MI A MAGYAR?

A’ békes emberrűl
Egy kukkot sem szóll.
Sok jó Barát el fér egy parányi helyenn.
A’ légynek se tudna ártani.
Ő szegény, vizet sem tud fel zavarni.
Ártatlan liba természet.
El lehet vele egy kuckóban hálni.
Ártatlan Bak gedő.
Rosz üdőben a’ kutyát se kell ki verni.
A’ roszszért is jóval fizet.
Csak ásó és kapa választya el egymástúl.
Senkinek se vét.
Lehet egy kenyéren akár ki fiával.
Azt se tudgya még ő: ki mostan a’ Biró.
Ismeretlen nála a’ Városnak háza.
Kérd tőle süvegét, subáját is od’ adgya.
Nem szokása a’ fészkelődés.
Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai.
Talán epéje sincs.
Meg békél maga’ kenyerén.
Nyakon vágod; még se szóll.
Minden ember baráttya.
Minden ember’ bolondgya.
A’ szalmát se hajtya lábod’ elejébe.
El mehec, el is lakhac miátta.
Nem szóll, ha a’ kerék ki esik.
Ne szólly nyelvem, nem fáj fejem.
Láb nyomon is házat épít a’ csöndös.
Csomót kötött még jó nyelvén is.
Békes malaccai egy ólban kilencen is el férnek.
Békkel szenvedi, ha hátárúl szíjat szelnek is.
Édes embernek epéje se keserű.
Fát vághatni hátán.
Tűr olajjal keni sebeit.
Egy Föcske fészekben el lakhatni vele.
Szótalan; mint a’ hal.
Szótalan; mint a’ néma.
Nagy tűrő, nagy szenvedő.
Ki a’ régi boszszúságot elszenvedi, magát újra késziti.
Láb tántoritó követ még egynek elejébe se vetett.
Semmi ki nem fakad belőlle.
Erőltetni köll a’ boszszúra.
Mindegy néki: akár sütöd, akár főzöd.
Akár mit is tűrve ér el az ember.
Ha le tagolod se szól.
Meg hagygya magát mind sütni, mind piritani.
Pacientia, Barát tánc.
Írni a’ tűrésrűl könnyebb; mint tűrni.
Üthec rajta, még egygyet jajdúl.
Szíjat szelhec a’ háti bőrrűl.
A’ pénz, és diófa verve jó.
A’ hóhér is ki fáradna rajta.
El szenvedi mostoháját is.
Árt a’ Vargának.
Mennél jobban hevitik a’ vasat; annál jobb acél.
Ellenség, nem ellenség; néki egy patvar.
Válik ollyas, ki egeret se hajt ki a’ szobábúl.
Mennél jobban tapogyák a’ káposztát; annál hamarább érik, és jobb is.
Ha nem mással is: légy egy kis várakozással.
A’ Sajtó alól is néha jó a’ bor.
A’ ki nem tud tűrni, nem tud uralkodni.
Van é valaki, a’ ki nem szenvedett?
Az isten is el szenvedi bolondságainkat.
Sajtó alatt válik a’ sajt.
Ha mennyit vétünk, annyit menkövezne, a’ tágas égben egy mennykő se lenne.
Kettőre se felel egygyet.
Újat még senkivel se vont.
Senkivel tengelt nem üttetett.
Még a’ Zsidónak is ki tér.
Hatonn kéröd, ötönn adgya.
Szelid: mint a’ bárány.
Nincs epéje, mint a’ galambnak.
Ha lehetne; vérével óltaná el a’ tűzet.
Tűzre olajt nem önt.
Szikrát tapod, hogy tűze ne támadgyon.
Isten’ fia volt Krisztus, még is szenvedett.
Békesség, és Feleség Istennek áldása.
Békkel élhet előtte a’ szunyog is.
A’ Békességet az Angyalok is hirdették.
Leg jobb Békes Vármegyében lakni.
Nagy Patvar a’ Zavar.
Akár minő viznek leg jobb a’ csendesse.
Nem háborodik fel, mint a’ bús tengör.
Ha bibéje van, azt se fájlallya.
Csizmájában a’ kövecset is el szenvedi.
Ennél a’ csillapodott üdő se csendesebb.
Üsd meg egy pofáját, a’ másikat adgya.
Szálanként szedeti ki szeme szörét.
Újjadra vonhatod, mint a’ gyűrűt.
Körösztűl dughatod a’ tű’ fokánn.
Számba se veszi a’ boszszú tevőket.
Maga’ száját is bé lakatolta.
Egygyenként verheted ki zábfogát.
Nem szóll: mintha szájja se volna.
Azt se mondgya: hogy cseréllyünk pipát.
Borsót törhec órcájánn.
Számot nem tart ellenségeire.
Békót vethec lábára.
Orrárúl a’ legyet se hajtya el.
Ha meszsze nem volna, a’ világbúl is ki üzhetnéd.
Az árnyéknak se árt.
Azt se mondgya: hogy templom.
A’ gyermeknek se vét.
Meg nem öli még a’ bolhát is.
Élni hagygya a’ szúnyogot is.
A’ legyet se bántya.
Előre lát, mit tegyen; de hátra nem: hogy valamit meg boszszúllyon.
Hat kérdésedre alig felel egygyet.
Enged az ebnek is.
Két szalma szálat se tesz körösztűl.
Nem jó mindent Pápa szemmel nézni.
Nem minden tálban kanál.
Nem vakarja, ahol nem viszket.
Nem tapogattya, ahol nem fáj.
Nem vágy a’ pócra, le se esik onnét.
Nem hasogatta a’ haj szálat.
Minden marakodó útálatos.
Nem csak a’ haj szálat, de a’ szálfát se hasogatta meg valaha.
Cseresnyét egy tálbúl nem eszik Urakkal.
Meg elégszik magával.
Nem nyújtozik tovább lepedőjénél.
Maga háza előtt söpör.
Nem bojgattya a’ régi határt.
Szél ellen nem hugygyozik.
Más’ szemetén nem kapar.
Más’ szekrénnyében nem kotoráz.
El jár a’ csapó zsinor mellett.
Ha égeti se fújja.
Nem piszkállya a’ ganét.
Más orra alá tormát nem reszel.
Meg eszi, a’ mit tálba aprított.
(Dugonics András: Magyar példa beszédek
és jeles mondások, 1820)