Majonéz

A friss tej késve érkezik a kis külvárosi boltba. A főnök – bölényarcú, kopaszodó ötvenes – utasítja Marit, teremtsen helyet az árunak. A csúnyácska, de jólelkű lány örül a feladatnak, a krémtúrós dobozokat és a margarinokat egymásra halmozza, a sajtot ügyesen bepakolja a gyümölcsös joghurtok mögé. Annyi hely lesz, hogy csak ámulnak! A főnökkel az élen mindenki gratulál neki. Délután kisegít a pékárunál, aztán a raktárban takarít. Felmosás közben elsírja magát, az üres rekeszek közé roskad. Fáj neki, hogy Józsi megint nem telefonált. Kihasználja a sóvárgásomat! – kiáltja a raktár áporodott csendjébe. Este, egyedül az udvari szobában. Maradék sárgaborsó-főzelék, a tévét be se kapcsolja.
Két nap múlva: Bori, a pénztáros betelefonál, influenzás. Mari helyettesíti. A friss tejfel és kefir a rekeszekben marad, nincs, aki szétpakolja. A sörös göngyöleg összekészítése is elmarad, ráadásul a felvágottaspultnál hosszú sor alakul ki, Turainé lassan dolgozik, a mellette dolgozó tanulólány pedig kíméli magát, megint terhes, pedig csak egyszer találkozott Józsival. A főnök a húsosokkal veszekszik, közben fél szemmel Marit figyeli, aki éppen átadja a pénztárt, megy kisegíteni a húsáruhoz. Zárás után még összeköti a lapjára bontott kartondobozokat. Este albán babkonzerv. Éjfélig tévézik, végigbőgi a szerelmes filmet. A szemceruzájával felírja a falra: Minden férfi aljas!
Eltelik egy hét: egész nap tébolyult átárazás. A cigarettával kezdik, aztán következnek a szeszes italok. A vevő persze azt veszi le a polcról, amin még a régi ár szerepel. Üvöltözés, a vásárlók könyve megtelik trágárságokkal. Délután megérkezik a sör, a rakodónak gipszben a karja, Mari targoncázza be a teli rekeszeket. „Magának aztán csillog a bőre, akár a viaszos vászon…!” – mondja neki a főnök a sárga fogait villogtatva. Közben felbukkan a mutogatós, a biztonsági kamerában látják, hogy a piperés polc előtt előveszi a micsodáját. Turainé le akarja önteni háztartási sósavval, de megakadályozzák. A főnök rendőrt hív. Mari gyalog sétál haza. Vacsorára rántotta, aztán sokáig ácsorog a tükör előtt. Hívjam fel a Józsit? – kérdezi önmagától. Sírva borul az ágyra. Hajnalban ébred arra, hogy fázik.
Öt nappal később: szabadnap. Unalom, étvágytalanság, egész nap nem találja a helyét a zsebkendőnyi lakásban. Megpróbál olvasni, takarítani, vasalni, de közben mindig csak Józsira gondol. Szőrteleníti a lábát, közben zenét hallgat. Délben porleves, este bundás kenyér.
Három nap múlva: lerobban a kenyereskocsi, de legalább eladják a tegnapi pékárut. Délben áruszállítás, kannás borok, száraztészták. Turainénak leesik a vérnyomása, elájul. Marinak cseng a mobilja, de téves, a kutyakozmetikát keresik. Délután árubemutató: vadászpástétom, a vevők letaposták egymást az ingyenfalatért. A terhes lány korábban elmegy, Mari beáll helyette felvágottazni, utána rendet rak a fűszeres polcon. Este vadász- pástétom, tévé. Elhatározza, hogy nem gondol többet a Józsira. A szemceruzás falfelirat alá újabb sor kerül: Szemét kis kan!
Megint elrepül egy hét: a termékbővítés napja! Mától pizzás kocka is kapható a pékárunál. A vevők jól fogadják. Mari tíztől fél egyig a pénztárban ül, aztán árufeltöltés a hűtőpultnál. Délután az üdítőket rámolja át a háztartási sarok túloldalára. A gazdasági bejáratnál feltornyozza az üres ásványvizes rekeszeket. Záráskor veszi észre, hogy bedagadt a bokája. „Akarja, hogy beborogassam?” – kérdezi a főnök. „Magát borogassa!” – válaszolja kacéran. Este pizzás kocka, aztán tévé. Józsival álmodik. Kéz a kézben rohannak a virágos réten, de zuhog az eső.
Három nap elteltével: kilenckor meghozzák a mosóporokat és az öblítőket. Lázas rakodás, mindenki a fedélzeten. Közben Bori, a pénztáros tolvajt fog, egy jól öltözött vevő megpróbál a táskájába rejteni egy üveg diabetikus befőttet. Ordítozás, a végén elengedik. A raktárban a főnök szerelmet vall Marinak. „Egy ideje sátrat vertél a lelkemben…” A lány kihasználja az alkalmat, elkér két sörösrekeszt. Terítővel letakarva jó lesz éjjeliszekrénynek. A főnök kegyesen megengedi, ráadásnak ad neki egy karton tubusos majonézt. Amint hazaér, a falra nyomja a tubusokat, aztán a ruhakefével rásimítja a majonézt a feliratra. „Felszívódtál a vakolatba, Józsi!” Vacsorára konzerv lecsót melegít, de csak turkálja az ételt. A tányérba meredve próbálja kitalálni, hogy mit érez. Boldogságot? Valami mást?