Dimbes-dombos táj, hívogató gyümölcsösök, jókora erdők, kicsike falvak, meglehetősen nagyszámú régi parasztház, források, pincesorok, ez a Szikince völgye. Hiába van közel Párkányhoz, csak kevesen ismerik ezt a környéket Magyarországon és a Felvidéken is. Pedig ide bátran jöhetnének a csendvadászok.
– Zalabának 174 lakosa van, nagyobb részük református, a többi katolikus vallású, és körülbelül 90 százalékban magyarok – mondja Michlian Etelka polgármester asszony. – Ez már palóc falu, egészen más mentalitású emberek élnek itt, mint tőlünk délre. Itt senki sem zárkózott, mindenki szabadabban lélegzik, gondolkodik. Talán az erős református hagyományok is szerepet játszanak ebben, vagy az, hogy több mint száz éve a település határában fut a vasút. Ide jártak újságok, hozták a friss híreket a vonaton. Páratlan eredménynek számított, hogy 1898-ban felépítették az olvasókört, amely még ma is kultúrházként működik. Gyermekkoromban az idősebbeknél lehetett érzékelni, hogy sokkal tájékozottabbak, mint a környékbéliek. Talán ennek a hagyományos nyitottságnak is köszönhető, hogy a férfiakat nem bántja, hogy nő a pap, a polgármester, a boltos, sőt még a focicsapatunk is leányzókból áll.
Hogy tényleg szabad, már-már mediterrán légkör uralkodik Zalabán, azt néhány, a faluban népszerű történet is szemlélteti. Például gyakran előfordul, hogy fényes nappal, ha olyan kedvük van, a helyiek elkezdenek táncolni, énekelni az utcán vagy akár a községházán is. Az egyik úriember, bár elismeri a különös matriarchátust, mégis nagy vagány: éveken keresztül egy papírok nélküli Skodával járt, amelynek a rendszámtábláját korábban le kellett adnia. Egyszer elkapták a közegek, de végül kimagyarázta magát, azt ígérvén, hogy többet nem furikázik rendszám nélküli autóval. Így is történt, egy kis szépséghibával, ugyanis hátra „Laboratórium” feliratú táblát erősített, elöl pedig ez volt olvasható: „Veszélyes üzemanyag tárolása”. Egy évig ilyen gépkocsival járt a jóember. Valahogy újra meg újra Dél-Európa ugrik be ezek hallatán, s érzésünket erősíti, hogy a polgármesteri hivatalban megannyi barátságos kurjongatásnak, heves gesztikulálásnak lehetünk fül- és szemtanúi. Tisztára olyan az egész, mint egy spanyol vagy egy görög filmben…
– Zalabán 35 gyermek van, ami ekkora faluban manapság nagy szó – magyarázza Ambrus Erika lelkész asszony. – Szeretek itt szolgálni, mivel ezek a közvetlen, vendégszerető emberek úgy fogadják a betelepülőket és az idegeneket, mintha mindig ide tartoztak volna. Ráadásul számítani is lehet a falubeliekre, ha valami probléma adódik. Nagyon egyszerűen, spontán módon oldódnak meg a dolgok, nem kell hónapokig tervezgetni, mindenki tudja egyből, mi a feladata; egyszer az utolsó pillanatban derült ki, hogy teológusokat kell vendégül látnom, de „terülj-terülj asztalkám” fogadott mindannyiunkat. Szerencsére a hagyományokat is ápolja a falu népe. Tavaly március 15-én például igen tartalmas megemlékezést tartottunk az egyház és az önkormányzat összefogásával, megjelent a falu apraja-nagyja, gyerekek, fiatalok, középkorúak, idősek egyaránt, ami ritkaság a környéken.
A lelkész asszony örömmel újságolja, hogy a faluban rendkívül élénk a közösségi élet. A szavalóversenyek és a különböző emléknapok iránt nagy az érdeklődés, persze „kondícióban is vannak” a falubéliek, ugyanis minden hónapra jut egy közösségi program a községháza, illetve a református egyház szervezésében. A legutóbb fergeteges magyarnóta-est remegtette meg a hajdani olvasókör falait. Hogy miből telik minderre? Nos, mindenki süt-főz valamit, de olyan is előfordul, hogy paraszttálat kapnak a résztvevők: pálinkát, szalonnát, kolbászt, hagymát, házi kenyeret, friss kalácsot.
Majd minden fontos élelmiszer fellelhető a házaknál, de egy jól ellátott bolt is megél a kistelepülésen. Benkó Éva üzletvezető a szomszédos Kisgyarmatról jár be naponta dolgozni. Szeret itt lenni, mivel jó a hangulat. Azon már ő is mosolyog, hogy úgymond idegenlégiósként a zalabai nőuralmat erősíti.
Az éppen a boltban álldogáló Pisiák László nem tartja gondnak, hogy a faluban minden fontos poszton nők ülnek, viszont egyelőre nem is tervezi, hogy asszonyt vigyen a házhoz.
– Annyi nő van a világon, különben is, leégett rántást nem akarok látni – mosolyog az úriember, aki azért beszél ilyen könnyen, mert az édesapja híresen jól főz. Ő Jani bácsi, aki azt vallja: nyugodtan irányítsák hölgyek a falut, csak legyenek szépek. A falu öregei egyébként gyakran mesélték, hogy azért voltak szépek a zalabai nők, mert minden este megittak egy csésze tehén- vagy kecsketejet, még a mulatságok után is.
Gyürki Évával is a boltban találkozunk össze. Ő úgy tapasztalja, hogy a helyi férfiak respektálják a nőket, szívesen látják őket vezető funkciókban, hiszen amúgy is az asszonyok hordják a kalapot a családokban, szinte mindig ők döntenek a lényegesebb ügyekben. Sőt, erősítik meg a jelenlévők, még mulatni is a nők tudnak jobban.
A helyi amazonok focizni is jobban tudnak vagy szeretnek, mint a férfiak. A faluban ugyanis csak női futballcsapat van. Pathó Melinda, a polgármester asszony lánya jobbszélsőként játszik a csapatban. Elmondja: három esztendővel ezelőtt azért alapították meg a csapatot, mert mexikói és dél-amerikai sorozatok állandó bámulása helyett valami értelmeset szerettek volna csinálni.
– Igaz, hogy, már elnézést, libaszaros focipályán vagyunk kénytelenek edzeni, de csak akarat kell ehhez is – állítja a jobbszélső családanya. – Az edzőmeccseket a saját gyerekeinkkel játsszuk, a férfiak ugyanis vagy nem érnek rá, vagy nincs is kedvük hozzá. Amíg el nem kezdtünk focizni, addig a férjeink imádták a sportágat, de mióta beindultunk, már a tévében sem nézik a meccseket.
– Az unalom miatt kezdtünk focizni, meg azért, hogy levezessük a feszültséget – teszi hozzá Pásztor Detti, akit társai betonhátvédnek becéznek, s akinek az a védjegye (mi is tapasztaltuk), hogy örömteli sikítással üdvözli barátnőit. – Az előző években, amíg a férfiak egy része messze dolgozott, addig mi, nők együtt építkeztünk, szüreteltünk, így nagyon összeszoktunk. Ideje volt már együtt tölteni a szabad időnket is.
Az ifjú hölgyektől megtudjuk, hogy összesen tizenegyen vannak a klubban, de mivel kispályás meccseket játszanak, ez a létszám tökéletes. Egyébként a csapat fele igazi zalabai, a többiek a két faluval odébb lévő Garampáldról járnak ide edzeni.
– Mezünkön megjelennek a magyar zászló színei, igaz, zöld-piros-fehér kiadásban, ebbe próbáljon bárki is belekötni itt, Szlovákiában – mosolyog Melinda. – Eddig főleg falunapokon, saját szervezésű kupákon játszottunk. Egy meccs óriási buli, főleg, hogy utána elmegyünk ünnepelni. Most még komolyabbra fordul a dolog, mivel terveink szerint indulunk majd a csallóközi amatőr női kispályás kupán.
– Én vagyok a hölgyek gyúrója – büszkélkedik Nagy Antal, miközben jó fajta, sűrű vörösbort tölt. – Nem bánom, hogy Zalabán nőuralom van. Ha az Isten így akarta, akkor ennek így kell lennie. Öt éve lakom a faluban, mert itt találtam magamnak menyecskét. Képzeljék, élettársam, Marika már szerepelt egy professzor könyvében is mint tipikus fölvidéki magyar arc!
Ám más is hívogatja ide, a Szikince völgyébe az anyaországi intelligenciát: a polgármester asszony első osztályú kecskesajtjáért ugyanúgy ellátogat a faluba egy esztergomi városatya, mint egy piliscsabai professzor asszony. A Michlian-házban vörös- és fokhagymával, pirospaprikával és egyéb fűszerekkel ízesített kecsketúrókrémet is lehet olykor találni, de Etelka készített már falusi finomságokkal feldíszített sajttortát is.
– Bízunk benne, hogy a turisták egyre nagyobb számban megtalálják Zalabát – reménykedik a polgármester asszony. – Egy sor öreg falusi parasztház megmaradt, az egyikben élt Csontos Vilmos író és asztalos, egy másikban pedig neki tisztelgő emlékkiállítást rendeztünk be. Aki városból érkezik hozzánk, az biztos furcsállja, hogy nálunk még találkozhat tyúkkal, libával, kacsával, disznóval, tehénnel, birkával, kecskével. Többen foglalkoznak méhészettel, hiszen akácosok fogják körbe a falut, így a faluba vezető déli út mentén mennyei illatokat lehet érezni májusban.
Michlian Etelka úgy véli, a mai világban nagy érték, hogy a Garam partján pecázhatnak, az akácos erdőben gombászhatnak, gyógynövényeket szedhetnek az emberek, ráadásul megkóstolhatják a forrás vizét, amelynek a falubeliek gyógyító hatást tulajdonítanak, különösen a gyomorbántalmakra javallják.
A zalabaiak mindenképp szeretnék népszerűsíteni településüket a kerékpáros turisták körében, mivel a környék útjai egyáltalán nem forgalmasak, pedig Esztergom és Párkány remek fürdőikkel vagy az Árpád-kori templomáról ismert Bény igen közel van. Sokan azonban csak keresztülhajtanak Zalabán, úgyhogy a falu vezetése ki szeretné táblázni a környéket, hogy az erre vetődők tisztában legyenek a látnivalókkal és a programlehetőségekkel. Nemrégiben tizenegy község részvételével érdekvédelmi szövetség jött létre, amelynek a jóvoltából májusban biciklitúrát szerveznek. A 160 kerékpárosnak Zalaba lesz a végcélja, ahol a piactéren ingyenes gulyásparti, tombola és kultúrműsor várja majd őket, mi több, reggelig tartó utcabál is.
– Az egy napnál tovább maradó turistákat korhűen berendezett parasztházakban szeretnénk majd elhelyezni. Csak éppen az a gondunk, hogy önkormányzatunk egyet sem tud megvásárolni a szerencsésen megmaradt épületek közül, holott kéne öt-hat, amelyet aztán rendbe hoznánk – panaszolja a falu elöljárója. – Magyar pénzben mondom: összesen ötmillió forintból mindezt meg tudnánk oldani, de ennyi sincs, olyan kicsi az önkormányzatunk költségvetése. Egyedül nem megyünk sokra, valahova tartozni akarunk. A lévai járásnak a legszélén vagyunk, úgyhogy mostohán bánnak velünk, nagyon bízunk viszont az Ister–Granum eurorégióban, amelynek az elsők között lettünk a tagjai.
Etelka asszony megerősíti: az Esztergom központú eurorégiónak köszönhetően az idén Zalaba lesz az egyik helyszíne az először tavaly nyáron megrendezett Szikince–Ghymes fesztiválnak, amelyet kiötlői, szervezői amolyan felvidéki „művészetek völgyévé” szeretnék tenni. A református templom koncerteknek, a piactér és a focipálya szabadtéri rendezvényeknek ad majd otthont. Várhatóan egy kis pénzhez is juthatnak a családok, hiszen a több napig fesztiválozó embereknek meg kell szállniuk valahol, ami a zalabai falusi turizmus beindulását eredményezheti.
– Az Ister–Granum keretében mindenképpen pályázni kívánunk, elsősorban a pincesort szeretnénk kicsinosítani és népszerűsíteni, ahonnan fantasztikus a kilátás a közeli Börzsönyre és a Duna mentére. Népi ételeket, kecskepörköltet, rétest is tudunk szervírozni az arra vágyóknak, sőt még hegedűkíséretet is biztosítunk a mulatsághoz. A forrás környezetét szintén rendbe szeretnénk hozni egy kis pihenőzónát kialakítva, amelyre talán rátelepülhetne egy hangulatos kisvendéglő. Egy szó, mint száz, kis falunkat, amelyet mi, nők határozottan irányítunk, egyszerű, kedves, tisztelettudó emberek lakják, akik szeretnék megőrizni az itteni hagyományokat, és szívesen megismertetnék másokkal szinte érintetlen vidékünket.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
