A csillagászat az emberiség legrégebbi tudományága. Mint tudomány, köszöni, most is jól van, sőt a technikai eszközök fejlődésével egyre jobban. A baj a nem tudományos részével (a népszerűvel) van, jelesül az ember és a kozmosz, az univerzum viszonyával, pontosabban ennek a viszonynak a kihűlésével. Lassan nincs laikus, aki a Göncölszekéren kívül más régi elnevezést ismerne a csillagos égboltról, vagy értené a Hold hatását mindennapi életünkre, és a nagy többség arra a felvetésre, hogy tágul a világegyetem, legfeljebb csak annyit válaszol: mi közünk nekünk ehhez, tudtommal Brooklyn nem tágul. Így aztán nem fog itt senki új Stonehenge-eket építeni, sőt hamarosan azzal sem fáradozik senki, hogy felnézzen az égre, hogy újra meg újra bizonyságot kapjon a teremtett világ tökéletességéről, vagy az apjára gondoljon egy pillanatra, esetleg csak annyit mondjon, Istenem, ez elképesztő, milyen kicsi vagyok ehhez képest, félek, tetszik vagy bármit. Marad a tévé, a fényszennyezés, a tudatlanság és a mese nélküli, állandó, nyomasztó felnőttlét. Ezért is rendkívül fontos a csillagászattal kapcsolatos, közérthető és azonnal rabul ejtő könyvek kiadása, és ezért is jó, hogy most éppen két újdonságba is belefeledkezhetünk. A Csillagászat – Képes atlasz (Vándorúton csillagok és bolygók között) egyszerűen káprázatos, az a gyerek, aki a hatására nem akar Kopernikusz vagy űrhajós lenni, biztosan búvár lesz vagy bányász. Az album 2002-ben jelent meg Olaszországban a Giunti Kiadónál, Adriana Rigutti szövegével, itthon a Napraforgó Könyvkiadó adta ki, nomen est omen. Pazar tördelés és minden, de tényleg minden, amit a nem tudós, de érdeklődő elme képes befogadni. Tudománytörténet, csillagképek, holdfázisok, csillagok és galaxisok stopposoknak, űreszközök, expedíciók, távcsövek és megfigyelések – amatőr űrbúvároknak kötelező.
Miként Bödők Zsigmond Magyarok égi képeskönyve című munkája is, amelyet a dunaszerdahelyi Nap Kiadó jelentetett meg. A szerző abból indul ki, amiből minél többször kellene kiindulnunk, és azt feszegeti, amit minél többször kellene feszegetnünk, hogy tudniillik a magyarok ősvallásának, hiedelemvilágának és „pogány” szokásainak java része a kereszténység felvételével nyomtalanul eltűnt, de olyan sebességgel, mintha a föld (vagy az ég) nyelte volna el. Ha az ezekre irányuló rekonstrukciós kísérletek elsorvadnak, fennmarad a jelenlegi állapot, amelyben a jól fizetett nyereg alól zabálást népszerűsítők csapnak össze az egyáltalán nem fizetett, ám gyakran komoly elmezavar tüneteit mutató álokkultokkal és nejlonsámánokkal. Különösen ősi kozmológiai elképzeléseinkről tudunk keveset, pedig némi tudás a világmindenségről bizonyára hasznára válna a zombivá butított vasárnapi bevásárlókocsi-tologatóknak. Ha például valamelyik kereskedelmi izé két értelmezhetetlen figura nemi eltévelyedései között bemutatná Bödők Zsigmond könyvét, attól még maradhatna nekik a plazmatévé az oltár, legfeljebb a huszonhárommillió romántól megrémült fogyasztó megtudhatná, hogy a Szaturnusz másik neve Székelyek Járó Csillaga, és a Hadak Útja (lásd még Tejút) mondában ez a csillag vitte el az égi csarnokba Csaba királyfinak a székelyek segélykérő üzenetét. Ettől az infótól még nem szavaznának a Fideszre, és ez nem sértené szomszédaink érzékenységét sem. Addig is, míg a csoda megtörténik, csapjuk a hónunk alá a két pompás könyvet, és sipirc a szabad ég alá.
(Csillagászat – Képes atlasz. Napraforgó Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ármegjelölés nélkül. Bödők Zsigmond: Magyarok égi képeskönyve. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2006. Ára: 4800 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
