Kíváncsiság

A világ legostobább mondásának magyar változata: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik.” Ez a formás kis mondat sornyi kényelmetlenség alól ad felmentést. Újságíró-palánták mindent felsorolnak szakmai követelményként, de a kíváncsiság nem tartozik ezek közé. Ugyanakkor a közvélemény arra biztatja a média dolgozóit, helyettük is kérdezzenek. Tegyenek fel triviális kérdéseket is, elvégre az átlag nem arra kíváncsi, hogy a politikusok miként marcangolják egymást, hanem, hogy miből és hogyan fogunk megélni. Újabban sokasodnak a megválaszolatlan kérdések. Olyanok, melyekre felelni kéne, különben visszasüllyedünk az elhallgatások éveibe. Kellemetlen figyelmeztetés, hogy az újságírókat egyre többször zárják el az információktól, de az még kellemetlenebb, hogy a manipulációhoz profin értő kollégák sem kíváncsiak jól kiépített rögeszmebázisukon kívül másra. Az előítéletek médiaharcosai előítéletekkel terheltek. A legfrissebb példa az október 23-án bekövetkezett szégyenteljes események utólagos mentegetése, ferdítése, csőcselék és rendőrség kettősére szűkítése. Ha igazán kíváncsiak vagyunk a miértekre, a legelső kérdés, hogy a rendőrség miért alkalmazott fizikai erőszakot? Egyszerűbben miért rúgott, vágott, lőtt és rohamozott, miért durvult a szadista aljasságig kivetkőzve magából? Nőket meztelenre vetkőztetni és megalázni? Eltörni az ujjukat? Fiatal fiúkat gumibotozni, vesén, gyomron rugdosni? És nem az utcai harcok hevében. Zárt ajtók mögött, hidegvérrel, előre megfontolt szándékkal kínozni a találomra levadászott, hazafelé igyekvő civileket. Sörözőbe berontani, a vendégeket véresre verni, hajakat csomókban kitépni, csontot törni? Mi történt a rendőrséggel? Kikből áll össze a „polgárbarát” rendvédelem, ha egy hajszálrepedés elég ahhoz, hogy a munkásőrség fanatizmusa és az ÁVH kegyetlensége semmi perc alatt reinkarnálódjon? Hol késik a válasz?
És most ugorjunk egy méretest, parlamenti döntésre vár, hogy ne büntessék a 14 évesekről készült pornófelvételek szereplőit, ha azok beleegyeztek annak készítésébe. A hivatalos okoskodás szerint, ha a fiatalkorú nemi kapcsolat létesítésére alkalmas, akkor miért nem emlékezhet jó szívvel majd családja és gyerekei körében a régi szép időkre, egy rég elfeledett pasival vagy csajszival ügyködve egy pornófilmben. Olcsó poén arra hivatkozni, mennyit látott a jövőből Petrétei miniszter 16 éves korában, mert szénné égne, ha ma a felesége kezébe kerülne néhány ifjúkori pornóképe. Vagy megjelenne a Hustlerben.
Kérdésem az, miért is kell pornófelvételt készítenie két tizenévesnek egymásról? Illetve miért pont pornóképeket gyártsanak a szerelmesek? Ez a kérdés nem hagy békén. Erre izgulnak? Ezt tartják szépnek? Ettől lesznek felnőttek? Ezek lesznek a jövő közös emlékei? Ez a trendi? Válaszolja meg valaki!
Hetek óta várom, hogy legalább egyszer megkérdezzék: miért zárják be a budapesti Schöpf-Merei (és nem Mérei) Ágost Kórház és Anyavédelmi Központot? Kinek áll érdekében, hogy megszűnjön a hely, ahol a reménytelen terhességeket gondozzák, sikerrel. Ki akarja, hogy egy családias, jól menedzselt, modern kórház eltűnjön? Vagy a kifejezés, hogy anyavédelemi központ, bántja a füleket? E sorok írójának soha nem született volna gyereke, ha nincs a Schöpf- Merei-kórház. Lehet, hogy ezért kell megszűnnie? Egyszerűbb betelepíteni, mint macerás csecsemőket világra segíteni.
A nagymamám az első résztől hallgatta a Szabó családot, anyámnál ügy volt Szabó Icu meg Halász Feri. A harmadik generációnak okoz örömöt a végtelen folyamú családregény. Most megszűnik. Miért?