Ingyenes szabadtéri tárlat nyílt a megújuló Citadella történetéről

A Habsburg- és a vörös elnyomás egykori szimbólumából a magyar szabadság nyitott és büszke helyszínévé válik a Citadella. A Várkapitányság gondozásában pénteken nyílt meg az Elnyomástól szabadságig – a Gellért-hegyi Citadella története című szabadtéri tárlat a Várkert Bazárban, amely nemcsak a múltat idézi meg, de bepillantást enged az erőd folyamatban lévő, sorsfordító megújulásába is. A pannók kivilágítása miatt az esti órákban is élvezhető kiállítás ingyenesen tekinthető meg április közepéig a Várkert Bazár Glorietthez vezető rámpáján, mintegy előszobájaként annak a grandiózus fejlesztésnek, amely végleg visszaadja a hegyet a magyarságnak.

Fotó: Havran Zoltán

– A mostani kiállítás az egyik utolsó fontos lépés az erőd teljes átadása felé – hangsúlyozta az Elnyomástól szabadságig – a Gellért-hegyi Citadella története című szabadtéri kiállítás megnyitóján Sikota Krisztina, a Várkapitányság vezérigazgató-helyettese. A Várkert Bazárban megnyílt tárlat célja, hogy bemutassa azt a szövevényes utat, amelyet a Gellért-hegy és a Citadella bejárt az elmúlt évszázadokban.

Fotó: Havran  Zoltán

A vezérigazgató-helyettes rámutatott, a helyszín 

a főváros egyik legismertebb, fordulatokban leggazdagabb történelmű része, amely elválaszthatatlanul összefonódott a magyarság sorsfordító pillanataival. 

A kereszténység térhódításától és Szent Gellért püspök tragédiájától kezdve a budai vár ostromaiig a hegy mindig stratégiai pont volt: hol az ország szívének elfoglalásához, hol annak visszafoglalásához szolgált kulcsfontosságú bázisként.

Sikota Krisztina emlékeztetett, hogy a kiegyezés után a polgárság megkezdte az erőd elbontását, ám a teljes megtisztulásra a rendszerváltozás után is várni kellett. A Citadellában évtizedekig méltatlan állapotok uralkodtak, most azonban az elnyomást jelképező falakat átjárhatóvá tették, és hamarosan egy mindenki előtt nyitott, minőségi időtöltést kínáló park várja a magyar családokat és a turistákat. 

Kiállításunk a Gellért-hegy és a Citadella múltjának megidézésével a jelenhez és a jövőhöz is szól, lehetőséget adva arra, hogy új nézőpontból tekintsünk egy régóta ismert helyszínre

– hangoztatta.

A fejlesztés szakmai motorja, Taraczky Dániel építész, a Citadella megújításának vezető tervezője, az art1st design studio Kft. ügyvezetője mélyebb betekintést engedett az építészeti és világnézeti koncepcióba. Mint mondta, a Citadella évtizedeken át egy élettelen pont volt, amely a régebben lebontott Neugebäude mellett a főváros leggyűlöltebb helyszínei közé tartozott. Az építész szerint alapvető fontosságú, hogy a Citadellát katonai erődként kezeljük, elkülönítve a Budai Vár polgári és királyi jellegétől, ugyanakkor mindkét helyszín felújítása morális kötelességünk. 

A műemlékvédelem ugyanis Taraczky szerint nem csupán a kövek puszta őrzéséről szól, hanem arról az eszméről és szakmai tudásról, amely ezeket a köveket egykor formába öntötte. 

A várban és a Citadellán zajló munkálatok nem választás kérdései, hanem tartozásunk a saját történelmünk felé, függetlenül attól, hogy az épületeket korábban idegen hatalmak emelték vagy rombolták le – szögezte le.

Taraczky Dániel építész Fotó: Havran Zoltán

Taraczky felidézte, hogy már a Habsburgok által ösztönzött építészeti tervek is kegyetlenek volt. Az akkori osztrák indoklás cinikusan rögzítette: azért kell erődöt emelni a város fölé, mert a pesti és budai felkelések csak állandósított terrorral és a lakóházak ágyúzásával fékezhetők meg.

Ez egy fegyver volt a város szívében. Mi pedig ezt a fegyvert átvitt értelemben hatástalanítottuk

– magyarázta az építész. A tervezők radikális, mégis tiszteletteljes gesztussal éltek: két hatalmas „kardcsapással” átvágták a falakat, megnyitva a tömböt. 

Ezzel a Citadella a szabadság bástyájává lényegült át, amelyben helyet kap egy egyedülálló történelmi élménytár is, ami a magyarok történetét meséli el a mi saját szempontunkból, nem törekedve arra, hogy az elnyomók narratíváját igazolja.

Lapunk kérdésére, hogy a régi dokumentumok mennyiben segítették a munkát, Taraczky Dániel elmondta: sok metszetet, antik ábrázolást és régi képeslapot vizsgáltak meg. Míg az osztrák erőd tervei jól dokumentáltak a levéltárakban, a hegy korábbi korszakai – például a török kori palánkvár vagy a római Jupiter-szentélyek – jóval nehezebben voltak kutathatók. – Sok esetben idealizált vagy stilizált krónikákból kellett kiindulni – jegyezte meg. Érdekességként említette, hogy még a mai napig is kerülnek elő olyan archív fotók, amelyeket korábban nem ismertek.

Fotó: Havran  Zoltán

Az építészeti kihívásokkal kapcsolatban az építész lapunknak elárulta, a technikai nehézségek – mint az üvegszerkezetű tartóelemek vagy az 1960-as években betonból „összetákolt” déli fal újjáépítése eredeti technológiával – mérnöki feladatok voltak, de a valódi küzdelmet a koncepcionális „beleállás” jelentette. Meg kellett vívniuk a harcot azokkal a véleményekkel, amelyek kritizálták a műemléki falak átvágását. Az építész válasza erre egyértelmű: – Mi a szemtelenebb? Átvágni egy falat a szabadság nevében vagy ágyúkkal erődöt építeni egy város fölé a lakók ellen?

A szabadtéri kiállítás tartalmáról Kiss Henrietta, a Várkapitányság kiemelt tartalomfejlesztési szakértője nyújtott részletes áttekintést a megnyitón. Kifejtette, hogy a Gellért-hegy már a Krisztus előtti IV. századtól kezdve szakrális központ volt, ahol a pogány és a keresztény hiedelemvilág folyamatosan váltotta egymást. Érdekes adalék, hogy a hegy elnevezése is ezt a kettősséget tükrözi: az Árpád-korban Pest-hegynek hívták a kemenceszerű barlangja miatt, majd Szent Gellért püspök vértanúsága után kapta a mai nevét, míg a török hódoltság idején Gürz Eliász török harcosról és papról nevezték el, akinek síremléke zarándokhely volt. A szakértő felidézte az 1815-ben megnyílt csillagda, az Uránia történetét is, amely korának egyik legmodernebb obszervatóriuma volt, és amely az 1849-es ostrom során súlyos károkat szenvedett.

Kiss Henrietta részletesen beszélt a Citadella építési folyamatáról is, amely 1850-ben robbantási munkálatokkal kezdődött, és bár 1852-ben Ferenc József elégedetten látogatta meg a szerkezetkész erődöt, a teljes befejezés 1856-ig elhúzódott. 

Az erősség soha nem szolgált valódi védelmi célokat, funkciója a megfélemlítés volt, 

de a későbbiekben mégis többször kapott katonai szerepet: az első világháborúban orosz hadifoglyokat őriztek itt, 1919-ben ágyúállás volt, 1944–45-ben pedig a német és magyar védők egyik utolsó ellenállási pontjává vált. A szakértő külön kitért a Szabadság-szobor történetére is, amelynek fő alakjának ihletőjét Kisfaludy Strobl Zsigmond egy villamosmegállóban pillantotta meg. A szobor az idők során Budapest ikonikus jelképévé vált, olyannyira, hogy makettje még a világűrbe is eljutott Farkas Bertalannal.