MI A MAGYAR?

Hogy az megnevezett sebgyógyító mesterembereknek hatalmok legyen arra, hogy minden esztendőnként az ünnön tagjokból egyet avagy, ha az szükség kévánja, kettőt czéhmesterré választhassanak, az kik ez jelenvaló tisztre szentséges hittel megesküttetvén, az több czéhbeliektűl méltó és illendő böcsűlettel, erős fenyéték és bűntetés alatt tiszteltessenek.
Sebesekről való articulus
Hogyha valamelyiknek az sebgyógyítók közűl nehéz, súlyos és halálához közelgető sebesse avagy betege, az meggyógyításnak okáért tanálkozik lenni az az mesterember az czéhmestert megkeresni és megjelenteni tartozik, és osztán egybenhíván az czéhmester az több mesterembereket, az olyan beteget, az több mesteremberekkel együtt, meglássa, eljárja és eszében vegye, és megkérdezze, hogyha az az mesterember jól gyógyítgat-e avagy nem; hogyha illendő és elégséges leszen az dologhoz, gyógyítsa maga; ha peniglen különben tehát az czéhmester tiszti társot és segítőt tartozik mellé adni, hogy valamiképen az első az ű mesterségében kárt ne valljon; hogyha peniglen valamely beteges az ű mesterit avagy gyógyítóját elhadni és máshoz magát adni teljességesen akarná: tehát akkor méltó jutalmát az első gyógyító mesternek fáradságának megjutalmaztatván, más mestert keresni és választani legyen hatalma reá. Az fizetésnek félelmétűl elijedett betegeket avagy sebeseket peniglen az első gyógyító mestere ellen felfogni, ki-ki eltávoztassa, az különben cselekedők az czéhnek ládájában két forintot fizessenek és tartozzanak adni. Az mesteremberek peniglen ne többet, hanem csak az ki méltó és igaz az ű munkájokért elég jutalom, akárkitűl is vegyenek. Az czéhmesterek eleiben menni és minden szükséges falastrumhoz való eszközöket készen és az magáéból lenni kévántatik és tartozik.

Betegségról való vigyázás
Hogyha valamelyik az mesteremberek közül erős betegségben esik és az mesterembereknek költségek és segítségek nélkűl szűkölködendik, tehát az czéhmester az olyanokhoz nappali vigyázót egyet, éjjelit kettőt állasson és szolgáltasson, és az ki az parancsolatnak hallója és engedője nem leszen, az olyan mesterember az nappali vigyázásért ötven pénzzel, az étszakaiért huszonöttel bűntettessék. Hogyha peniglen az szegénységnek terhétűl elnyomattatott mesterember az ű jovait elvesztegetvén az szegénységtűl kényszeríttetnék, akkor az czéhmester az czéhnek közönséges ládájából megsegíteni és előmozdítani tartozzék. Elébbeni egésségre jutván peniglen az mesterember, azt megadni tartozzék. Avagy peniglen ha meghal, az ű özvegytársa az ű urának javaiból az czéhet megelégíteni tartozzék; akármely özvegyasszonynak is peniglen, mesterember feleségének legényt az ű tehetsége szerint tartani szabad legyen. Valamely mesterembernek peniglen halotti pompájában minden mesterember és az műhelybeli mesterlegények is egyénként jelen legyenek, az ott nem levő mesterember huszonöt pénzzel, az legény tizenöttel bűntettessék. Ugyanazon rend az beteg mesterlegények között is tartattassék meg, tudniillik nappal egy, étszaka peniglen kettő az beteg mellett való vigyázásban és gondviselésben jelen legyenek, mert az kik jelen nem lesznek, az nappali őrzésért huszonöt pénzzel, az étszakaiért tizenöttel megbűntettetnek. Ezeknek is peniglen, ha az szükség kévánja, az czéhmester az közládából segítséget tenni tartozik. Az is peniglen meggyógyúlván megadni tartozik; hogyha meghal penig, az czéh az ű javaiból elégíttessék.
(Debreczeni borbély atyafiságnak vagy czéhnek rendszabása, 1583)