A csúcsminisztérium Nagy-Britanniában régóta működő intézményi forma, ennek ellenére folyamatosan vizsgálják, miként működtethető leghatékonyabban az állam. Londonban újabban a belügyminisztérium munkájának decentralizálását tervezik s egyben azt, hogy a lordkancellár – aki a kormány tagja és egyúttal az igazságszolgáltatás vezetője – a jövőben az európai országokban működő igazságügyi minisztérium csúcsminisztere legyen. A helyzetet bonyolítja, hogy a jogrendszer sok tekintetben más Skóciában, mint Angliában és Walesben vagy Észak-Írországban. A tervezett változtatás célja, hogy az igazságszolgáltatás teljesen független legyen a mindenkori kormánytól, míg a belügyminisztérium feladatkörének felosztása arra irányul, hogy külön kézben legyen a rendőrség, a börtönszolgálat és a jogadminisztráció. Az említett reformot még a jelenlegi kormányciklus alatt be akarják vezetni.
Szerte Európában akkor értesülünk a leggyakrabban a csúcsminisztériumokról, amikor egy-egy parlamenti választás előtt vagy után a tárcákat osztják. Ilyenkor szokás „hírbe hozni” egy-egy politikust valamely szakmai terület felügyeletével. Németországban például Angela Merkel és Edmund Stoiber vetélkedésében bukkant fel a kérdés; a jelenlegi kancellár asszony végül felajánlotta bajor riválisának a gazdasági és technológiai csúcsminisztérium vezetését (más lapra tartozik, hogy Stoiber többhetes habozás után végül visszatért Bajorországba, így a grandiózus szövetségi szerepvállalásból semmi nem lett). A 2004-es római kormányalakítás során a gazdasági csúcsminisztérium körüli osztozkodás szította fel a kedélyeket, miután a tárca várományosaként az EU versenyügyi biztosát, Mario Montit nevezték meg a Silvio Berlusconi kormányfő feltétel nélküli hívének számító Giulio Tremonti utódaként. Franciaországban olyan emblematikus baloldali tekintély, mint Dominique Strauss-Kahn vezette a Jospin-kormány összevont pénzügyi és ipari csúcsminisztériumát.
Romániában – akárcsak hazánkban – akadt olyan választás, amely után összevontak, illetve megszüntettek egy-egy addigi tárcát. Amikor Adrian Nastase volt román miniszterelnök átalakította kormányát, a karcsúsítás jeleként csökkentették a minisztériumok számát. Gazdasági és kereskedelmi minisztérium néven csúcsminisztériumot hoztak létre, amely az addigi fejlesztési és előrejelzési, ipari és kereskedelmi minisztériumból állt, és ide csatolták a kis- és középvállalkozások minisztériumát is. A gazdasági tárca vezetésével Dan Ioan Popescu eddigi ipari és kereskedelmi minisztert bízták meg, egyidejűleg összevonták az eddigi belügyminisztériumot és a közigazgatási minisztériumot. Mindemellett az idegenforgalmi tárca a közlekedésibe, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási a mezőgazdaságiba, az ifjúsági és sportminisztérium az oktatásiba olvadt.
A másik új uniós tagállamban, Bulgáriában néhány évvel ezelőtt Ivan Kosztov bolgár miniszterelnök a tizenhat tagú kabinet tíz vezetőjét menesztette, és ezzel egyidejűleg az EU-csatlakozást elősegítő gazdasági csúcsminisztériumot létesített.
Az Egyesült Államokban 2003 elején kezdte meg működését a belbiztonsági minisztérium (Department of Homeland Security). A DHS ernyője alá került a parti őrség (Coast Guard), a vámhatóság (Customs Service), a szövetségi katasztrófavédelmi ügynökség (Federal Emergency Management Agency) és a bevándorlási hivatal (Immigration and Naturalization Service) is. Az 1940 óta legjelentősebb kormányzati átszervezés eredményeként egy 170 ezer alkalmazottat foglalkoztató, csaknem 38 milliárd dolláros költségvetéssel gazdálkodó minisztérium jött létre.
Japánban a kulturális ügyeket irányítja csúcsvezetés oktatási, kulturális, sport-, tudományos és technológiai minisztérium elnevezéssel.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség