Az évtized végéig folyamatosan veszít lendületéből a világgazdaság bővülése, amely ugyan még így is impozáns fejlődést mutat, de az erővonalak átrendeződése a hazánk számára legmeghatározóbb piacok súlyvesztését is magával hozza – derül ki az Economist Intelligence Unit (EIU) legfrissebb globális tanulmányából. Az előttünk álló öt esztendő gazdasági kilátásait vizsgáló elemzés az ázsiai régió egyre nagyobb részesedését, az észak-amerikai és a nyugat-európai gazdaság bővülésének csökkenését s alacsonyabb – 57–59 dolláros hordónkénti – olajárat jósol. A piaci árfolyamokon számítva átlagosan 3,3 százalékkal bővülő világgazdaság motorját továbbra is a fejlődő országok – különösen India és Kína – két számjegyű GDP-növekedése hajtja majd, a legerősebb gazdaságnak számító Egyesült Államok mindössze 2,5 százalékos átlagot produkál, míg a nekünk kulcsfontosságú eurózóna csupán 2,1 százalékos bővülési ütemmel fog haladni.
Az EIU elemzése szerint a világkereskedelemben is hasonló tendencia várható: továbbra is két számjegyű bővülést könyvelhetnek el a feltörekvő gazdaságok, míg a fejlett országok esetében ez a ráta jóval kisebb mértékű, hatszázalékos lesz. A globális erőviszonyok eltolódását egyrészt az ázsiai régió túlfűtött gazdaságainak robogása, másrészt viszont a fejlettek bővülési iramának megtorpanása okozza. A vezető helyen álló, vitathatatlanul egységes piacú, versenyképes USA gazdaságát a hatalmas külkereskedelmimérleg-hiány és az óriási államháztartási deficit bénítja, a fedezetül kibocsátott amerikai államkötvények döntő részét pedig már Japán és a 2011-re a harmadik legnagyobb gazdaságnak számító Kína birtokolja. Az amerikaiak belső eladósodása is sokat nyom a latban: tavaly és tavalyelőtt is egy teljes százalékkal költöttek többet, mint amennyit kerestek, ami utoljára az 1929–33-as nagy világgazdasági válság idején történt meg. Ha ez a költekezési gyakorlat tartóssá válik, akkor a túlterheltté váló szociális ellátási rendszert fogják később nehéz helyzetbe hozni a nyugdíjas és megtakarítani is alig tudó lakosok.
Az amerikainál is alacsonyabb tempóban fejlődő nyugat-európai gazdaságot a merev munkajogi törvények, az erős szakszervezetek, a relatív magas munkavállalói bérek, valamint az európai piac egységességének hiánya fékezi – mutat rá az Economist legfrissebb száma, amely ezúttal hosszú mellékletet szentelt az európai gazdaságnak. A világ GDP-jének 30 százalékával bíró kontinens legnagyobb kihívásai a fejlődő országokból érkeznek – állapítja meg a brit szaklap, amely több példát is hoz európai cégek brazíliai, indiai, kínai vagy közel-keleti tulajdonosi körhöz kerülésére. A Föld ezer legnagyobb vállalatának toplistáján – a lakosság létszámának arányában – már csak 262 tartozik az Európai Unióhoz.
A fejlettek lendületvesztése a nyitott magyar gazdaság külkereskedelmi esélyeit is kedvezőtlenebbül befolyásolhatja: a teljes magyar bruttó nemzeti össztermék 110-115 százalékát teszi ki külkereskedelmünk volumene, ami jól mutatja a hazai gazdaság nyitottságát, egyszersmind a külső piacok felvevőképességétől való erős függését. Bár az idei évre még valóban érvényesek Veres János pénzügyminiszter több alkalommal is hangoztatott kedvező nemzetközi kilátásai, félő, hogy a 2007–2008-as hullámvölgyből való kilábaláshoz nem talál elegendő külső kapaszkodót a megszorítások miatt foglalkoztatási és inflációs áldozatokat is vállaló hazai gazdaság. A külső konjunktúra alakulása éppen ezért életbe vágó fontosságú az export fejlődésére építő, 2009-től négy százalék fölötti GDP-növekedést tervező konvergenciaprogramban, amelynek egyik legbizonytalanabb pontja éppen a gazdaság újraélénkülésének forrása.
A megszorítások óriási növekedési áldozatai után egyre nehezebb lesz rákapcsolódnunk a szűkülő lehetőségeket kínáló külső konjunktúrára – fogalmazott lapunknak Cséfalvay Zoltán közgazdászprofesszor, aki szerint a lassuló magyar növekedés 2008-ig tervezett szakasza éppen ezért elnyúlhat. Az egyetemi tanár attól tart, hogy a magas adóterhek negatívan hatnak az amúgy is kiugróan alacsony foglalkoztatottságra, növelik a munkanélküliséget, vagyis kedvezőtlenebb versenyképességi helyzetbe hozzák a külső piacokat megcélzó magyar vállalatokat.
A megszorítócsomag áldozatai legyengítik a belső erőforrásokat, amelyek a 2009 utáni fejlődés beindulását serkenthetnék – vélte Cséfalvay, aki hangsúlyozta: alapfélelem, hogy a külső húzó hatás elmaradása ebben a környezetben milyen következményekkel járhat.
Világgazdasági szempontból nézve ugyanakkor megállapítható, hogy a fejlődő országok gyorsabb GDP-bővülése esélyt ad a felzárkózásukra – utalt az EIU-kutatás eredményeire a professzor, aki hozzátette: a globalizáció nyertesei elsősorban a feltörekvő országok csoportjából kerülnek ki, a liberalizált piacgazdaság őket húzza előre.
Az erősödő konjunktúrára építő gazdaságélénkítő folyamatok bizonytalanságának veszélyeire hívta fel a figyelmet Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője, aki szerint a kockázatokat tovább növeli az uniós pénzek teljes körű lehívásának optimizmusa is. Suppan szerint még ha a külső konjunktúra 2009-től kedvezőbb lenne is, mint az EIU kutatói szerint, akkor is kétséges, hogy – elsősorban a meggyengített hazai versenyképesség miatt – élni tudunk-e a lehetőségekkel. Az elemző utalt Hamecz Istvánnak, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezetőjének legutóbbi nyilatkozatára, amelyben hangsúlyozta, hogy kérdéses a két szűk esztendő utáni négy százalék fölötti megtáltosodás, még jó nemzetközi konjunktúra mellett is. Ezt támasztja alá az EIU előrejelzése is, amely szerint a volt kommunista országok csoportja a tavalyi 6,5 százalékos átlagos tempóról 2011-re 4,4 százalékra fog lefékezni, aminek egyik oka a most élenjáró balti államok fenntarthatatlanul nagy sebessége.
Európa túl van már a konjunkturális tetőponton, az euróövezet teljesítménye stabilizálódott – mondta Suppan, aki a kedvező külső piacok ábrándja mellett az uniós pénzekhez fűzött túlzott elvárásoktól is óva int. Mint fogalmazott, a brüsszeli forrásokhoz sok feltételt kötnek, így egyáltalán nem vehető biztosra a Veresék-féle százszázalékos lehívási arány.
Az EIU elemzésére reagálva a szakértő úgy véli, hogy a világgazdasági lelassulásnak több oka is van, ami az Egyesült Államokhoz köthető, s többek között Európában csapódik le. Az amerikai ingatlanpiac mélyrepülése mellett a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) 5,25 százalékos alapkamatát említette, amely csökkenti az amerikai gazdaság sebességét, szűkítve ezzel az USA piacára exportáló uniós cégek lehetőségeit. Suppan szerint további fontos tényező a dollárhoz képest is erős euró, mivel ez az unión kívüli piacokon versenyképtelenebb árakat jelent. Az előttünk álló öt évre vonatkozóan az elemző a szolgáltatási szektor előtérbe kerülését prognosztizálja az ipari szektor rovására, s az unió egészére vonatkozóan reálisnak tartja az eurózóna két százalék körüli fejlődését csak kevéssé meghaladó GDP-bővülés alakulását.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
