Lépésenként

k ö n y v e s h á z

Többször olvasható a régi századokból ránk maradt magyar nyelvtanokban, hogy a tudós szerzők a külföldiek magyartanulását kívánják munkájukkal előmozdítani. Ezt írja például már 1685-ben Komáromi Csipkés György. M. Korchmáros Valéria könyve valóban a magyart mint idegen nyelvet tanulók és tanítók számára készült. M. Korchmáros egyetemi oktatói pályája előtt és után is tanított külföldieket (a vietnamiaktól az arabokig több nép fiait, lányait), így bőséges tapasztalata van. S ez az oktatási tapasztalat alapos nyelvészeti ismeretei mellett gyűlt össze. Tegyük hozzá: mivel a leíró magyar nyelvtant magyar szakos tanároknak adta elő sok-sok egyetemi szemeszteren át, a magyar nyelv magyar szemléletű rendszerének, tulajdonságainak ismerete párosult a külhoniakkal kapcsolatos gyakorlatával.
A kötetnek rövidesen megjelenik angol, német, olasz és finn fordítása is, s így nemcsak a nyelvtanár, hanem a haladóbb fokon magyart tanuló is tudja használni. Két szempontból is: a magyar nyelvtanra vonatkozó tényszerű ismeretek mellett a magyar nyelv jellegéről is kap átfogó képet. Ezekből következik, hogy a szerző nem kívánja a terjedelmet növelni és az olvasót terhelni nyelvelméleti kérdésekkel, ugyanakkor leírja „azokat a tényszerű megfigyeléseket, ismereteket, amelyeket a magyar nyelvtudomány századokon átnyúló és szerteágazó története során nyelvünkről megállapított, s amelyek a mai magyar nyelvállapotban is igazolhatók”. Az igényes magyar köznyelvi kommunikáció szóbeli és írásbeli képességének kialakítására úgy tanít, hogy a nyelvhasználat jelenségeinek stilisztikai értékeiről, rétegnyelvi hovatartozásáról, társadalmi elfogadottságáról vagy el nem fogadottságáról is szól. Így például a betűejtésről, a hibás egyeztetésről és a „suksükölésnek” mondott jelenségről, amely a nyelvi rendszerben voltaképpen szabályos, ám az úgynevezett igényes köznyelv nem alkalmazza. Hasonlóképpen kitér olyan jelenségekre is, amelyek ma már nem vagy alig használatosak, de amelyek ismerete a klasszikus magyar irodalom olvasásához és nyelvi megértéséhez elengedhetetlen. Ide tartozik az ikes igeragozás feltételes és felszólító módban (például: szíveskednék, szíveskedjék), vagy az elbeszélő múltban lévő igék (Petőfi Apostolából vett példával: „Látá a munkát, a mire / Hivatva érezé magát”).
M. Korchmáros Valéria nyelvtana nemcsak fejezetekre, hanem több száz paragrafusra oszlik, amelyeknek az esetleges összefüggések és hasonlóságok megtalálásában van hasznos szerepük. A kötet példaanyagában a kezdő nyelvtanulók szókincséhez és témaköreihez alkalmazkodik. Figyelmet fordít a szerző a különféle társadalmi kapcsolatok magyar nyelvi kifejeződésére, így szó esik többek között a köszönésformákról, az udvariasságot kifejező megnyilatkozások megfogalmazásáról is.
Lépésenként magyarul – ez a sorozat címe, amelynek részeként a könyv napvilágot látott, ám bizton állíthatjuk, hogy a munka ezeknél a lépéseknél nem csupán a magyart mint idegen nyelvet tanulókat támogatja, hanem minket, magyarokat is; gyakorlatközpontú nyelvtankönyv, s mint ilyen, a magyar oktatási rendszer több szintjén, egészen az egyetemig használható.
(M. Korchmáros Valéria: Magyar nyelvkönyv – nem csak magyaroknak. Szegedi Tudományegyetem, Hungarológiai Központ, Szeged, 2006. Ármegjelölés nélkül)