Vajon miért akar most még állami földet is Buzek Menyhért családi gazdálkodó, ha a tíz-egynéhány év alatt 160 hektárt kapart össze magának? – mondhatná, aki nem ismeri a parasztság és a rendszerváltozás után talpra állt gazdaréteg történetét. Meg aki ellenérdekelt abban, hogy az egyéni termelők tartósan boldoguljanak. Ez a Dabas-Sáriból való, bugyi illetőségű férfi egy szál maga műveli földjeit – ha feleségének és két lányának segítségét nem számítjuk. A friss tavaszi szél homokszerű port vág arcunkba, mialatt Menyhért gazda megmutatja 1992-ben vett öreg tanyáját, amely körül fokozatosan a szántók is a Buzek család tulajdonába kerültek. Mezőgazdasági gépek is sorakoznak a szabadban, de csak azért, mert a gépszín mindmáig nem épülhetett meg. Mint ahogy magtárra sem futotta. Felemás fejlődés ez.
– Hová rakja akkor a terményét?
– Közvetlenül a betakarítás után értékesítek mindent, ami nem kis haszontól foszt meg – feleli Buzek Menyhért. – Pedig két éve azzal kecsegtettek, lesz kormánytámogatás terménytárolóra. Persze lett is, csak a családi üzemeket hagyták ki belőle…
A szél rendszerint szembefújt élete útján. A most 54 éves gazda még 1982 körül hagyta ott a téeszt. Úgy érezte, elég talpraesett ahhoz, hogy ne szoruljon mások irányítására. Vérében volt ez a hagyomány, hiszen felmenői többnyire parasztok voltak. Anyai nagyapja molnár volt: malommal, sőt cséplőgéppel rendelkezett, ’45 után is. (Ugyanennek az ősének jócskán kijutott Rákosiék jóindulatából. Bérben csépeltetett a környékbelieknek, amikor leégett a cséplőgépe, a kazlakkal együtt. Ezt a kommunista rendszer szabotázsnak minősítette, így került cséplőgép-tulajdonosként egy évet a börtönbe, gépész fiával együtt.) Az unoka tehát a háztáji gazdálkodás többletlehetőségével nem elégedett meg, szövetkezeti csoportfőnökből maszek nyúltenyésztő lett. Korai magánzóvá válása hátrányt jelentett a rendszerváltozás után. A 90-es évek elején szinte bagóba sem kerülő téeszüzletrészek, -eszközök kivásárlásában nem vehetett részt. Ráadásul a bérelt istállót, ahol angóranyulait tenyésztette, szintén el kellett hagynia azok kedvéért, akik a szövetkezetnek azt a részét megszerezték. Végül 1993-ban föl kellett számolnia a farmját. Kína ekkorra olcsó angóragyapjúval árasztotta el a világot.
Mivel idejében lépett, Buzek Menyhértnek még volt mit pénzzé tennie ahhoz, hogy a későbbiekben növénytermesztéssel tartsa el családját. Első nekirugaszkodásra tanyát vett és hozzá 25 hektár földet a Csepeli-síkság keleti részén, faluja határában.
– Tudtam, hogy mindennek alapja a föld – meséli –, és szerencsére még érvényesült az a jogi lehetőség, hogy a tanya körül bővíthessek.
Tízévi robotolással 160 hektáros családi gazdálkodó lett. Korábban főleg zöldséget, most cukorrépát, kukoricát, búzát, napraforgót és őszi árpát termel. Eddig mindig csak a profitból ragasztott hozzá a birtokhoz, a hitelekből a gépparkot növelte, s a forgóeszközöket biztosította. Először 1997-ben vett föl hitelt, másodszor 2002-ben. Az utóbbi célzott és igen kedvezményes konstrukcióra – az Orbán-kormány egyik utolsó intézkedésére – hálás szívvel emlékszik. A gazdahitel egyébként most jár le. Miközben a gazdák ege végképp beborulni látszik…
A német gazdák tulajdonában lévő Mátravidéki Cukorgyár, amellyel 14 éve szerződésben áll, egyre kevesebbet ad a cukorrépáért. Rosszul áll a magyar gazdák csatája a kukoricafronton is. Közeleg az idő, amikor az Európai Unió megtilthatja az intervenciót, vagyis azt, hogy az állam egy tisztes felvásárlásiár-minimumot garantáljon. Ez az elképzelés a honi termelők lendületét hivatott megtörni, hiszen az egységes Európában az intervencióra felajánlott kukorica 80 százaléka magyar.
Te csak alkalmazkodj, magángazda – örökösen ez itt a jelszó. Ám a szocialista– liberális-kormányzat nem segíti e tősgyökeres gazdálkodóréteg szüntelen alkalmazkodását – túlélési kísérletét –, kezdettől a legridegebb mostohaként viselkedik vele. Megszüntette a családi gazdálkodók előnyös helyzetét a föld-elővásárlási rangsorban, fejlesztési kedvezményeiket megnyirbálta. Azt is tapasztalnia kellett Buzek Menyhért gazdának és a hozzá hasonlóknak, hogy kimaradtak az aszálykárenyhítésből vagy éppen az adósságelengedési programból.
– De amikor az új miniszter, Gráf József 2006 januárjában azt nyilatkozta, úgy fogják eladásra kínálni az állami földeket, hogy abból az egyéni termelők is vásárolhatnak, megdobbant a szívünk – szól a remény pillanatáról Menyhért gazda, harminc kollégája nevében is, hiszen ő a Bugyi és Térsége Gazdakör elnöke.
Ez a szervezet mára tökéletesen csalatkozott reményében.
A tavaly őszi budapesti forrongások idején vették észre – jó későn –, hogy településük polgármesteri hivatalában kifüggesztették a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) Pest megyei irodájának közleményét. A gazdák számára nehezen hozzáférhető sajtcédula arról szólt, hogy Bugyi határának ványi részén 350 hektár állami föld eladó. Az őstermelők riadóztatták egymást, még idejében beadták volna pályázatukat, mire az akciót az NFA lefújta. Hogy miért? Általános vélekedés a környéken, hogy az adott 350 hektárra egy külföldi is szemet vetett… Az meg egészen bizonyos, hogy akkoriban bukott el a kormánykoalíció törekvése, hogy a külföldiek földvásárlása előtt megnyissanak egy törvényi kiskaput. Csak idén februárban írt ki újabb pályázatot a földalapkezelő, méghozzá 674 hektárról; ezúttal az ürbői részeken. Annak idején a helybéliek éppen az ottani tagokat szerették volna visszakapni kárpótlásként, ha már egyszer őseiknek főleg azok a földek biztosították a becsületes megélhetést. Ott termelték a jó minőségű, friss zöldséget a közeli fővárosnak – mígnem a szép világ kolhozvilággá alakult át… Most viszont a gazdák ekkora tagot egyénileg nem, csak földvásárlási közösségben tudnának megvenni, osztatlan közös tulajdon gyanánt, ami számos hátrányt jelentene nekik a későbbiekben.
Világos, hogy ez a pályázati kiírás sem az ő igényeik figyelembevételével született, sőt! Pedig a bugyi gazdák már 2002-ben megírták a Nemzeti Földalapnak, mely állami földekre tartanak igényt, tekintettel jelenlegi birtokuk földrajzi elhelyezkedésére. Buzekéknak ráadásul tudomásuk van arról, hogy a környéken megjelent egy pénzügyi befektetőcsoport, melyeknek még a strómanjaik sem tartoznak ehhez az országrészhez. Vajon ha ők nyelhetnék le a határt, eladnák-e azt 2011, a magyar földpiac teljes liberalizálása előtt?! Nincs válasz. Arra is csak formai válasz érkezett, amit a gazdák 2006 januárjában – Gráf József „mézesmadzagjától” ihletetten – a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elnökének írtak. Lényegében megismételték négy évvel azelőtti igénybejelentésüket az adott földrészletekre. Tömör László elnök háromnegyed éves késéssel, tavaly októberben azt írta vissza a helyi gazdakörnek: nyilvántartásba vette az igényt, azonban az NFA mint szervezet a „saját gazdálkodási érdekeinek a figyelembevételével fog dönteni az ingatlanok értékesítéséről”… Még csak annyit volt kegyes tudatni, hogy az értékesítésre szánt földek „aktuális listáját” a földalap központi és megyei székhelyén, honlapján és az érintett polgármesteri hivatalok hirdetőtábláján lehet megtudni. Magyarán: a földalapnak eszük ágában sincs odafigyelni a gazdák érdekeire. Ezt bizonyítja, hogy a szóban forgó csaknem 700 hektár ürbői föld nem kis része szerepel a gazdák kétszer is benyújtott igénylistáján.
– Miért nem tudhatjuk még azt sem, az idegen befektetők mennyit ígérnek az állami földekért? Miért nem nyílt árverésen zajlik le a vásár, hogyan lehet ezekről a földekről pályáztatás útján, pontozással dönteni? És egyáltalán: miért nem delegálhat a Magosz is a Nemzeti Földalapkezelőbe? – sorjáznak a Pest megyei nagyközség gazdáinak a kérdései. A bugyi őstermelőket mindennek tetejébe az évmilliókkal ezelőtti múlt is veszélyezteti. A környéken folyt az Ős-Duna, a föld alatt végtelen kavicskészlet húzódik, ezért a sóderkitermelő tőke nyomás alá helyezi a helyi gazdálkodókat, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel.
Mivel aztán a hatalom is ugyanezt várná el tőlük, az ország más gazdái mellett a bugyiak is ott voltak traktoraikkal 2005 márciusában a Hősök terén. Tavaly ősszel is bevonultak volna Budapestre, ha a főpolgármester rendeleti húzásával meg nem akadályozza ezt… No, de hát nem biztos, hogy Demszky Gábor magyar élelmiszert fogyaszt…
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
