Amikor megválasztották 2006 legjobb sportvezetőjének, minek tulajdonította az elismerést: annak, hogy emberileg szeretik, kedvelik önt, vagy amolyan vigaszdíjnak szánták a megszüntetett NUPI miatt, esetleg tényleg komolyan gondolták a döntéshozók?
– Olyan még nem volt, hogy utánpótlás-neveléssel foglalkozó szakember komoly sikersportágak irányítóit előzze meg, mint most én mondjuk Baráth Etelét a kajakosoktól, hiszen náluk előrelépni már nem is nagyon lehetne, legfeljebb megismételni a szenzációs eredményeket. Az is tény, hogy kedvelnek a szövetségeknél, talán azért, mert habitusomból adódóan empatikus vagyok mások problémáival kapcsolatban, azt keresem, hol az érték, hol lehet segíteni. Összességében arra jutottam, hogy ez a díj fantasztikus, hatalmas erkölcsi elismerés, de nemcsak nekem, hanem az intézet százkét dolgozójának is. Ennek a csapatnak sikerült egy új irányvonalat megteremtenie, amelynek eredményeként 2006-ban több mint százötven vb- és Eb-érmet szereztek a magyar sportolók utánpótlásszinten.
– A NUPI sikertörténete mindössze bő hat esztendőre nyúlik
vissza, de ön nem 2001-ben kezdte a „szakmát”.
– Nem bizony. Eredetileg a TF-en végeztem, ráadásul eminens diákként, de hiába kaptam tanársegédi ajánlatot, 1969. március 21-én, a tanácsköztársaságot és a forradalmi ifjúsági napokat „ünnepelve” beszédemben az akkori nyugat-európai diákmozgalmak filozófiai hátterét elemeztem. Nagy sikert arattam – kivéve a marxista tanszék tagjai körében. Így diplomázás után sokáig nem kaptam állást, végül egy javító-nevelő intézetben helyezkedtem el. Aztán 1972. január elsején befogadott a KSI, s onnantól kezdve ebben az épületben dolgozom. Szakedzői képesítést szereztem, 1973-ban gyerelyhajításban én lettem az év utánpótlásedzője! Akkoriban hoztuk létre mesteremmel, Szmodis Iván professzorral a tudományos csoportot, s a nyolcvanas évekre már Európában is ismertté váltunk főként a humánbiológia és a terhelésvizsgálatok terén. Szoros kapcsolatot alakítottunk ki a TF orvostudományi tanszékével, párhuzamosan itt is dolgozhattam három évet, miután egy kemény rostán átesve akadémiai ösztöndíjat kaptam. Így lettem a biológiai tudományok kandidátusa, majd a KSI szakmai tudományos igazgatója. Mindig ez volt a vágyam, hogy részt vehessek az intézményes utánpótlás-nevelés stratégiai és operatív munkájában.
– Hogyan jött képbe a NUPI?
– 1999 januárjában hozták létre az Ifjúsági és Sportminisztériumot, ehhez tartozott a Nemzeti Sporttudományi és Kutatóintézet, amelyet egy évig igazgattam. Ez a tizen-egynéhány fős intézmény volt a NUPI magja. Amikor felmerült a KSI esetleges megszüntetésének a problémája, vitáztam Dénes Ferenc államtitkárral, s arról beszéltem neki, hogy egy intézet sokkal inkább tud operatív feladatokat elvégezni, mint egy minisztérium. Intézet! – kapta fel a fejét az államtitkár, és azt mondta, írjak neki erről egy rövid anyagot, azzal elrohant, és pár nap múlva már kezdhettem a tervezést. Átalakítottuk a KSI-ben a második emeletet, és 2001. január elsején megalakult a NUPI.
– Mit szántak az intézmény alapvetésének?
– Olyan rendszert kellett kialakítani, amely ha működik, nem kallódnak el a tehetségek. Megtanultam tudományos rendszerben gondolkodni, sokat olvastam folyamatok tervezéséről, logisztikáról, egyik kedvenc könyvem a Vállalatirányítás modern eszközei – ezek mind új módszerek voltak ezen a területen. Az állami pénzek felhasználására is új filozófiát vezettünk be, csak utólag finanszíroztunk, vagy magunk rendeltük meg a szolgáltatásokat. A haverok sem kaptak előre egy fillért se… A szakmai alapvetésünk az volt, hogy ha nem tudunk korosztályos menőket felnevelni, akkor nincs esélyünk a felnőttsikerekre. Kidolgoztunk egy munkamegosztást a szakszövetségekkel, ami bevált, minden szakmai feladatot az ő kezükbe tettünk le. Ők jelölik ki az embereket, írják ki a programokat, a versenyeztetést, mi pedig szigorú pénzügypolitikával lebonyolítjuk azokat. Katartikus élményként ért, hogy mekkora szellemi erők lakoznak a szövetségekben, ezeket kellett felszabadítani, segíteni.
– Erről jóval kevesebbet lehet hallani, mint az általános pénztelenségről.
– Ezért szükséges az állami injekció valamennyi sportágnak. Főfoglalkozású edzőket küldtünk a szövetségekbe, akik a NUPI (köz)alkalmazottai voltak, mi álltuk a fizetésüket, ám cserébe napi és pontos információkat kaptunk mindenhonnan. Most ott tartunk, hogy a 21 sportágban 26 főfoglalkozású edzőnk mindegyike rendelkezik hordozható számítógéppel, lassan átálltunk a papírról az elektronikus információáramlásra. Az informatika eleve stratégiai ágazatunk, szolgáltatunk szakirodalmat és programokat, pezseg a szellemi élet. Nagyhatalommá váltunk utánpótlásban, a mi versenyzőink közül már úgy tizenöten kijuthatnak Pekingbe, a londoni olimpiai csapatnak pedig a nyolcvan százaléka a miénk lesz.
– Hogyan épülnek egymásra konkrét programok?
– A Héraklész Bajnok program már 2001-ben elindult, a 14 és 18-19 év közötti korosztállyal, mintegy 1300-1400 gyerekkel foglalkozik. Igazán hatékonyan működik, de rájöttünk, hogy utána nagy a lemorzsolódás, ezért ráépítettük a Csillagprogramot, amely 23 éves korig törődik legalább négyszáz tehetséggel, és belevettük a nemzetközi versenyeztetést is. Serdülőkortól felnőttig tehát rendben lenne a történet, de az alapokkal nincs, ezért találtuk ki a Sport 21-et, amely a 6 és 14 év közöttiekre vonatkozik. Itt az iskolai és a tanórán kívüli sport hatékonyságán kell javítanunk, s kettős a feladatunk: egyrészt elérni, hogy minél több gyerek sportoljon, másrészt, hogy kiválaszthassuk és elindíthassuk a tehetségeket a versenysport felé.
– A NUPI a rendszerváltozás utáni magyar sportirányítás talán egyetlen sikertörténete, erre megszüntették, pontosabban beolvasztották a NUSI-ba. Hogyan élte meg mindezt?
– Először az agresszió, a dac munkált bennünk, ami átfordult racionalitásba. Rájöttünk, a programokat kell védeni, nem a pozíciókat: nekem mindegy, hogy felső vagy középvezető vagyok. A NUPI megszüntetése rossz üzenet a sportnak, de hiszem, hogy talpra állunk. A környezetünkben egyébként támogatást látok, összességében úgy néz ki, megmaradtak a forrásaink, s önálló alszámlát kaptunk, erre kerül a pénzünk, amit az új Utánpótlás-nevelési Igazgatóság önállóan kezelhet.
origo.hu
Kocsis Máté üzent a távozó Pressmannak
