Még jó, hogy nem találtak itt olajat is, akkor lennénk csak igazán nagy bajban – fogalmazott egy Sierra Leone-i idős parasztember a Vérgyémántok című amerikai film egyik jelenetében. A természeti kincsekben bővelkedő, polgárháború sújtotta nyugat-afrikai ország története csepp a tengerben. A koldusszegény népességű apró állam még a portugál hódítóktól kapta nevét – jelentése oroszlánhegy –, később kincset ért a briteknek a rabszolga-kereskedelem virágkorában. A hajdani rabszolgák leszármazottai 1961-ben kapták vissza függetlenségüket, majd a kilencvenes évek elejétől 11 éven keresztül polgárháború dúlt az országban, amelyet a szomszédos államok is szítottak. A szemben álló felek katonai költségeit a jól fizető gyémántok biztosították.
Sorious Samura rendezésében minderről dokumentumfilm készült 1999-ben Sírj, Freetown! címmel, amely több díjat besöpört nemzetközi fesztiválokon. A film kíméletlen pontossággal bejárta a gyémántért folytatott öldöklés minden egyes stációját a gyermek katonák felügyelte bányáktól a csempészútvonalakig. Samura forgatókönyve alapján készült a vérfagyasztó afrikai valóság hollywoodi verziója, Leonardo DiCaprio főszereplésével (Vérgyémántok), akit alakításáért ezúttal harmadszorra jelöltek az Oscar-díjra. A szobrocskát ugyan nem ő kapta, de a problémára kétségtelenül sikerült felhívni a világ figyelmét. Az Economist legfrissebb cikke szerint a hatás tényleg nem maradt el: egyre több ékszervásárló kéri a kövek eredetét bizonyító garancialevelet a kereskedőktől.
Ugyanakkor a filmet csak a Sierra Leone-i polgárháború lezárulása után merték elkészíteni, amikor az ország már túl volt a demokratikus választásokon, megszűnőben volt a gyémántcsempészet, kivonultak az ENSZ-békefenntartók, és megkezdte működését a háborús bűnösöket elítélő bíróság. A hivatalos gyémántkereskedelem két év leforgása alatt százhússzorosára növekedett az ENSZ Kimberly-folyamatának köszönhetően, amely szerint szigorúan ellenőrzik a drágakövek eredetét, felvásárlásuk kizárólag állami pecséttel és bizonyítvánnyal történhet. A Financial Times nemrég külön kiadványt szentelt Sierra Leonénak, az „elbukott államok felépülésének” jó példájaként emlegetve. A mellékletben szereplő állami hirdetések szinte kizárólag a Sierra Leone-i gyémántbányák jogait kínálgatják, sőt maga az elnök, Ahmed Tejan Kabbah nyílt levélben győzködi a befektetőket, hogy az alacsony adók és a hatalmas természeti kincs miatt hosszú távon megéri befektetni az állami bányákba.
A milliárd dolláros gyémántüzlet múltját azonban nehezen feledtetik az oldalas hirdetések. Samura – aki maga is elveszítette testvérét a háborúban – dokumentumfilmjében sokaknak egy életre elvette a kedvét a gyémánttal díszített ékszerektől. Az évtizedes polgárháború alatt emberek tízezrei vesztek oda, váltak nyomorékká – csak Sierra Leonéban. A filmben megszólaltatott egykori gyermek katonák teljesen összetörtek az általuk hajdan felügyelt gyémántbányák láttán, ahol felnőttek százait kellett legyilkolniuk a drágakőért. Előfordult, hogy a napi fél dollárból vegetáló bányászok lenyeltek egy-egy gyémántot, mire azonnal golyót kaptak a fejükbe, majd késsel felmetszették testüket, hogy hozzájuthassanak a kincshez. Samura filmje azt is bemutatta, hogy az északi szomszéd Guineán keresztül hogyan lehet még most is viszonylag akadálytalanul gyémántot csempészni és a feketepiacon értékesíteni. A Global Witness tavalyi elemzése szerint „a helyzet továbbra sem átlátható, az illegális drágakövek a mai napig is megtalálják az utat a gazdag országokba”.
Most a gyémántbányászati jogok értékesítéséből, a bauxit- és ércexportból szeretnék finanszírozni a nyugat-afrikai állam újjáépítését. A háborús évek alatt azonban elmenekült az ország értelmisége, a várható élettartam 34 évre zsugorodott, írni-olvasni csak a népesség egyharmada tud. A havi átlagbér 14 dollár körül mozog, amely „a brit munkavállalók órabérminimumának duplája, és kevesebb, mint egy zsák rizs ára” – írja a Financial Times. A városokon kívül nincs elektromos áram, tiszta víz, telefon, de már legalább béke van.
A friss stabilitás vonzza a befektetőket Afrika másik nagy gyémántkitermelő államába, Kongóba is, ahol a 2003-ig tartó első és második polgárháborúban összesen négymillió ember veszítette életét, ami a második világháború utáni legnagyobb tömegirtást jelenti. A fegyvereket itt is az illegális gyémántkereskedelem haszna biztosította. A bányák hosszú éveken át az ellenséges hadurak kezén voltak, a hasznot szinte teljes mértékben hadi kiadásokra költötték el. Az egykori belga gyarmat – amely a világ egyik legnagyobb feltáratlan réz-, kobalt-, vas-, nikkel-, bauxit- és gyémántkészletével rendelkezik – most a Világbank segítségével kidolgozott bányászati szerződésrendszerrel és a Joseph Kabila elnök garantálta biztonság ígéretével igyekszik felkelteni a befektetők érdeklődését – nem kevés sikerrel. A Financial Times elemzése szerint a fennálló valós veszélyek ellenére a tavalyi sikeres választások és a töméntelen nyersanyagkincs miatt a világ vezető bányászati mamutvállalatai máris a visszatérést fontolgatják Kongóba, amelyet egyébként a kontinens legkorruptabb államaként tartanak számon.
Hasonló a befektetői tendencia Angolában is, amely – Kongóhoz hasonlóan – szintén a világ nyersgyémánt-termelésének nyolc százalékát adja. Az egykori portugál gyarmat jelenleg a leggyorsabb fejlődést produkáló afrikai állam, évi 18-19 százalékos GDP-növekedéssel. A megugrás oka a hidegháború óta tartó polgárháborús konfliktus 2002-es lezárása, valamint az olajexportőr ország számára óriási pluszbevételeket jelentő olajár-emelkedés.
Összességében a politikai helyzet stabilizálódásával és a gyémántcsempészet háttérbe szorulásával felsejlik a remény, hogy a természeti kincsekkel megáldott afrikai országok végre saját fejlődésükre költhetik exportbevételeiket.
A gyémántpiac átrendeződésének egyik legfontosabb lépése, hogy az eddig kizárólag drágakőforrásként működő államok egyre inkább gyémántcsiszolókként és -megmunkálókként is fellépnek.
– Nemsokára letűnnek azok az idők, amikor az afrikai gyémántokat Londonba szállították szétválogatásra és további eladásra – írja az Economist. A brit gazdasági hetilap úgy véli, hogy egyre több vegyes vállalat működtetésével helyben végzik majd el az értékgyarapodást jelentő munkafolyamatokat.
origo.hu
Feljelentették Pankotai Lilit miután Orbán Viktor elpusztításáról beszélt
