Lassú okkupáció

Megszámlálhatatlan könnyáztatta regény született a zabigyerekekről. Szégyenről, amely lúgkövet itatott a megesett nőkkel, kötőtűvel vagy faággal segítette őket a másvilágra, hogy meg ne szüljék szégyenteljes kapcsolatuk bizonyítékát, a bűnben fogant csecsemőt. A családok és a moralisták a szörnyű fenyegetésekkel igyekeztek távol tartani a lányokat e végzetes lépéstől. A férfiak, a gaz csábítók másodrendű szereplők voltak az évezredes drámában, sőt javukra írták a nagy természetüket.
Ma egy ilyen regényt ki sem adnának. A Magyarországon születő csecsemők egyharmada házasságon kívül születik, édesanyjuk büszkén nyilatkozik, hogy kapcsolatát nem kell házasságnak megpecsételnie. Aztán, ha mégse jön össze, majd jön a következő nexus. A házasság régen lejáratódott: külön iparág épül a szingli létre, lapok, filmek, hírességek győzködik a nőket: semmi felelősség, semmi kötöttség. Még óvatosan ugyan, de egyre több történet szól arról, hogy az élet olyan édes, olyan szép, hogy abba egyetlen gyerek sem fér bele. Vár ránk Mauritius és Thaiföld, holmi büdös pelenkák és örökös bömbölés helyett. Érdekes ellentmondása a honi állapotoknak, hogy amíg a „közbeszéd” gyerek- és házasságellenes addig a homoszexuálisok minden politikai támogatásukat mozgósítják, hogy házasodjanak, és gyereket fogadjanak örökbe. Hülyeségükben odáig mennek, hogy minket ostoroznak, amiért nem akarjuk még szeretni is őket. Az eltűrés már kevés. Ezért aztán hetente szerepeltetik követeiket a nyilvánosság színpadain, hol Giziként, hol Gézaként, ahogyan a stratégia kívánja. Példaképül azt a se férfit, se nőt mutogatják, aki több gyereket fogadott már örökbe, nem tudni, milyen meggondolás okán. Az említett személy önéletrajzi könyvében nem a gyermeknevelést tartotta élete legnagyobb céljának, hanem azt, hogy egy külhoni bárban egy fekete férfi micsodáját minden este… Szóval ajkával illethesse… „Micsoda példás szülő az ilyen”, lelkesedik a mit sem tudó, sms-t küldő néző. És nincs egyedül. Még gyűjtenének is annak a vidéki fiúnak, aki göcsörtös ádámcsutkáját ugráltatva panaszkodik, hogy már két hónapja Pesten van, de még nem tudta nővé operáltatni magát. Látunk ilyet nem is keveset, a kereskedelmi csatornák saját gyártású szappantartóiban direkt szerepeltetik őket. A V. V.-be, mint utóbb kiderült, szándékosan válogattak be két leszbikus nőt. Szokjuk, tűrjük, szeressük. Aki meg nem, az megnézheti magát, kigúnyolt, buta hagyományaival egyetemben. Az egészségügyi miniszter pengős malacként kezelte a pszichiátereket, mert azok úgy döntöttek, hogy a tudomány szerint a lágy drogok is károsak az egészségre. Nagyon nem tetszett ez Molnár Lajosnak. Utasította a szakembereket: változtassák meg véleményüket! Pártja a szabadság tágítása hazug krédójával szívós harcot folytat a lágy drogok legalizálásáért. Konrád író már megmondta, milyen békések lesznek a magyarok egy kis marihuánától. Nem lesz itt tüntetés, rendbontás, tiltakozás. Ülünk a közös karámban, csorog a nyálunk, és boldogan szívjuk a kokót. Később kirekesztik, aki nem fogyasztja el napi adagját. A pornóipar felszárnyal, a kiskorúak perverz felvételeit nem büntetik, ha házimozi szereplői lesznek. Ahogyan valaki summázta a neten „saját édes emlékeik” felidézésére.
Eljön az idő, amikor a tanároknál kötelező lesz a pedofília, sírásóknál a nekrofília, és az incestust törvény biztosítja. Mi leszünk a korlátlan szabadság földje. Idő és csali kérdése.