Kisebbségmentes szlovák programok

A tavalyi szlovákiai parlamenti választások előtt érdekes megbízást kapott a közismert emberi jogi aktivista, Miroslav Kusy politológusprofesszor: a pártok programját elemezte abból a szempontból, melyik milyen célokat fogalmaz meg az emberi és kisebbségi jogok kapcsán.

Sokakat meglepett az elemzés eredménye, mert a professzor azt állapíthatta meg, hogy átfogó elképzelése kizárólag a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) volt, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) programjában volt még önálló fejezet a kérdéskörrel kapcsolatban, amely arról szólt, hogyan lehet csökkenteni a romák támogatását és a kisebbségek – elsősorban a magyarok – jogbiztonságát, a többi párt – még a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező liberális és konzervatív tömörülések is – legfeljebb egy-egy semmitmondó mondattal utalt arra, hogy e jogokat „be kell tartani”.
A professzor munkájának nem volt célja a jelenség társadalompolitikai üzenetének elemzése, így az ő részéről nem fogalmazódott meg az, hogy a korábbi választások tapasztalatával szemben miért mondtak le a szlovák pártok a kisebbségi szavazatokról. A magyarázat egyszerű: az a szlovák párt, amely felvállalná a „magyarkérdés” rendezését, és kiállna e népcsoport pozitív diszkriminációja, netán kollektív jogai mellett, többet veszítene a többségi szlovák voksokból, mint amennyit nyerhetne a kisebbségi támogatás révén. Végeredményben a kormánykoalíciót alkotó pártok mindegyikére jellemző az erőteljes nemzeti elkötelezettség, amely nemcsak az SNS-hívek körében csap át magyarfóbiába, illetve raszszizmusba, fellelhetők voltak a korábbi években ugyanilyen tendenciák a Robert Fico vezette Smerben is, Vladimír Meciar száját pedig akár Slotához mérhető kijelentések is elhagyták a romákkal és a magyarokkal kapcsolatban.
Nem volt azonban ez mindig így, s nem zárható ki az sem, hogy a következő választásokon az MKP gyengítése céljából nem fordul-e újra a helyzet. A kilencvenes évek elején elsősorban a posztkommunista – azóta megszűnt – Demokratikus Baloldal Pártja szólította meg a magyarokat, s még 1994-ben is volt magyar jelöltje a pártnak. Aztán kiveszett belőle az „internacionalista elvtársi” viszony, de helyébe léptek az antimeciarista erők, elsősorban az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíció, amely a felmérések szerint 1998-ban több mint harmincezer magyar szavazatot gyűjthetett be. A 2002-es választásokon már csökkent az érdeklődés a szlovák pártok részéről, de Mikulás Dzurinda Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója és a médiamágnás Pavol Rusko által jegyzett liberális Új Polgári Szövetség még megszólította a magyarokat, sőt mandátumhoz is juttatott egy-egy magyar nemzetiségű politikust.