A hazai női bajnokság az MTK, később a Tungsram, majd utódja, a Ferencváros megszűnésével, a BSE, a Diósgyőr, a Szeged és a Szolnok folyamatos visszametszésével gyakorlatilag kétcsapatossá szűkült. Idestova egy évtizede csak az a kérdés, hogy a Pécs vagy a Sopron lesz-e a befutó. Nincs ez másként az idén sem. Hosszú távon ez nyilván senkinek, még az elmúlt tizenkét évben kilencszer, illetve a közelmúltban zsinórban négyszer diadalmaskodott Pécsnek sem kedvez. Az utánpótlásképzésre épülő egyesületek elsorvadnak – pedig munkájukra a „nagy” kluboknak is égető szükségük van, csupán egyetlen példaként Bujdosót a sereghajtó BEAC-nak köszönheti a Pécs –, a nemzetközi megméretésre pedig sokkal nehezebb hazai vetélytársak híján felkészülni. Minden szinten beszűkülnek a lehetőségek. Ennek egyik látványos jeleként Rátgéber László egyre nyíltabban keresi a távozási lehetőséget Pécsről; mától négy napon át csak alkalmilag segíti a Szpartak Moszkva felkészülését a Brno elleni Euroliga-negyeddöntőre, de igazán jó ajánlat talán már végleg elcsábítaná a korábban örökösnek hitt mecsekaljai fészekből. A klubok között a Sopron egyértelműen üdítő kivétel, a tulajdonost, a vezetőséget és a csapatot sem frusztrálta a hazai riválistól elszenvedett rengeteg pofon, az idén talán beérik az egyre következetesebb munka eredménye.
Még nagyobb gondot jelent a válogatott, amely – sajátos magyar tulajdonságként – senkinek sem fontos. A szövetségnek, a játékosok egy részének, a kluboknak, de még a nézőknek sem. Ezek eredőjeként a csapat sorsdöntő mérkőzését eleve tartalékos összeállításban meszsze nem ideális felkészítés után nem Pécsett négyezer néző, hanem Zalaegerszegen kongó lelátók előtt játszotta, és persze elvesztette Görögország ellen. Nem is csoda, hogy a sorozat kudarccal végződött. Bár a pótselejtezőben egy helyért kilenc együttes van versenyben – a mienk az első körben Bulgáriával és Izraellel találkoznak augusztus végén, szeptember elején –, a magyar nők még mindig viszonylag könnyen kijuthatnak az Eb-re. Nem kell más, mint a szövetségben megteremteni a feltételeket, a válogatott élére kinevezni a Rátgéber, Székely kettőst, a legjobbakat kötelezni a kerettagságra. Ha már itt megakadunk, a folytatásról kár is szót ejteni.
A férfiválogatott ugyanabban a szorító kosárcipőben jár, mint a női, hiszen a tavalyi áldatlan szervezési állapotokat, valamint korábbi kulcsemberei (Dávid Kornél, Mészáros Zalán) lemondását „kihasználva” két győzelemmel és négy vereséggel csak a harmadik helyen végzett Eb-selejtező csoportjában. Az augusztusi pótselejtező első, oda-visszavágós szakaszában Bosznia-Hercegovina és Bulgária ellen lehet javítani, ha ez sikerül, akkor
a spanyolországi kontinensviadal előtt, már a helyszínen a második szakaszt is meg kellene nyerni a részvételhez. Meszlényi Róbert szövetségi kapitány (egyben a kecskeméti Univer trénere) egyrészt a szövetségben uralkodó káoszra, másrészt arra hivatkozva, hogy az új vezetés választhassa meg, kivel akar dolgozni, novemberben lemondott posztjáról, noha szerződése szeptember végéig élt volna. Utódja még nincs, de közel sem ez a legégetőbb gond az MKOSZ háza táján (lásd keretes írásunkat).
A válogatottban legutóbb már csak Gulyás Róbert képviselte az „öregeket”, akad néhány külföldön játszó (Báder Márton, Németh István), a többi fiatal viszont nem kap rendszeres játéklehetőséget hazai klubjában, helyettük közepes idegenlégiósok foglalják a helyet.
A bajnokság – noha kiegyensúlyozatlanságának köszönhetően legalább izgalmas – tökéletesen belterjes, a nemzetközi szereplés csak nyűg a csapatoknak. Ebben az idényben a bajnoki címvédő Paks vállalta ezt, s könnyűnek találtatott: az Európa-kupa C csoportjának utolsó helyén végzett hat vereséggel, győzelem nélkül. Akad, ahol még nagyobb a baj, a Debrecen például a megszűnés szélére sodródott, több mérkőzését nem tudta lejátszani, légiósai, kulcsemberei otthagyták, de saját nevelésű fiatalokkal befejezné a pontvadászatot. Ha tudja…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
