Nemzetközi hírű, elismert, rangos intézmény a Lipótmező: ahogy Nagy Zoltán főigazgató a tüntetésen elmondta, a bezárás hírére Londonból, Párizsból is kaptak aggódó megkereséseket. A külföldi kollégák megdöbbenésüket fejezték ki, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) ugyanis a világon a hatodik legjobb stroke- – azaz agyi érkatasztrófa – kezelő központ, de az úgynevezett kergemarhakór – a szivacsos agysorvadás – kutatásának egyik referencia-központja is. A neuropatológia – vagyis az agyi betegségek felismerése és tanulmányozása – terén is kimagaslók: a Lipótmezőn található szövetminta-gyűjtemény Európában egyedülálló. A neurogenetikai labor vagy az originális kutatásokat folytató sejtbiológiai labor is világhíres. A legfrissebb eredményeket éppen Veszprémben mutatták be, ahol Gyurcsány Ferenc is elismerését fejezte ki. Azonban azt, hogy ezekkel a laborokkal, kutatói csoportokkal mi a kormány szándéka, nem tudni.
A főigazgató elmondása szerint már körülbelül tíz éve felmerültek az aggályok az egészségügyi kormányzatok részéről, hogy az intézmény telephelye – amit még Ferenc József adományozott a magyar ideg- és elmebetegek gyógyítására – már nem felel meg a kor követelményeinek. A késő klasszicista stílusú, palotaszerű épülethez negyven hektár erdő tartozik: ennek karbantartása valóban nem egy ilyen intézmény feladata – mondja a főigazgató, hozzátéve azt is: az egészségügyi tárcával folytatott tárgyalások során nem is vitatták azt, hogy bizony szükség lenne az intézmény felújítására is, ami becslések szerint körülbelül nyolcmilliárd forintot jelentene a költségvetésnek. Erre két lehetőség kínálkozott: vagy maga a kórház kíséreli meg a fejlesztő tőke becsalogatását saját kezdeményezése alapján, vagy áthelyezik az intézetet egy alkalmasabb helyre. A jelenlegi egészségügyi kormányzat az utóbbi mellett tette le a garast. Ezt az intézet vezetése is elfogadta. Azt azonban már nem tudják elfogadni, hogy a csaknem másfél évszázados szakmai műhelyt szétrobbantsák, hiszen a jelenlegi elképzelések alapján erre lehet következtetni. A Lipót 704 ágyat megkapott a kórházreform során. Ebből az tűnt ki, hogy a kormányzat elismeri munkájuk létjogosultságát, fontosságát. Aztán jött a hideg zuhany: kiderült, hogy az intézet nem marad egyben. A kormány úgy döntött: a 120 neurológiai ágyból a harminc rehabilitációs ágyat megszünteti, pedig a rehabilitáció nagyon fontos. A maradékból 17 ágyat át kell adni a neurológiai klinikának, az egyetemnek, a maradék 70 ágy pedig az Amerikai úti idegsebészethez kerülne. Csakhogy ott nincs ekkora kapacitás, így egy új pavilont kellene építeni. A jelenlegi helyzetben ennek megvalósítása – tekintve a három hónapos határidőt – irreális – magyarázza a főigazgató professzor. A kormány kezdeti tervei szerint a pszichiátriát a Nyírő Gyula-kórházba vitték volna át, ahol ezért meg kellene szüntetni egy újonnan kialakított sebészeti osztályt, a nőgyógyászatot, belgyógyászati ágyakat. Ezek is fájdalmas változások, de ezt még elfogadták volna, mivel egyben maradhatott volna a pszichiátria. Később kiderült, a Nyírőbe csak az egyik rész mehetett volna, a másik részt az egyetemi kórház kapta volna meg. Azonban az egyetem vezetése nem is tud az elképzelésről, és nem tudja, hova tegye az áttelepíteni szándékozott betegeket. De ennél is nagyobb a baj – nyomatékosítja a főigazgató. A regionális egészségügyi tanács ezenkívül még öt helyre szórná szét az intézményt. Ennek súlyos következményei lehetnek. Egyrészt sérül a betegek érdeke – mivel elszakadnak orvosaiktól, a megszokott intézménytől, ahol ismerték őket, és ahová bizalommal fordultak. Azok a gyógyítói csoportok – orvosok, pszichológusok, szociológusok, ápolók –, amelyek hosszú évek, évtizedek óta együtt dolgoznak, és eredményesen segítették a lelki betegségben szenvedőket, most széthullanak. Ez pótolhatatlan veszteség – véli a főigazgató.
– Nem látom a megnyugtató válaszokat. Tény, hogy az intézetre sokat kellene költeni, az épület elavult, de talán először azt kellene kitalálni, hogy hova költöztessék. Mi a minisztertől azt kértük, maradhasson egyben az intézmény, de erre nem volt fogadókészség. A budai MÁV-kórházat jelölték meg mint egyik lehetséges variációt. Ez ideális megoldás lett volna, hiszen ott a teljes konglomerátum – bár szűkített ágyszámmal, de – együtt maradhatott volna – magyarázza a főigazgató.
A Lipóton szavai szerint évente 15 ezer fekvő beteget látnak el, csaknem százezer járó betegük van, az intézmény egymillió lakost lát el. A zárt osztályon kezelt, köz- és önveszélyes betegek sorsa is bizonytalan. Valószínűleg valamelyik másik kórház aktív ágyára kerülnek majd, de nagy kérdés, hogy megkapják-e így a nekik legjobb, leghumánusabb kezelést.
Váradi Ágnes osztályos orvos szintén arra hívja fel a figyelmet: a betegek ellátásának színvonala az átszervezés során alaposan sérülhet. Ő még azt is felveti: Veér András volt főigazgató 2002-es távozása után már előkerült az ötlet, hogy bezárják az OPNI-t. Veér akkor úgy nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy az ingatlan harmincmilliárd forint körüli összeget ér. Most arról jönnek a hírek, hogy nyolcmilliárd forintért adnák el a Lipótot. Nehezen birkózik a könnyeivel: felfoghatatlan, ami történik, mondja.
– Mi lesz a betegekkel? – teszi fel a kérdést. – Itt a rehabilitáció is egészen más volt, járkálhattak a kertben, ki lehetett őket engedni, és ez sokat segít. Egy belvárosi betonrengetegben mit fognak velük kezdeni?
A Lipótmezőért demonstrálók egy koporsót tettek ki a kapu elé. „Élt 139 évet” – olvasható rajta a felirat. A tüntetők között a pornósztár Monique Couvet társaságában feltűnt Havas Henrik is, akit egy demonstráló – Geiger György Biatorbágyról – keresetlen szavakkal illetett.
– Szégyellem magam, hogy ő is sváb, mint én, mégis a kommunisták szekerét tolja – mondja kérdésemre. Beszólását ováció fogadta, Havas Henrik pedig távozott, mielőtt megtudakolhattuk volna, tüntetőként vagy újságíróként van jelen. Az inzultust követően csak annyit mondott: semmiféle atrocitás nem érte.
A volt pornósztár többször is gyógykezeltette magát a Lipóton, és ahogy elmondta, talán az életét köszönheti az itteni gyógyítóknak. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem szakmai. Nem szabadna bezárni az intézményt – mondta. Azért van itt, hogy tegyen valamit ezért.
A demonstrálók egyébként a transzparensek tanúsága szerint nem rejtették véka alá véleményüket. Még az egy százalék felajánlására is buzdítottak „Gyurcsány Ferike” elmegyógykezelésének érdekében. De akadt olyan transzparens is, ami a szcientológiai egyház ténykedését sejtette a háttérben. Abban a legtöbben megegyeztek: ami az ország nemzetközi hírű gyógyászati központjával történik, egyszerű ingatlanspekuláció. És nem szabad belenyugodni abba, hogy a hatalom még a gyógyuláshoz való jogot is elvegye. Annyi bizonyos, itt működik például az epilepsziások integrációját, munkába állását segítő központ, a pszichés zavarokkal küzdőket művészetterápiával segítik. A tiltakozó demonstrációt az intézet mini színházának tagjai „dobják fel”: Ady Endre nemzetféltő versei hangzanak a mikrofonban, szól a gitár, lobognak a zászlók.
– A Lipót sorsában benne van az egész ország – mondja egy beteg, aki a fél életét itt töltötte. – Ez az utolsó mentsvár. Miért akarják elvenni tőlünk? – kérdezi.
A tüntetésre egy Árpád-sávos lobogóval és a nemzetiszínű trikolórral felszerelt kisbusz érkezik. A hangosítóberendezésből a Himnusz hangjai csendülnek fel. Az összegyűltek megilletődötten énekelnek. Aztán útjára indul mindenki. Van, aki kifelé megy, és van, aki befelé. Az ősparkban magyar zászlók lengenek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
