Két választás Erdélyben

Ha Mikszáth élne, most Székelyudvarhely egyik hangulatos kávézójában ülhetne és jegyzetelhetne a legújabb könyvéhez. Az történt ugyanis, hogy péntek délután, harminchat órával az időközi önkormányzati képviselőválasztás szavazóhelyiségeinek megnyitása előtt a székely anyavárosban még nem lehetett tudni, mely jelöltek kerülhetnek fel a szavazócédulákra, nem voltak biztos mandátummal rendelkező választókerületi elnökök és a körzeti választási iroda is felfüggesztette tevékenységét, mert a választásokkal kapcsolatban éppen hat per volt folyamatban, megszámlálhatatlan halasztással és újratárgyalással körítve. Az abszurdba hajló helyzet pontos képet ad az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség állóháborújáról: előbbi ugyanis minden eszközzel igyekszik megakadályozni ellenlábasa részvételét a választáson, ezért aztán az utóbbi minden jogi eszközt igénybe vegyen a vasárnapra tervezett voksolás elhalasztására.
Az erdélyi magyarságban régóta meglevő különböző politikai áramlatok közötti háború a 2004-es önkormányzati választások kapcsán eszkalálódott – az akkori szociáldemokrata kormány ugyanis – sokak szerint az őt kívülről támogató RMDSZ sugallatára – olyan választási törvényt léptetett életbe, amely a parlamenti képviselettel addig nem rendelkező kisebbségi szervezetek számára aláírásgyűjtéshez kötötte a választáson való indulás lehetőségét. Az MPSZ ugyan összeszedte a tizenöt megyében és Bukarestben számára előírt (több tízezer) támogató aláírást, ám egy utolsó pillanatban – a választások előtt két héttel! – meghozott kormányrendelettel megváltoztatták az aláírásgyűjtő ívek fejlécét és erre hivatkozva nem fogadták el a polgári szervezet dossziéját. Az ügy miatt az MPSZ Strasbourgban beperelte a román államot (a tárgyalás időpontját még nem tűzték ki), a diszkriminatív választási törvényt azóta hat nemzetközi fórum – köztük az USA külügyminisztériuma és az EBESZ is – elítélte.
Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke akkor úgy fogalmazott: egy bíróság előtt bejegyzett, harmincötezer állampolgár aláírásával támogatott szervezet indulását akadályozták meg a választásokon. Nem a pályán, demokratikus küzdelemben győztek le, hanem bezártak az öltözőbe – fejtette ki.
Székelyudvarhelyen az MPSZ szimpatizánsai 2004-ben kénytelenek voltak egy román párt színeiben indulni, de még így is döntetlen közeli eredményt tudtak elérni: nekik nyolc, az RMDSZ-nek kilenc önkormányzati képviselője jutott be. Épp ez a helyzet okozott később problémát – miután 2005-ben az egyik RMDSZ-es képviselő esetében összeférhetetlenség merült fel, patthelyzet alakult ki az önkormányzatban, és ennek következtében három egymást követő ülésen nem tudtak döntést hozni, így a megyei prefektus megállapította az önkormányzat döntésképtelenségét és tudomásul vette a feloszlást. Azóta nincsenek önkormányzati képviselői a városnak, ezért írták ki február negyedikére az időközi választásokat.
Ezen a választáson indult volna az MPSZ, ezért a választási törvény értelmében összeszedték a közösség több mint tizenöt százalékának támogató aláírását. Az Országos Választási Bizottság két alelnökének állásfoglalása szerint ezzel indulhattak volna, de a helyi választási bizottság másként döntött – ők arra hivatkozva gáncsolták el a polgári oldal erőinek részvételét, hogy nem sikerült a tizenöt megyében összegyűjteni újra az aláírásokat. Az MPSZ szerint elképzelhetetlen, hogy az ország más vidékein élő emberek aláírása kell ahhoz, hogy Székelyudvarhelyen valaki önkormányzati képviselő lehessen. A vita miatt lassan követhetetlen mennyiségű per indult, több fokon. A legfrissebb állapot szerint a helyi választási bizottság felfüggesztette tevékenységét, mert egy táblabírósági határozat szerint meg kell várni az Alkotmánybíróság döntését arról, indulhat-e az MPSZ a választásokon. Nem készültek el a szavazócédulák, a megyei prefektus által kicserélt választókerületi elnökökről szóló döntést pedig az MPSZ fellebbezte meg. Bár senki sem merte kimondani, hogy elmaradnak a választások, vasárnap nem nyitottak ki a szavazóhelyiségek Székelyudvarhelyen, így a naivan voksolni indulóknak is rá kellett jönniük, hogy egyhamar nem lesznek új önkormányzati képviselők a városban.
A helyhatósági cirkusz mellett egy másik, jóval nagyobb horderejű választás is lázban tartja az erdélyi magyar közvéleményt: május tizenharmadikán EU-parlamenti választásokat tartanak Romániában. Az RMDSZ ugyan látszategyeztetéseket folytatott ellenlábasaival a közös jelöltek érdekében, de befutóhelyre (a lista első és második helyére) saját embereit tette – a polgári oldal számára is elfogadható Sógor Csaba szenátor jelenleg a negyedik. A helyzetre való tekintettel több szervezet Tőkés László püspök független jelöltként való indítását szorgalmazta, és hasonlóképpen vélekedett az MPSZ elnöke is – szerinte egyedül a püspök személye garancia arra, hogy az erdélyi magyarság megfelelő képviselettel rendelkezzék az Európai Parlamentben.
A Magyar Polgári Szövetség különben ezen a választáson sem vehet részt, mert a párttörvény még szigorúbb kritériumokat írt elő az országos választáson való részvételre: tizennyolc megye és Bukarest főváros mindenikében legalább hétszáz, összesen pedig huszonötezer aláírást kellene összegyűjteni. Az aláírásgyűjtés különben hónapokkal ezelőtt elkezdődött, de eddig nem sikerült maradéktalanul elvégezni a feladatot. A polgári erőknek nincs is könnyű dolguk, hiszen összesen csak tíz megyében élnek jelentős számban magyarok, a fennmaradó nyolcban többnyire román emberektől kell aláírást kérni egy magyar párt indulásához. Tőkés László indításához százezer támogató aláírásra van szükség (az RMDSZ indulásához kétszázezerre) de ez akár egyetlen településről is származhat. A református püspök ismertsége és erkölcsi tőkéje nagy a romániai magyarok szemében, tehát ez nem lehet akadálya az indulásnak, és ha kampányában hitelesen és elég hangosan tudja képviselni az autonómia ügyét, akár be is juthat. Az pedig nagyon valószínű, hogy amenynyiben elindul, az RMDSZ nehezen fogja átugorni az ötszázalékos bejutási küszöböt, így nem tudja újabb képviselőkkel erősíteni a néppárti frakciót. Tőkés László különben szombaton eldöntötte: bármi is történik a következő napokban, ő függetlenként elindul a választásokon. Őt támogatják az „ellenzéki” erdélyi magyar szervezetek és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület is.
Az RMDSZ konszenzusra képtelen magatartására nincs magyarázat. Bár retorikájukban mindig az egysége fontosságát hangoztatják, valójában egy szűk csoport érdekei mentén politizálnak, és nem nevezhető sikeresnek az erdélyi magyarság érdekében végzet munkájuk. Nincs magyar egyetem, elképzelhetetlen a Székelyföld autonómiája, és gazdaságilag is elmaradottabbak a magyar vidékek a román átlagnál. Ezt egy friss felmérés is bizonyítja: a Nemzeti Prognózis Bizottság tanulmányából kiderül, hogy az elkövetkező években is a Székelyföldön lesznek a legalacsonyabbak az átlagkeresetek Romániában – míg a bukarestiek jövőre átlagban 365 eurót keresnek majd havonta, a székelyföldi polgárnak alig 247 euró jut, kevesebb, mint a legelmaradottabbnak tartott Moldova lakóinak.
A belmagyar vita ellenére mégis lehet magyar nemzetiségű képviselője Romániának az unióban: a Román Nemzeti Liberális Párt ifjúsági szervezete bejutóhelyre jelölte a csíkszeredai születésű Csibi Magor Imrét a párt EP-listáján. A fiatalember amúgy a párt nemzetközi alelnöke.