A választások eredményét elemezve felfedezhető egy ellentmondás: míg százalékarányosan a vártnál jobb eredményt ért el a párt, abszolút számokban jelentősen csökkent a támogatottsága. A legszembetűnőbb talán a tavalyi parlamenti választás volt, hiszen 2002-höz viszonyítva közel ötvenezer választóját vesztette el. Miként értékelik a jelenséget?
– Az ellentmondás csak látszólagos, magyarázata egyszerű: Szlovákiában egyre csökken az érdeklődés a politika iránt, egyre kevesebben járulnak a választási urnákhoz. Ez a tendencia érvényes a szlovákiai magyarságra is, csak egyelőre kisebb mértékben, mint a többségi nemzet esetében, ezért van az, hogy fogy ugyan a szavazóink száma, de számarányosan jobb eredményt érünk el, mint a magyarok részaránya az összlakosság körében. Nem jó, hogy az emberek hátat fordítanak a közéletnek, ezzel gyengül a demokrácia, sérül a jogállamiságba vetett hit. A kisebbségi lét esetében pedig különösen veszélyes a közöny.
– Mégis, elsősorban azt vetik a párt szemére, hogy a nyolcéves kormányzati szerepvállalás idején a magyarok lakta régiók gazdasága leszakadt, így súlyos szociális helyzetben élnek választóik, sőt, azt is állítják, hogy a jobboldali kormányformációban az MKP eleve megfeledkezett a szociális politikáról.
– Igen, a Magyar Koalíció Pártját megpróbálták sokan egy ideológiailag tiszta, szinte már bigott jobboldali párt szerepébe kényszeríteni, ami eleve nem igaz, hiszen gyakorlatilag a szlovákiai magyarság egyetlen pártja vagyunk, ennélfogva képviseljük azokat a magyarokat is, akik baloldali értékeket vallanak. Ez az egyik dolog. A másik, ennél talán még fontosabb szempont, hogy a konzervatív és a keresztény pártok egész Európában tudatosan vállalják fel a szociális piacgazdaság és a társadalmi szolidaritás eszméjét. Az, hogy ezt a posztkommunista országokban sokan elfelejtik, sőt, a baloldali pártok szinte kisajátítják a szociális igazságosság és a szolidaritás fogalmát, számomra a populizmus egyik megnyilvánulási formája. Az MKP az Európai Néppárt tagjaként igenis vállalja ezeket az elveket. Az más kérdés, hogy mit lehet a célokból megvalósítani, s főleg mit lehetett korábban. Nem szabad elfeledni, hogy 1998-ban az ország gazdasága az összeomlás előtt állt, ráadásul politikailag is izolálta az országot a korábbi kormánykoalíció. Az MKP ebből kiindulva volt kénytelen politizálni, s úgy ítéltük akkor meg, hogy a szlovákiai magyarságnak – ahogy az egész országnak is – szó szerint egzisztenciális kérdés az euroatlanti csatlakozás. Ma is úgy gondolom, hogy helyesen döntöttünk, és ma is vállalom azt, hogy az MKP volt a motorja ennek a folyamatnak. A helyzet a második ciklus elejére konszolidálódott, s akkor neki is feszültünk a nagy reformoknak, főként a közigazgatási és az adóreform volt a fontos. Sajnálatos, hogy ezek a folyamatok mostanra értek csak be, most szárnyal az ország gazdasága, most termeli meg azokat a súlyos milliárdokat, amelyeket okosan felhasználva szorosabbra lehetett volna fonni a szociális hálót.
– Egységes vélemény a Felvidéken, hogy nem sokat javult a szlovákiai magyarság jogbiztonsága. Nem született meg például a kormányprogramba foglalt, átfogó kisebbségi törvény, vagy nem rögzíti jogszabály a kisebbségi kultúrák támogatását. A párt vezetése ezt a tényt miként értékeli?
– Nem hiszem, hogy van olyan szlovákiai magyar politikus, akit jobban bántana, mint engem, hogy a kormányprogram éppen abban a két pontban nem valósult meg. Döbbenetes dolog, hogy a huszonegyedik század elején akkora kisebbségi fóbia legyen a politikusokban, mint ebben az esetben mutatkozott. Kész volt a törvénytervezet, rengeteg munkát öltünk bele. Ugyanakkor azzal a megállapítással vitatkoznék, hogy nem javult a kisebbségek jogbiztonsága. Nem szabadna megfeledkezni arról például, hogy korábban miniszteri rendelettel megszüntethető volt a kétnyelvű bizonyítvány, s azokat az igazgatókat, akik ellenálltak, leválthatta a tárca, sőt, akár az iskolát is bezárathatta. Ma a kisebbségek anyanyelvi oktatását és annak feltételeit törvény szabályozza, ráadásul a decentralizációval a települési önkormányzatok lettek az iskolák fenntartói, iskolatanácsok alakultak, vagyis a szülők dönthetik el, ki lesz az igazgató. Szlovákiában érvényben van a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája, törvény szabályozza a kisebbségi nyelvek használatát a településeken, szabad névhasználati jog van. Azt kell mondanom, hogy sikerült kiharcolnunk olyan jogokat, amelyekkel sajnos nem élnek az emberek. Példaként mondom, hogy szabad iskolaválasztási lehetőség van, és a magyar szülők gyermekeik mintegy 17-18 százalékát mégis szlovák iskolába íratják. Alig tízszázaléknyi magyar élt a keresztnévhasználat lehetőségével.
– Tisztújító kongresszusra készül a párt és sokan mondják, hogy bár nem nevezhető aggok közösségének az MKP vezetése, többségük ötven körüli, csakhogy immár 18 éve vannak a politikában, éppenséggel elhasználódhattak. Várhatók-e komolyabb változások, lesz-e például ellenjelöltje Bugár Béla pártelnöknek?
– A különböző posztok betöltéséről a közgyűlés dönt, miközben az alapszabályunk értelmében a kongresszusi küldöttek is jelölhetnek embereket akár az elnöki posztra is, nem tudom hát megmondani, miként alakulnak a személyi dolgok. Egyet azonban tudok: olyan vezetésre van szüksége a pártnak, amely képes megújítani, ráadásul mind a négy szinten, ahol az MKP politizál. Vagyis: igen jelentősen meg kell erősíteni az alapszervezeteinket. Új kommunikációs csatornákat kell kiépíteni velük, hogy folyamatos párbeszéd legyen a tagság és a párt vezető testületei között. Hitelessé kell tenni a pártot megyei szinten. Nem azt mondom, hogy most hiteltelen, de tudatosítanunk kell, hogy például a regionális fejlesztésekre a következő időszakban rengeteg pénz osztható el. Országosan ugyan ellenzéki pozícióba szorult a párt, de van lehetőség arra, hogy nyílt és őszinte párbeszédet folytassunk a kormánnyal, az egyes tárcákkal, hogy a parlamenti bizottságokban meggyőzzük partnereinket. Ehhez, persze, igen komoly szakmai munkára van szükség. És nem szabad ebből a munkából kihagyni a negyedik szintet sem, vagyis az európai parlamenti képviselőinket. Az MKP az Európai Néppártban igen komoly elismerést vívott ki magának, meg kell tartani ezt a megbecsülést és kihasználni a magyarság érdekében.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
