Bojkott: sztornó

Ha jövendő korok történészei végigrágják magukat a 2006-os zavargások és rendőri brutalitások politikai és társadalmi okait vizsgáló Gyurcsány–Gönczöl-bizottság jelentésének kétszázhatvan oldalán, több figyelemre méltó következtetést is levonhatnak e korról, melyben szerencsétlen elődeiknek élniük és elszánt demokrataként viselkedniük adatott. Az alapos szövegkritika révén feltáruló virtuális világban a legizgalmasabb vonatkozás alighanem az, hogy a harmadik évezred első évtizedének Magyarországán komoly koponyák az események szerves részeként tekintettek a történéseket bemutató és azokat elhallgató médiára.
Sajátos médiaviszonyokra következtethetnek majd a história eljövendő tudorai. Egyrészt azt látják, hogy az úgynevezett tévéostromot (miként a korábbi tűzijáték-katasztrófát is) gyakorlatilag egyetlen – Hír TV-nek nevezett – magántársaság közvetítette országnak-világnak; s emiatt mind a lojális közszolgálati, mind a kereskedelmi konkurencia roppant ideges lett. A médiahatóság a demokrácia védelmében egymillió korabeli forintra meg is büntette a dolgát komolyan vevő televíziót – a TV2 csalárd húzása azonban, amikor megtévesztő molinóval Hír TV-nek álcázta magát, a pajzán csínytevés szintjén említtetik. A Hír TV különutassága október 23-án is megmutatkozott: a jelentés egy helyütt megbotránkozva írja, hogy a csatorna nem átallott békés tüntetőket mutatni, hogy még jobban kiemelje az állatiasan viselkedő fegyveres erők kontrasztját.
Mindez azonban legyen csak kései korok szellemi csemegéje. E helyütt, a jelen posványában tapiskolva, vessük csak vigyázó szemünket egy politikai médiabojkottra. Az átmenet korának egy hajdani pártalakulata, amely az SZDSZ betűszóval illette magát, 2006 őszének egyik sajnálatos eseményét, a közszolgálati televízió csőcselék általi bevételét követően bősz kormánypárti haragját nem az általuk is folytatott elégtelen kormányzás és rendfenntartás, hanem a tükör, az ostromot közvetítő Hír TV ellen fordította. Bojkottot hirdetett a társaság ellen, mondván: a tévé riportere a pillanat hevében (például mikor kilőtték mellőle az operatőrnőt) nem elég decensen fogalmazott, s kommentárjaival részesévé vált az eseményeknek. A kifogást később kiterjesztették, azt állítva: a Hír TV nem csupán követte, hanem alakította, sőt szervezte(!) a zavargásokat. Ezért aztán az SZDSZ – bár addig sem igen nyilatkozott a Hír TV-nek – bojkott alá vonta a csatornát. A gond ezzel az, hogy ezáltal kormánytagok is felrúgják egy legális médium esetében a közérdekű tájékoztatás alkotmányos kötelezettségét.
A Gönczöl-jelentés egyik végkövetkeztetése az utolsó, 260. oldalon a következő: „Nem találtunk ugyanakkor olyan elemeket a közvetítésekben, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy valamilyen módon a szándéknak megfelelően befolyásolják az események menetét.” Vagyis cáfolja az SZDSZ előfeltevését, a bojkott morális indokát, a politikacsináló szerepet. A bizottság tagjai: Gönczöl Katalin jogász; Ormos Mária történész; Tóth Judit jogász; Pataki Ferenc szociálpszichológus akadémikus; Halmai Gábor (Soros Alapítvány, Nyilvánosság Klub); Csepeli György, az IHM volt államtitkára, SZDSZ-es országgyűlési képviselőjelölt, jelenleg a GKM közpolitikai igazgatója; Györgyi Kálmán tíz éven át legfőbb ügyész, a rendészeti miniszter főtanácsadója; Vörösmarti Mihály, a Forradalmi Rendőrezred volt parancsnoka (életrajza szerint 1976–77-ben két szemesztert is látogatott a Közgázon); Kacziba Antal, a Kuncze-féle BM rendészeti helyettes államtitkára. Őket hazudtolja meg az SZDSZ, ha nem sztornírozza a tévébojkottot.