Nézze, a magam részéről nem tartozom azokhoz, akik a kritériumokon túl bármilyen okból megtagadnák a csatlakozási lehetőséget Ukrajnától. Viktor Juscsenko államfő Münchenben amellett érvelt, hogy országának valamilyen biztosítékra van szüksége ezzel kapcsolatban. Az európai integrációhoz szükséges reform azonban önmagában is előnyös és követendő cél, ami nem rejt magában kockázatot.
– A „narancsos” forradalom ön szerint a helyes irány felé mozdította Ukrajnát ebből a szempontból?
– Igen, a „narancsos” forradalom kellően bizonyította Ukrajna elkötelezettségét az európai értékrendszer mellett. Az is igaz viszont, hogy a vele hatalomra kerültek teljesítménye nem igazolta teljes mértékben várakozásainkat. Ennek ellenére most már nincs visszaút. Arról a politikai elittel történt találkozókon is meggyőződtem, hogy Ukrajnában Julija Timosenkótól Viktor Janukovicsig senki nem kérdőjelezi meg a fejlődés irányát.
– Magyarország és Németország érdekei sok esetben egy irányba mutatnak, a legfelső szintű találkozók azonban nem gyakoriak. Elképzelhetőnek tart egy kétoldalú értekezletet Gyurcsány Ferenc és Angela Merkel között a közeljövőben?
– Erre nem tudok válaszolni. Azt mindenesetre örömmel nyugtázhatjuk, hogy országaink gördülékeny együttműködésében nincs számottevő akadály. A német társadalom szimpátiával figyeli a magyar törekvéseket, és úgy tudom, fordítva is ez a helyzet. A meglévő különbségek inkább az eltérő regionális hangsúlyokból fakadnak. Németország számít a magyar fél tapasztalataira a Nyugat-Balkánt és a kisebbségi kérdéseket illetően. Azt hiszem, Magyarország és Németország viszonya a kétoldalú kapcsolatok szintjén képezi le azt, amiről az EU szól: együtt többet érhetünk el. A német elnökség féléves időszaka is ennek jegyében zajlik.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
