Az eredmény közismert: a megszorításokat érthetetlen módon reformoknak, a visszalépést haladásnak keresztelő kabinet működése következtében nem csak a társadalom életlehetőségei sorvadnak egyre vészesebben. Az egykori élenjáró Magyarország egyre több régióbeli országnak nézheti a hátát a versenyben. Az elemzésből kiviláglik: a kormányzást nem helyettesítheti a kommunikáció és az ellenségkép keresése.
Az egzakt gazdasági és társadalmi mutatók nem hazudnak. Még ha a konzervatív- szabadelvű szellemi műhelyként dolgozó Nézőpont Intézet szakemberei távolságtartók is, kerülve az aktuálpolitikai felhangokat, egyértelművé válik a jelenlegi kormányzat múlhatatlan felelőssége a káros folyamatokért. Minden összefügg mindennel, nem lehet egymástól mesterségesen különválasztva kezelni a demokratikus deficitet, az elitista kormányzati gyakorlatot a fiskális politika rossz irányaitól, a növekvő államadósságtól, a megugró kamatterhektől. Ugyanígy a megszorító intézkedések és a reformok egymásba átcsúszó, tisztázatlan viszonyai, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek is egymást erősítő tendenciák. Úgy is fogalmazhatunk: Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnöknek ebből a szempontból igaza lehet, amikor a kormányzat működését egy nagyvállalatéhoz hasonlítja. Éppen ezért tudhatná: ahogy egy cég vezetésében sem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni a benne dolgozó szakemberek, dolgozók igényeit és szakmai kvalitásait, az állam boldogulásához is szükséges a társadalmi és pénzügyi-gazdasági környezet maximális figyelembevétele.
Politikaellenes a hangulat – mondja ki az immár evidenciaként emlegetett szomorú igazságot a tanulmány, ám más intézetek szemérmes állásfoglalásától eltérően rámutat a kormány elsődleges szerepére. Az emberek politikáról alkotott képét ugyanis főként a mindenkori kormányzat minősége határozza meg. Igaz, a növekvő kiábrándultságnak a kiváltó okai mélyebben keresendők, s ezekhez az áprilisi országgyűlési választások utáni időszakhoz kell visszanyúlni. A voksolásokat követően ugyanis egy csapásra kiderült, hogy az, amit korábban konokul tagadtak, mégis igaz: a költségvetés hiánya messze meghaladja a korábban ismertetett adatokat. Vészjósló szakkifejezéssel: Magyarország államháztartási szükségállapotban van. Nem holmi bűvös politológiai folyamatokkal, hanem a kormányzati őszintétlenséggel és balfogásokkal magyarázható tehát az MSZP– SZDSZ-kabinet várakozásokat meghaladó népszerűségvesztése. A társadalom ugyanis az előzetes ígéretekhez képest száznyolcvan fokos fordulatként élte meg, hogy nem várt mértékű megszorításokat hajtott végre az újjáalakult kabinet, ami adó- és járulékemelések, ártámogatási csökkentések és minden szférától való azonnali pénzelvonási intézkedések alakjában öltött testet. A Nézőpont Intézet a népszerűség-zuhanási tényezők között jelöli meg azt is, hogy az okok és felelősségi viszonyok tisztázása nélkül mentek végbe a reformoknak aposztrofált megszorítások.
Média-szépségversennyé váló magyarországi politika
Az elemzés ugyan nem teremti meg a direkt kapcsolatot az őszi politikai válság és az ígéretekkel szembehaladó kormányzati magatartás közt, ám egyértelmű: a láncreakciót ez utóbbi indította el. Azt viszont már a kiábrándultság további gerjesztőjeként említik, hogy a kormányzat hibásan kezelte az intézkedései nyomán kialakult krízist. A miniszterelnök kritikátlan támogatásáról biztosította a felelős rendőri vezetőket, noha az ENSZ szakbizottsága is elítélte a karhatalmi atrocitásokat. Az erőszakos rendfenntartók melletti szimbolikus kiállás a politikai tiltakozók megfélemlítését szolgálta, s végig tisztázatlan maradt a kormány és rendőrsége közötti kapcsolat. Mindezek együttesen és logikusan növelték az elégedetlen lakosság kormányellenességét. Az elemzők szerint azonban külön veszélyt rejt, hogy a múlt évben kialakult nálunk és megkövesedni látszik a kétfajta igazság rendszere. Jól illusztrálja ezt az őszi fejlemények megítélése, hiszen az emberek pártpolitikai szimpátiák alapján ítélhetnek meg egy olyan eseménysort, ami a televíziók és a képek által a dokumentálható tények világába tartozik. A pártpolitikai szembenállás tehát torzítja az objektivitást, s így a politika egyre inkább média-szépségversennyé válik – olvasható a szövegben. Vákuum alakul ki, s ezt a polgárok spontán, szervezetlen akaratképzése és véleménynyilvánítása tölti ki – mint azt az őszi események is illusztrálták. A Nézőpont Intézet konklúziója: a hazai politikai életben olyan öngerjesztő mechanizmus indult el, amely az intézményrendszerrel szembeni össztársadalmi bizalomvesztés elmélyüléséhez vezethet, ha a politikai pártok nem kínálnak világos eszme-, nézet- és célrendszert. S hogy miként lehet kitörni az ördögi körből? A válasz: esély nyílhat rá, ha a politikai szereplők tisztázzák értékrendjüket. A jelenlegi miniszterelnök ez irányú kísérleteiből azonban nem állt össze sem jövőkép, sem pedig koherens program, miként azt legutóbb a Népszabadságban megjelent, Szembenézés című dolgozata is szemlélteti. A nézőpontos szakanyag a Fidesz Jövőnk című, nemrég indított vitasorozatával kapcsolatban óvatosan optimistán fogalmaz. Úgy véli, alkalmas lehet egy átfogó program megalkotására az a fajta nyitás a széles társadalom felé, amely diskurzust folytat a nagyközönséggel az igazságosság, az életminőség, az állami közszolgáltatások és a versenyképesség kérdésköreiben. Ezek az „ördögi körök” úgy állnak kapcsolatban egymással, hogy indukálhatják a kedvezőtlen változásokat, mint ahogy a meglökött biliárdgolyó is átrendezi az asztalon a többi helyzetét – vonhatjuk le a következtetést.
Ördögi kör
A Nézőpont Intézet elemzésének második trendje nem véletlenül kapta a Hiányos demokrácia címet. A kormányzati központosítás ugyanis már az első Gyurcsány-kormány idején elkezdődött a pénzügyi felügyelet önállóságának megszüntetésével, a KSH és a jegybank önállóságának korlátozásával, ám igazi lendületet a tavaszi választás után vett. Az új MSZP–SZDSZ-kormányban még a miniszterek önállósága is megszűnt, s a döntéshozatalok központjává – a jogállami normákkal ellentétes módon – a közvetlen parlamenti ellenőrzés nélküli államreform-bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vált. Hogy ezek a folyamatok nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi szakmai közvéleményben is megütközést keltettek, azt a jeles londoni elemzőintézet, az Economist Intelligence Unit ez év eleji jelentése jól tükrözi, hiszen hiányos demokráciának minősítette hazánkat. Márpedig ezek a folyamatok újabb öngerjesztő spirálba torkollhatnak, mivel a központi hatalom minden társadalmi egyeztetést kiüresít, s a kabinettel vitába szálló szakmai szervezetek negligálása tovább rombolhatja a demokratikus normarendszert, a kormány elszámoltathatóságát. Erre pedig prognosztizálhatóan újabb centralizációval fog válaszolni a központosítás üdvözítő voltában hívő hatalom. A Nézőpont szakanyaga nem a reformok ellen, hanem éppen azok védelmében emeli ki a 2007-ben várhatóan tovább súlyosbodó ördögi kör veszélyeit. Ha ugyanis a nagy ellátórendszerek reformjai diktatórikusan mennek végbe, nemcsak komoly társadalmi, de gazdasági áldozatokkal is járnak. Az erősödő centralizáció ráadásul visszaüt: kontroll hiányában megnő a hibás döntések kockázata és aránya, ami éppen a reformok sikerét veszélyezteti, s azok bukásához vezethet.
A reformdiktatúra, az egyeztetés hiánya ráadásul a változtatásokkal szembeni ellenállás kiszélesítését váltja ki a társadalomból, ami szintén a reformok sikerét ássa alá. A Nézőpont Intézet pozitív forgatókönyvként vázolja fel, hogy a kabinet a saját érdekében is szakít a már meghozott döntések utáni látszategyeztetések gyakorlatával, s politikai érdekektől mentesen ítéli el a normaszegéseket.
Az iméntiekből következik, hogy az elitista kormányzás szintén az intézeti szakemberek célkeresztjébe került. Az úgynevezett menedzseri vezetés tudniillik tekintélyelvű reformparancsnoklássá változtatja a kormányzást, s a társadalom által átláthatatlan döntések és centralizációs törekvések megint csak a reformok sikerét veszélyeztetik. A kormányzat az intézményrendszerben rejlő szaktudást nem használja fel, s még az általa létrehozott konzultációs fórumokat is kiiktatta a döntéshozatalból. Az elitista kormányzás ugyanígy a természetes partnerként kínálkozó önkormányzatokat sem avatja be döntései mikéntjébe, s erre nem lehet magyarázat az sem, hogy az október elsejei helyhatósági választás után szinte minden megyében ellenzéki többség alakult ki. A megoldás: a közép-európai térségben is bevált többszintű kormányzást kell jogaiba visszahelyeztetni. Úgy tetszik azonban, hogy kedvező fejleményekre e téren sem számíthatunk. Gyurcsány Ferenc ugyanis Szembenézés című dolgozatában leszögezte: 2006 ősze után nincs esély az ellenzékkel átfogó megállapodást kötni az állandósult parlamenti kivonulás, a helyenként brutális odamondogatás közepette. Az elitista kormányzás pedig visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezhet. Az intézet értékítélete: idővel a kormányzati és szakmai intézményrendszer teljes leépüléséhez vezethet a centralizáció, de legalábbis kiüresítheti azokat. Az ördögi kör itt is beindul: újabb feladatelvonások, ebből fakadó forráscsökkentések, majd a minőségromlást követően a hatalmi központ menedzseri vezetésének újabb stációja következik.
Éllovasból sereghajtó
A különfajta szcenáriók felvázolásával a magát szocialistának, illetve liberálisnak nevező kormányzat józan belátóképességére, de legalább önös érdekeinek szem előtt tartására is próbálnak hatni az elemzés készítői. Így a további trendek, az újszerű közép-európai összehasonlítások és a kockázati elemek számbavételekor laikusok számára is közérthetően vezetik le, miként állíthatnak elő az imént felrajzolt folyamatok további kormányzati anomáliákat. Azt tudniillik nem lehet a pártszimpátia szemüvegén keresztül nézni, hogy a második Gyurcsány-kormány éppen az ellenkező reálfolyamatokat generálja, mint amit szándékai szerint üdvösnek tartana. A szakmai nóvumnak számító közép-európai összehasonlító elemzések is éppen azt a célt szolgálják, hogy tudatosuljon a kormányzó elitben és a társadalomban egyaránt: ha egykori éllovasokból sereghajtókká válunk, nem csupán szimbolikus versenyt vesztünk el, hanem bebetonozódhatnak jelenlegi gazdasági fogyatékosságaink is. A maastrichti kritériumoknak, a költségvetési, államháztartási hiány lefaragásának ugyanis valóban eleget kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy még a legfrissebben csatlakozott országok, Bulgária és Románia is megelőzzenek bennünket. Kedvezőtlen fejlemény lehet, hogy a befektetők inkább olyan államokat választanak, amelyekben nem sarcolják meg végletesen a vállalkozásokat, nem kell bajlódni a nemzeti valuta euróra való átszámításával, van fizetőképes kereslet és olyan, szakmailag képzett munkavállalói kör, amelyre lehet építeni. A Nézőpont Intézet tanulmányából is kiolvasható, hogy a kormányzati bizalmatlanság szülte mechanizmusok ördögi köréből csakis átgondolt, és a társadalmi, szakmai egyeztetéseken kiérlelt adó- és járulékcsökkentéseken keresztül lehet kilábalni.
Mint ahogy egy versenyló sem fut attól jobban, ha megvonják tőle az abrakot, ütik-verik, és sokszor még a pályára sem engedik, úgy a társadalmi-gazdasági szereplők jogi, egzisztenciális korlátozása sem emelhet ki minket a gödörből – szűrhetjük le a szakemberek gondolatmenetéből. Az államháztartás súlyos problémái törvényszerűen újratermelődnek a felülről vezérelt, életidegen intézkedések nyomán, s az amúgy prosperáló reálgazdaság teljesítményét is lerontják – hacsak nem történik iránymódosítás. Merthogy a Nézőpont Intézet nem marad adós azzal, amit a közvélemény immár majd egy éve hiába vár a régi-új kabinettől: a reformok mibenlétének valós, közérthető értelmezésével. Amennyiben ugyanis a nagy elosztórendszerek – az egészségügy, a nyugdíj, az oktatás – nem újulnak meg, úgy a pénzt a rossz struktúrák továbbra is csak elviszik. A társadalmi, szakmai egyeztetés azonban nem lehet utólagos ornamentika, díszítőelem egy foggal-körömmel a központosításhoz ragaszkodó, előre levajazott döntési mechanizmus végén. Máskülönben jó időre búcsút inthetünk a felzárkózás reményének, ha össztársadalmi erőfeszítéssel nem vagyunk képesek kilépni az ördögi körökből. Ehhez pedig – miként a Nézőpont Intézet további trendjei alátámasztják – nem csupán humanitárius, hanem szigorúan makroökonómiai megfontolások alapján is fel kell számolnunk a hazai kis- és középvállalkozások diszkriminációját, a munkanélküliség növekedését, a középosztály mesterséges leépítését. A lakosság újabb áldozatvállalása csakis ily módon várható el, s az MSZP–SZDSZ-kormányzat alatt megugró államadósság csapdájából is csupán így szabadulhatunk ki. Ez lenne a Nézőpont Intézet pozitív forgatókönyve. Hogy a tavalyihoz hasonlóan ne legyen 2007 is negatívumokkal terhes.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
