Az ötvenes éveiben járó K. Ferenc, aki gyermekkora óta mezőgazdasági munkásként keresi a kenyerét, egy fénymásolt papír fölött görnyedve a kezébe temeti a homlokát a ceglédi Kabak kocsmában. Nemrégen jött meg a tanfolyamról, amely ahhoz kell, hogy továbbra is traktorozhasson. „Az európai uniós ismeretek tantárgy központi programja a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari, az erdész, a fafeldolgozó OKJ 21,23 szintű szakképesítéshez” – áll a fejlécen. Alatta sorakoznak a tételek, amlyeket a sikeres vizsgához meg kell tanulnia. Az első: mutassa be az európai integráció kialakulását. Következik a kérdés kifejtése: a „George Marshall amerikai külügyminiszterről” elnevezett program részletes ismertetése ilyen magyarázatokkal: „A háború alatt az USA gazdasága megerősödött, fellendült, az ipari kibocsátása megnőtt. A háború végeztével az Európai [sic!] országok importképessége jelentősen visszaesett, ami az amerikai termék iránti (fizetőképes) kereslet visszaesését jelentette.” A tételben még az is szerepel, hogy az 1948-ban „16 európai ország által létrehozott OEEC” végezte a Marshall-segély „technikai szétosztását”.
– Lehet ebből érteni egy szót is? – kérdezi Ferenc indulatosan, és nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy mindennek szerinte vajmi kevés köze van a traktorozáshoz.
A sűrűn gépelt, 12 oldalas irományt áttanulmányozva aztán mi is elcsodálkozunk, mennyi minden van, amiről nemhogy egy traktorosnak nincsenek naprakész ismeretei, de fejből még sokszor egy történészhallgató sem igen tud. A teszt készítőinek pedig a magyar nyelvvel gyűlt meg a bajuk: a római szerződésről a g pontban világossá válik: a szerződés célja „eljárások alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a tagországok gazdaságpolitikájának koordinálását és a fizetési mérleg egyensúlyzavarainak orvoslását”.
És ez még csak az első oldal.
A másodikon legalább harminc évszám van, Churchill zürichi beszédétől (1946. szeptember 19.) egészen a koppenhágai megállapodásig (2004), amit szintén be kellene vágni. Ismertetni kell a „személyek szabad mozgását, a szolgáltatások szabad áramlását”, valamint az EU szimbólumai közt tallózva a tételsorból az is kiderül, az uniónak nemcsak zászlaja, himnusza, de jelmondata is van, amely így hangzik: „Egység a sokféleségben”. Szintén megtanulandó.
A ceglédi tanfolyamot az agráregyesület szervezte. A régi Metész-székház előtt hétfő délután a sűrűn szemerkélő esőben hárman-négyen ácsorognak, beszélgetnek. Ők is a traktoroskurzus hallgatói, csak most cigarettaszünetet tartanak. Sokfélék, de abban töretlenül egységes álláspontot képviselnek, hogy valójában nem oktatásról, hanem pénzbehajtásról van szó:
– Ha nem végezzük el ezt a tanfolyamot, megbüntetnek. Énrám már kiróttak ötezer forintot – mondja egyikük, aki „papír nélkül” bálázott, és rajtakapta a munkaügyi felügyelőség. A munkagépekkel közúton közlekedhetnek e nélkül a tanfolyam nélkül is – ha megvan a megfelelő járművezetői jogosítványuk –, de földet nem művelhetnek. Egymás szavába vágva magyarázzák a helyzet képtelenségét. Ugyanis azontúl, hogy idejüket kénytelenek erre áldozni hónapokon keresztül, munkaadójuknak mindez fejenként súlyos százezrekbe kerül, amit végső soron az ő fizetésük bán – nincs béremelés egy darabig. De az sem teljesen világos, hogy a saját földjén a saját gépével dolgozhat-e valaki képesítés nélkül. A rendelet szerint igen, de a gazdák állítják: nem egy példa van rá Cegléden is, hogy a munkaügyisek bírságoltak ilyen esetben is.
A valahai neobarokk kúriából lett székház előadótermében 30–40 mezőgazdasági munkás hallgatja az okítást. Sokuk előtt ott a vastag tankönyv, amit a szakiskolákban három év alatt „tanulnak ki” a szakmunkásjelöltek. Több nagypapa korú férfi is bóbiskol a hátsó sorokban, huszonéves kevés akad, a derékhadat a negyvenesek, ötvenesek adják, akik már több tíz éve benne vannak a szakmában. Hegedűs Ferenc, a városszerte elismert szakoktató a folyamatos zsongás, dörmögés ellenére angyali türelemmel magyarázza az egybegyűlteknek a különféle jól ismert szerszámok – mint eke, borona – természetét, melyeknek képét írásvetítőn is tanulmányozhatják az érdeklődők.
– Azóta benne vagyok a traktorozásban, amióta felérem a gázpedált! Most meg engem akarnak kioktatni belőle? Amit mesélnek, a fele sem úgy van a valóságban! – mondja egy fiatalember. Pataki István, az arany- és ezüstkoszorús képzettséggel is rendelkező gazda – Cegléden az elsők között volt, akik megszerezték az oklevelet – nem kételkedik abban, hogy tanulni kell, de miért azt, amit már úgy is tudnak?
Szakérettségire és gépkezelői szakmunkás-képesítésre a törvény szerint megadják a mentességet, de a többieknek nincs apelláta.
Hegedűs Ferenc szerint szükség van a gazdák, alkalmazottak képzésére, hiszen az utóbbi években Magyarországon is végbement egy komoly technológiai váltás, új típusú gépekkel folyik a munka, van mit megtanulnia mindenkinek. Lehet újat mondani. És az unióval kapcsolatos ismereteket is el kell sajátítani. A másnapi vizsgán aztán kiderül: nincs olyan ember a szakmájában, dolgozzon bár évtizede a gépek között, akinek ne lehetne olyan kérdést feltenni, amire nem tud válaszolni. Az egyik ceglédi mezőgazdasági vállalkozás géptelepén már reggel nyolc óra előtt gyülekeznek a vizsgázók, a többség az eső elől az eresz alá behúzódva cigarettázik: várják a bizottságot. Nagy hahota a válasz a kérdésre, hogy vajon izgulnak-e.
A vállalkozás két vezető beosztású munkatársa jóval borúsabb képet fest a helyzetről. A cégnek öt–nyolc millió forintjába kerül embereinek levizsgáztatása, ami a jelenlegi viszonyok között komoly érvágás. Keresetlen szavakkal fejezik ki, hogy mi a véleményük:
– Ez a rendelet, amely előírja, hogy csak gépkezelői szakképesítéssel lehet a földeken munkát végezni, 2003-as, de halasztották a hatálybalépését. Szeptemberben figyelmeztettek a munkavédelmisek, hogy meg kell szerezni a papírt, aztán vetéskor kijöttek, minden traktorostól kérték a „zöldkönyvet”, ami persze nem volt. Leállították a munkát, alig tudtuk megoldani a helyzetet. Ami Magyarországon folyik, az az uniós előírások szolgai túllihegése. Most már ott tartunk, hogy az, akinek megvan a papírja a traktorra, egy lajt vizet már nem szállíthat el, csak ha van hozzá egy másik bizonyítványa is. És akkor még nem beszéltünk a tűzvédelmi, méregkezelési és a többi bürokratikus hercehurcáról. A lényeg az, hogy fizessen az ember, lehetőleg minél többet. Őrült világ – mondja a vezető.
Időközben megérkezett a vizsgabizottság, az öltöző vasszekrényei között elkezdődik a procedúra. Hajós György, a vizsgabizottság elnöke azt mondja: igazából arról van szó, hogy meggyőződjenek az emberek hozzáértéséről. Ezt pedig már abból is lehet látni, hogyan nyúlnak egy szerszámhoz. A meglett férfiak megilletődötten húzzák ki a tételeket: az elnöki tilalom ellenére azonnal megkezdődnek az egymás közötti szakmai konzultációk. A vizsgázók között van egy 22 éves leány is, aki traktorra akar képesítést szerezni. Bertalan Dóra közgazdászhallgató, akit agrármérnök édesapja kísért el. Mózeskosárban cipeli magával az unokát, miközben lányának igyekszik segíteni. Ugyanis sikeresen pályáztak egy traktorra, és a családi tanács úgy döntött, a lány szerez hozzá papírt. A szakadó esőben az emberek felsorakoznak a tételben meghatározott gépek előtt.
– Ezen a traktoron nincs is ilyen kitámasztó – mondja megrettenve az egyik vizsgázó, lobogtatva a tételét.
– Nem baj, majd elmondod, mit kéne vele csinálni – nyugtatja társa. A vizsgáztatók állhatatosan faggatják őket. Az elcsípett szavakból kiderül: nem szőrösszívűek. Pedig – ahogy Hajós elnök mondja – volt már bukás ezen a tanfolyamon az ő keze alatt.
Ócsai Mihály, a tanfolyam főszervezője, aki több mint 30 éve van a szakmában, kérdésemre azt mondja: a gazdáknak igenis szükségük lenne megfelelő, folyamatos képzésre, de ezt rendesen támogatni is kéne.
– Ne fogjunk mindent az unióra – mondja nyomatékkal. – Ennek a tanfolyamnak például nincs semmi köze a csatlakozáshoz, a minisztériumban hozták a rendeletet a biztonságos munkavégzés érdekében – szögezi le. S hogy hova megy a befizetett tandíj? A költségekre. A ceglédiek még szerencsések is, hogy nem kell több tíz kilométert utazgatniuk az oktatás miatt Gödöllőre vagy Kecskemétre.
A gyakorlati vizsgán egyébként mindenki – Bertalan Dóra is – szerencsésen túljutott. Ám másnap jött az elmélet: köztük az uniós ismeretek Churchill-lel, a Marshall-tervvel, a római szerződéssel és a strukturális alapok filozófiájával…
– Csak túl leszünk rajta valahogy – mondja Horváth Sándor. A középkorú férfi mosolyog, miközben lerázza az esővizet sapkájáról.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
