Az 1579-ben alapított római Collegium Hungaricum – amelyet 1580-ban egyesítettek a Collegium Germanicummal – a magyar katolikus egyházi elit képzésének fontos intézménye lett. A római kollégium újabb szoros kapcsolatot jelentett a világegyház központjával, s így döntő szerepet játszott a zsinati rendelkezések hazai megvalósításában és a barokk elterjesztésében. Székháza 1780-ig a Szent Apollinaris-templom melletti palotában volt. Az intézmény csaknem hétezer növendékéből mintegy nyolcszáz volt magyar, olyan, később nevessé vált kispapok hordták a kollégium piros reverendáját, mint Herzán Ferenc, a majdani szombathelyi püspök, Galgóczy Ferenc apátkanonok, Klobusiczky Ferenc és Patachich Ádám kalocsai érsekek. Batthyány Ignác erdélyi püspök, a neves könyvtáralapító a római kollégium könyvtárát is vezette több évig, s római tartózkodása alatt vásárolta össze a gyulafehérvári bibliotéka törzsállományát.
Illyés István (1650–1711), Illyés András erdélyi püspök öccse is ennek a nevezetes intézménynek volt hallgatója. Csíkszentgyörgyön született, és mint élete sok kis részletét megörökítő naplójából, feljegyzéseiből tudhatjuk, hamar messze került szülőfalujától. Első iskoláit nyolcévesen a csíksomlyói ferenceseknél kezdte el az addigra félárván maradt gyermek, majd Ungváron, Szepesen, Pozsonyban és Bécsben tanult, s alapos előtanulmányok után, Szelepcsényi György esztergomi érsek ajánlásával és anyagi támogatásával utazhatott Rómába. Ott is szentelték pappá 1677-ben, s egy évvel később már vissza is tért Magyarországra, ahol a nagyszegi plébánián várt rá hivatal. Küzdelmes idők voltak ezek, különösen a plébánián eltöltött utolsó év. 1683-ban Thököly kurucai nagy pusztítást vittek végbe a javarészt katolikus környéken, és Illyés is csak üggyel-bajjal tudott megmenekedni a kínzásoktól és a várható fogságtól. Értékeit, bútorait és alighanem könyvtárát is elrabolták és tönkretették; ő maga negyven kilométerrel arrébb, Szereden várta sorsa jobbra fordulását, elővigyázatosságból álruhában.
Hamarosan újabb lelkipásztori munka várt rá a püspöki plébánián, majd a nagyszombati egyetemre hívták, ahol jogot tanított. Akkoriban még a professzori tevékenység sem volt veszélytelen munka, hiszen ezekben az években Nagyszombatot többször fölégették, az egyetem korábbi jogtanára épp az incidensek elől menekült el. Naplójában Érsekújvár ostromának taglalása után például Illyés az alábbi hátborzongató gondolatokat jegyezte föl: „Oly nagy éhség uralkodott ekkor az országban, hogy amiatt sokan elhaltak, némelyek pedig emberhússal tartották fenn életöket.”
Ilyen körülmények között született Illyés István első könyve, amely, éppen a kiélezett felekezeti szembenállás miatt, egy barokk kateketikai munka volt: „Lelki tej, avagy catechismus”. Nagyszombatban nyomtatta ki az egyetem nyomdája 1686-ban, majd egy évvel később – testvére segítségével – az „áitatos lelkek épületire” ismét megjelentette „édes hazájának boldog sorsán” örvendezve, hiszen minden nehézség ellenére az ország felszabadult, Erdély pedig új püspököt kapott bátyja személyében.
A „lelki tej” barokkos kifejezés eredete a Szentírásban keresendő; Illyés meg is magyarázza az előszóban: „Mivel azért a’ kisdedek vastag eledelhez nem alkalmatosok, igyekeztem nékik gyengébb eledelt adni, ugymint a Catekismust: azaz A’ Keresztyen tudomány kezdetinek és az üdvösségre szükségesb részeinek magyarázattyát. Mellyet az Apostol tejhez hasonlít: Ollyakká lettetek úgymond, kiknek a’ téj szükséges, nem a’ vastag eledel.”
A lelki tápláléknak (egyházi tanítás) a testihez (tej) való hasonlítását egyébként nemcsak a katolikus katekézisirodalomban találhatjuk meg, hanem a protestánsban is: Keresztúri Bíró Pál a heidelbergi kátét magyarázta Christianus lactens című művében, melyet Csecsemö keresztyen címmel magyarul is megjelentetett. Az alapmű köré azután egész csinos kis hitvita kerekedett, amely minden lehetséges oldalról fölhasználta a keresztény tanítás–tej hasonlatban rejlő lehetőséget. Hajnal Mátyás jezsuita a „Ki-tett czégér, melly alatt feltalállya akár-ki-is, minémű poshatt és mérges tejet fejt Keresztúri Pál Erdélyben egy catechismusnak tömlőjébe, neminemü Hajdelberga-táján nőtt és hizlalt teheneknek tőgyéből, a’ nem regen született csecsemö keresztyénnek szoptatására” című vitairatában válaszolt. Keresztúri Bíró viszont „Fel-sördült keresztyén, ki tsetsemö korátul fogván az Isten beszédénec ama tiszta tején, a mennyei titoknac tanulásában ditsiretessen nevekedék” című munkával vágott vissza.
Amikor tehát Illyés István 1686-ban kiadta a maga Lelki tejét, már volt előzménye ennek a hasonlatnak a hazai irodalomban. Sőt az egész „tejiparnak”, hiszen Keresztúri Bíró Pál még egy „Lelki legeltetést” is megjelentetett a 23. zsoltár magyarázatára. Persze kár lenne elfelejteni, hogy barokk hitvitázóink csupán kicsit alakították át és fejlesztették tovább a bibliai hasonlatot: maga Jézus Krisztus mondta Szent Péternek, hogy „legeltesd juhaimat”, és saját magát is jó pásztornak nevezte.
„Lelki tejre”, vagyis jól használható katolikus katekizmusra igen nagy szükség volt a XVII. század végén, nem is csoda, hogy a könyv több latin kiadása mellett kétszer is megjelent Magyarországon. A fennmaradt példányok száma is igen magas, és sok-sok kötet bejegyzéseiből következtethetünk több évtizedes intenzív használatra. Talán a kötet praktikus formátumának, a kiváló kötésnek és a jó minőségű papírnak köszönhetően több olyan példány maradt fenn, amelyben egyáltalán nem a katekizmussal kapcsolatos feljegyzéseket találhatunk. Ez annak lehet a jele, hogy a könyvek a hosszú használat alatt fokozatosan váltak elavulttá, de még a kiadás után sok évtizeddel is forgatták őket. Az egyik, hajdan Szigetvárt használt példány végén például egy rövid, keserű szövegrészlet, talán verskezdemény áll, aminek semmi köze a könyvhöz: „Tudom kedves jo Baratom hogy néked jol dolgod vagyon De nékem csak szomoru az én életemben…” – hogy mi a szomorú, sajnos titok marad. Alatta Nagy Konstantin és Maxentius császárra, Adoniszra és Jupiterre vonatkozó utalás. Illyés István művének egy másik, 1833-ban a gyöngyösi ferences gimnázium tulajdonában lévő példányát már kicsit „szakszerűbben” firkáltak össze. Bejegyezték a halálra emlékeztető szavakat: „Memento mori”. Majd: „N[ota] B[ene] Az Evangyeliom Görög ige annyit tészen mint örvendetes üzenet NB A Mise sidóul Missah magyarúl jó akarat szerént való ajtatossag”.
Ez bizony figyelemre méltó utóélete a könyvnek, hiszen azt mutatja, hogy csaknem százötven éven keresztül kóstolgatták a vastagabb ételhez nem szokottak Illyés Lelki tejét. Amikor a nagyszombati professzor könyvét írta, részben még török megszállás alatt volt az ország, Budát éppen akkor sikerült felszabadítani, a szövetségesek sorra szerezték vissza a jelentősebb várakat; és amikor talán utoljára tanultak belőle a gyöngyösi diákok, már a reformországgyűlések ideje volt, Széchenyi István gróf hozzákezdett a Duna szabályozásához, és a szemfülesebbek megtalálhatták a gimnázium könyvtárában Vörösmarty Mihály frissen megjelent verskötetét.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
