Ritka, hogy az egész brit társadalmat egyetlen politikai kérdés foglalkoztasson: kiköltözik-e Tony Blair a Downing Street 10.-ből vagy nem, és ha igen, mikor? Pedig csak arról van szó, hogy azonnal, már tavasszal, vagy csak nyáron mond le a miniszterelnök. Ha tavasszal, akkor három-négy héten belül, hogy a kormányfrakció által annak rendje és módja szerint megválasztott utód kerülhessen a helyébe még a májusi önkormányzati választások előtt, különben a Munkáspárt gyakorlatilag vezető nélkül indul az eleve elvesztettnek látszó csatába.
Blairt két oldalról buzdítják, hogy menjen, illetve maradjon. A kormánypártban mindkét oldal a miniszterelnök párton belüli ellenzéke. A brit politikai spektrum baloldalán álló The Guardian napilap szerint Blair tízéves kormányzása alatt most először jutnak igazán szóhoz a kormányfrakció tagjai, most először mernek állást foglalni a miniszterelnökkel, vagy egyes miniszterekkel szemben, ami használ a pártdemokráciának, a parlamenti demokráciának és az országnak.
A kormányfrakció elégedetlen tagjai azért akarják, hogy Blair minél tovább maradjon, mert erősebbnek érzik magukat a gyengülő vezetővel szemben, az elégedettek pedig azért, mert azt remélik, hogy Blair, mint olyan sokszor, megint elővarázsolja a nyuszit a cilinderből – a közvélemény helyeslését, a kormány népszerűségét.
Egyre több tory szavazó és politikus is szeretné, ha Blairt minél hosszabb ellenállás után a gallérjánál fogva távolítanák el a Downing Streetről. A megingott tekintélyű miniszterelnök, akit hazugságon kaptak az iraki háború indoklása kapcsán, akit eddig kétszer hallgatott ki a rendőrség korrupciós ügyben, és akinek két közeli munkatársát minden valószínűség szerint vád alá helyezik, könnyebb ellenfél, mint valószínű utódja.
Nagy-Britanniában érdekes politikai helyzet alakult ki: mind a kormánypárton belüli, mind a hivatalos ellenzék jobban szeretné, ha a szárnyaszegett miniszterelnök még jó ideig a kormány élén maradna.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
