Csörgősipkás sztárgladiátorok

Végül is nem tudom pontosan, mit lehet számon kérni egy új hellenisztikus kor, egy új bomló Róma provincialakóján, ha teszem azt, az illető sztár, vagyis valós teljesítményei mellett – vagy ellenére – a bulvármédia üdvöskéje is. És mit lehet számon kérni az új hellenizmus Circus Maximusain, a kereskedelmi csatornák sztáros-bénázós-kiszavazós, páratlan nézettségi adatokat produkáló műsorain. Nyilván azért az sem igaz, hogy semmit a világon, és kötelező éppolyan idióta félvigyorral az ajkunkon örvendezni a tehetségtelenség, a rövidlátó, ám számító butaság minden kínos megnyilvánulásán, mint amilyet az ilyen műsorok szereplői arcán gyakorta látunk. De nem sajnáljuk a világért sem, mert pénzt kap érte, nem is keveset, és benne lesz a bulvárlapokban is, és még híresebb lesz, mint eddig.
Mindent félretéve be kell vallanom, hogy a Sztárok a jégen című péntek-szombati sztárgladiátor-torna a TV2-n inkább meggyőzött arról, mint az RTL Klub Szombat esti láza, hogy egy ilyen ökörködős-bénázós műsor akár még jó is lehetne. A TV2-nek persze három Megasztárral és egy Megatánccal a háta mögött nagyobb a gyakorlata a műfajban. Egészségesebb, levegősebb, kevésbé csiricsáré és lehangoló színpadképet tud létrehozni. Tilla, az új idők Antal Imréje pedig lecserélhetetlen a maga érzelmi intelligenciájával, atmoszférateremtő képességével és főként azzal, hogy képzett csúcsértelmiségi létére nem nézi le a szórakoztató műfajt. A szabadon választott jégtánckűr azért is szerencsésebb versenyszám, mint a standard tánc, mert több benne a lehetőség arra, hogy mindenki magát adja – még véletlenül sem a pofátlan píárkodásra gondolok, amit egyesek megengedtek maguknak –, a jég pedig jobban indokolja az ügyesen eladott ügyetlenkedést, mint a parkett. Már amikor nem annak vagyunk tanúi, hogy az amúgy magabiztos sztár, miután végigreszkette, -grimaszolta a kűrjét, visszaszól a zsűritagnak, aki mindezt szóvá teszi. A műsor egyik gyenge láncszeme a stylistcsapat, különösen a sminkesek, fodrászok, akik még a szép jégtáncos lányokból is bóbitás, bagolyképű banyákat tudtak kreálni, a nádszálvékony Dobó Katából pedig termetes aszszonyságot, de azért is kiosztanék egy-két barackot, ahogyan beöltöztették Tillát gyászhuszárnak, és szegény Szekeres Nórával is elbántak mind frizura, mind toalett tekintetében. A másik gyenge láncszem – a folyton meghibásodó szavazógépet leszámítva – a zsűri két abszolút nem szakértő tagja: Varnus Xavér és Liptai Claudia. Nekik, úgy tűnik, az instrukciók szerint a Mokka Havas–Liptai-csörtéit kellene reprodukálniuk, sőt a hölgynek a megasztáros Soma emlékét is muszáj ápolnia személyeskedő beszólásaival, morgásaival. Arra többen is ráéreztek (Nagy Feró, Nacsa Olivér és mások), hogy hosszú távon a dögunalomtól csak a felszabadult ökörködés mentheti meg a műsort, de a fenti páros nemcsak zsűritagként súlytalan, különösen Regőczy Krisztina és Sallai András jégtánc-világbajnokok mellett, hanem poénjaik is szánalmasak, ízléstelenek Hozzájuk csak a jégszínház tánckara hasonló, amely ismét meggyőzött minket, hogy nem mindenről a Kádár-rendszer tehet: 17 év kapitalizmus után se látni két táncost, aki egyszerre emelné a lábát.
(Sztárok a jégen. TV2, febr. 16.)