Sok szakértő szerint földrajzi helyzeténél fogva Magyarországot az átlagosnál jobban fenyegeti a klímaváltozás. Valóban nagy a baj?
– Elsősorban az ország medence jellegű elhelyezkedése az oka, hogy a régióban valóban az egyik legkritikusabb a helyzetünk. A csapadékmennyiség az utóbbi időben nem volt túl sok, a következő időszakban pedig várhatóan még húsz százalékkal csökkenni fog, ráadásul egyenlőtlenül hull majd le. Ez azt eredményezi, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk a vízre. Igaz, a medenceszerű elhelyezkedés ebben az esetben előny, ám számolnunk kell azzal, hogy a szomszédaink a víz egyre nagyobb részét vissza fogják tartani, illetve a környező országokból jelentős mennyiségű szenynyezés érkezik majd hozzánk. Reménykedhetnénk persze abban, hogy az európai uniós normák immár az új tagországokat is nagyobb odafigyelésre kötelezik, ám a Rábát éppen egy régebbi EU-tag, Ausztria szennyezi folyamatosan. A felelősség alól ugyanis könnyű kibújni, hiszen csak arra szabtak ki határértéket, amit mérnek, sok veszélyes anyagot viszont nem is elemeznek.
– Nem kellene a szankcionálást komolyabban venni?
– Nyilván több ellenőrzéssel, további szigorítással és kiterjedtebb kutatással lehetne javítani a helyzeten. Az lenne azonban igazán jó, ha a károkozók egyszerűen felismernék, hogy előbb-utóbb öngólt lőnek. Késő, ha akkor jönnek rá a hibáikra, amikor már ők is rákot kapnak, vagy beteg gyerekük születik.
– Sokat hallani a klímaváltozásról, de az átlagember aligha tudja, mi forog valójában kockán.
– Kissé sarkosan fogalmazva a tét az életben maradásunk. A legpesszimistább jóslatok azt mondják, megvan az elvi esélye, hogy a Föld mintegy hétmilliárd lakójából csak pár száz millióan élik túl a változást. Ha tovább folytatódik a felmelegedés, akkor az északi jégréteg megolvad, alóla pedig kiszabadul az évmilliók alatt felhalmozódott metángáz. Ennek beláthatatlanok lennének a következményei. A kutatások szerint két foknál nem melegedhet többet a hőmérséklet az évszázadban, ez azonban egy globális átlag, ami a mi térségünkben már három fokot jelentene.
– Sokan mégis szkeptikusak, s azt mondják, a XV–XVI. században is túléltük a kisjégkorszakot, Mátyás királyt is a Duna jegén választották királlyá, vagyis úgy gondolják, az átlaghőmérséklet ingadozása természetes folyamat.
– Még fél évvel ezelőtt is nagyon sok szkeptikus hangot lehetett hallani, de ma már más a helyzet. Bizonyos információkat sokáig szándékosan visszatartottak, most azonban a témában legtekintélyesebb nemzetközi szervezet állítja, hogy nincs alapja a probléma megkérdőjelezésének. De ha csak riogatásról lenne szó, a kibocsátások csökkentése, a gazdasági szerkezetünk modernizálása, az ésszerűtlen fogyasztási szokásaink megváltoztatása csak hasznunkra válhat.
– Brüsszelben áttörésként értelmezték az üvegházhatást okozó gázok húszszázalékos csökkentéséről és a megújuló energiaforrások arányának átlag húsz százalékra való emeléséről kötött megállapodást. Ön milyen jelentőséget tulajdonít az ilyen jellegű vállalásoknak?
– Ha nem is áttörés, de nem lebecsülendő a megállapodás. A kiotói jegyzőkönyv nyolcszázalékos károsanyagkibocsátás-csökkentésről szólt 2012-ig. Az újabb EU-célkitűzést 2020-ra kell teljesíteni. Nagy csökkentésről tehát nem beszélhetünk, hiszen 2050-ig a szakértők szerint 80 százalékkal kellene kevesebbet kibocsátanunk.
– De a brüsszeli megállapodás csak az EU tagállamaira vonatkozik, Kiotó pedig egy globális vállalás lett volna, ha mindenki elfogadja…
– Valakinek el kellett kezdenie, és ez Európa volt. Ezek a lépések mindenképpen megérik a befektetéseket, a kontinens gazdasága hosszú távon csak profitálni fog abból, ha kevesebb anyagot, kevesebb energiát használ, korszerűbb technológiákat fejleszt ki. A növekedés helyett a minőség legyen a posztindusztrializmus lényege.
– Gondolja, hogy mindez valaha is célja lesz bármelyik nagyobb politikai erőnek a világon?
– Az éghajlatváltozás rá fog kényszeríteni arra, hogy átlépjünk a fogyasztói társadalomból egy takarékosabb világba. A legfontosabb az lenne Magyarországon, hogy megerősödjenek a kis- és középvállalkozások, ne legyen ilyen hatalmas az alulfoglalkoztatottság. Szokásainkon és a termelés szerkezetén is változtatni kellene, ennek a legjobb motorja pedig az adórendszer megreformálása lenne. A Levegő Munkacsoport már 1992 óta javasolja, hogy nem a béreket kell túladóztatni, hanem a környezetszennyező tevékenységekre kell az adóterheket rakni.
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
