Hiába sikertörténet

Két magyar sikersportág képviselője, Baráth Etele, a kajak-kenu szövetség elnöke és Sinka László, a kézilabdázók főtitkára előtt Szabó Tamást, a volt Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) főigazgatóját választották 2006 sportvezetőjévé. Utánpótlással foglalkozó szakember most kapott először ekkora elismerést a 68 sportágat tömörítő Nemzeti Sportszövetség díjkiosztó gáláján, de nem véletlenül: a NUPI a rendszerváltozás utáni sportirányítási rendszer talán egyetlen sikertörténete. Januári hatállyal mégis megszüntették, pontosabban beolvasztották az újonnan alakult Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézetbe (NUSI). Szabó Tamás felsőből középvezetővé lépett vissza, de ebből nem csinál presztízskérdést.

2007. 03. 07. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor megválasztották 2006 legjobb sportvezetőjének, minek tulajdonította az elismerést: annak, hogy emberileg szeretik, kedvelik önt, vagy amolyan vigaszdíjnak szánták a megszüntetett NUPI miatt, esetleg tényleg komolyan gondolták a döntéshozók?
– Olyan még nem volt, hogy utánpótlás-neveléssel foglalkozó szakember komoly sikersportágak irányítóit előzze meg, mint most én mondjuk Baráth Etelét a kajakosoktól, hiszen náluk előrelépni már nem is nagyon lehetne, legfeljebb megismételni a szenzációs eredményeket. Az is tény, hogy kedvelnek a szövetségeknél, talán azért, mert habitusomból adódóan empatikus vagyok mások problémáival kapcsolatban, azt keresem, hol az érték, hol lehet segíteni. Összességében arra jutottam, hogy ez a díj fantasztikus, hatalmas erkölcsi elismerés, de nemcsak nekem, hanem az intézet százkét dolgozójának is. Ennek a csapatnak sikerült egy új irányvonalat megteremtenie, amelynek eredményeként 2006-ban több mint százötven vb- és Eb-érmet szereztek a magyar sportolók utánpótlásszinten.
– A NUPI sikertörténete mindössze bő hat esztendőre nyúlik
vissza, de ön nem 2001-ben kezdte a „szakmát”.
– Nem bizony. Eredetileg a TF-en végeztem, ráadásul eminens diákként, de hiába kaptam tanársegédi ajánlatot, 1969. március 21-én, a tanácsköztársaságot és a forradalmi ifjúsági napokat „ünnepelve” beszédemben az akkori nyugat-európai diákmozgalmak filozófiai hátterét elemeztem. Nagy sikert arattam – kivéve a marxista tanszék tagjai körében. Így diplomázás után sokáig nem kaptam állást, végül egy javító-nevelő intézetben helyezkedtem el. Aztán 1972. január elsején befogadott a KSI, s onnantól kezdve ebben az épületben dolgozom. Szakedzői képesítést szereztem, 1973-ban gyerelyhajításban én lettem az év utánpótlásedzője! Akkoriban hoztuk létre mesteremmel, Szmodis Iván professzorral a tudományos csoportot, s a nyolcvanas évekre már Európában is ismertté váltunk főként a humánbiológia és a terhelésvizsgálatok terén. Szoros kapcsolatot alakítottunk ki a TF orvostudományi tanszékével, párhuzamosan itt is dolgozhattam három évet, miután egy kemény rostán átesve akadémiai ösztöndíjat kaptam. Így lettem a biológiai tudományok kandidátusa, majd a KSI szakmai tudományos igazgatója. Mindig ez volt a vágyam, hogy részt vehessek az intézményes utánpótlás-nevelés stratégiai és operatív munkájában.
– Hogyan jött képbe a NUPI?
– 1999 januárjában hozták létre az Ifjúsági és Sportminisztériumot, ehhez tartozott a Nemzeti Sporttudományi és Kutatóintézet, amelyet egy évig igazgattam. Ez a tizen-egynéhány fős intézmény volt a NUPI magja. Amikor felmerült a KSI esetleges megszüntetésének a problémája, vitáztam Dénes Ferenc államtitkárral, s arról beszéltem neki, hogy egy intézet sokkal inkább tud operatív feladatokat elvégezni, mint egy minisztérium. Intézet! – kapta fel a fejét az államtitkár, és azt mondta, írjak neki erről egy rövid anyagot, azzal elrohant, és pár nap múlva már kezdhettem a tervezést. Átalakítottuk a KSI-ben a második emeletet, és 2001. január elsején megalakult a NUPI.
– Mit szántak az intézmény alapvetésének?
– Olyan rendszert kellett kialakítani, amely ha működik, nem kallódnak el a tehetségek. Megtanultam tudományos rendszerben gondolkodni, sokat olvastam folyamatok tervezéséről, logisztikáról, egyik kedvenc könyvem a Vállalatirányítás modern eszközei – ezek mind új módszerek voltak ezen a területen. Az állami pénzek felhasználására is új filozófiát vezettünk be, csak utólag finanszíroztunk, vagy magunk rendeltük meg a szolgáltatásokat. A haverok sem kaptak előre egy fillért se… A szakmai alapvetésünk az volt, hogy ha nem tudunk korosztályos menőket felnevelni, akkor nincs esélyünk a felnőttsikerekre. Kidolgoztunk egy munkamegosztást a szakszövetségekkel, ami bevált, minden szakmai feladatot az ő kezükbe tettünk le. Ők jelölik ki az embereket, írják ki a programokat, a versenyeztetést, mi pedig szigorú pénzügypolitikával lebonyolítjuk azokat. Katartikus élményként ért, hogy mekkora szellemi erők lakoznak a szövetségekben, ezeket kellett felszabadítani, segíteni.
– Erről jóval kevesebbet lehet hallani, mint az általános pénztelenségről.
– Ezért szükséges az állami injekció valamennyi sportágnak. Főfoglalkozású edzőket küldtünk a szövetségekbe, akik a NUPI (köz)alkalmazottai voltak, mi álltuk a fizetésüket, ám cserébe napi és pontos információkat kaptunk mindenhonnan. Most ott tartunk, hogy a 21 sportágban 26 főfoglalkozású edzőnk mindegyike rendelkezik hordozható számítógéppel, lassan átálltunk a papírról az elektronikus információáramlásra. Az informatika eleve stratégiai ágazatunk, szolgáltatunk szakirodalmat és programokat, pezseg a szellemi élet. Nagyhatalommá váltunk utánpótlásban, a mi versenyzőink közül már úgy tizenöten kijuthatnak Pekingbe, a londoni olimpiai csapatnak pedig a nyolcvan százaléka a miénk lesz.
– Hogyan épülnek egymásra konkrét programok?
– A Héraklész Bajnok program már 2001-ben elindult, a 14 és 18-19 év közötti korosztállyal, mintegy 1300-1400 gyerekkel foglalkozik. Igazán hatékonyan működik, de rájöttünk, hogy utána nagy a lemorzsolódás, ezért ráépítettük a Csillagprogramot, amely 23 éves korig törődik legalább négyszáz tehetséggel, és belevettük a nemzetközi versenyeztetést is. Serdülőkortól felnőttig tehát rendben lenne a történet, de az alapokkal nincs, ezért találtuk ki a Sport 21-et, amely a 6 és 14 év közöttiekre vonatkozik. Itt az iskolai és a tanórán kívüli sport hatékonyságán kell javítanunk, s kettős a feladatunk: egyrészt elérni, hogy minél több gyerek sportoljon, másrészt, hogy kiválaszthassuk és elindíthassuk a tehetségeket a versenysport felé.
– A NUPI a rendszerváltozás utáni magyar sportirányítás talán egyetlen sikertörténete, erre megszüntették, pontosabban beolvasztották a NUSI-ba. Hogyan élte meg mindezt?
– Először az agresszió, a dac munkált bennünk, ami átfordult racionalitásba. Rájöttünk, a programokat kell védeni, nem a pozíciókat: nekem mindegy, hogy felső vagy középvezető vagyok. A NUPI megszüntetése rossz üzenet a sportnak, de hiszem, hogy talpra állunk. A környezetünkben egyébként támogatást látok, összességében úgy néz ki, megmaradtak a forrásaink, s önálló alszámlát kaptunk, erre kerül a pénzünk, amit az új Utánpótlás-nevelési Igazgatóság önállóan kezelhet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.