Szurrogátum

A szó azoknak ismerős, akik sok Jókait olvastak, akiknek nem, ideírom: pótlék, pótszer, valaminek a valamivel való helyettesítése. Gyurcsány Ferenc és színtársulata szurrogátum blokád alatt tartja a közéletet és a nyilvánosságot. Mondhatni, a miniszterelnöki trupp lépéselőnyben tematizálja a közbeszédet. A Fidesz és az ellenzéki sajtó kénytelen válaszolni, illetve követni a tematikát. Ha máskor nem, akkor most a kormányszóvivő jelölésének hercehurcája körül lelepleződött a manőver, és lehetne példa a másik oldal számára, nem kell minden csapdába belelépni, és ott vergődni hetekig. Demcsák Zsuzsa esete mindenkinek a könyökén jön ki. Ha ne adj’ isten!, mégis kinevezik kormányszóvivőnek, valós lesz a hülye vicc: Né mán, ez a Demcsák? Felöltözve meg sem ismertem! D. Zsuzsa választása tipikus szurrogátum. Ha Gyurcsány Ferenc komolyan gondolja – ha ő egyáltalán gondol valamit is komolyan –, hogy neki naprakész kormányszóvivő kell, akkor mondjuk Mélykúti Ilonát vagy Acél Annát kéri fel. Egyiket politikai slágfertigsége miatt, a másikat meggyőző egyénisége okán. Ám erről szó sincsen, bedobták a köztudatba a Triumph-tündérkét, akiről azonnal kiderült, hogy szívből utálja a szegényszagot. Még az sem biztos, hogy internetes naplóbejegyzését nem valami égi kéz vezette, mert ekkora nyílt taplósággal kizárólag Kóka János rendelkezik, aki viszont csak a sikerszagot bírja.
Mi pedig rágjuk, rágicsáljuk Demcsák fel- és lemenőit, miközben Gyurcsány Ferenc elmegy, és odaköti az ország szekerét az oroszokhoz. Egyszer már kimasíroztak innen, de lassan be is masíroznak, ha alkalom adódik.
Nem feltűnő, hogy az Árpád-sávos zászlóval mostanáig senkinek sem volt baja? Most, hogy az egészségügyben két ámokfutó a halálozási statisztika maximalizálásán dolgozik, mert ne mondja senki, hogy az agyvérzés jobban gyógyul, ha száz kilométerre vonszolják a beteget a szomszéd kórház helyett, de azt sem hiszem, hogy az orvosok attól derűsek, ha mindennap legazemberezik őket. Államadósság, törvénytelenség, kegyetlenkedés, hazudozás, zsarolás és zsigerelés, adóemelés, terror és megfélemlítés kormányprogrammá emelve, de a nyilvánosság legégetőbb problémája az Árpád-sávos zászló minősítgetése. Őszinte beszéd helyett. És folyik a harc: álérvek meg érzelmi összecsapások tromfolnak egymásra, a megértés legcsekélyebb reménye nélkül. Mert ez is szurrogátum. Gyurcsány és médiaszolgái jól tudják, hogy az Árpád-sávnak semmi köze a nyilasokhoz, különben az amerikai zászló is nyilas lehet. De kell egy pótlék, egy pótfenék, amin derék magyarjaink nyargalásznak.
Addig sem érdekli őket a valóság. Magas szintre emelkedett a „ki mit mondott, mit értett alatta” nevű szófejtő társasjáték. Mit mondott Wittner Mária, Orbán Viktor, Schmidt Mária, Kövér László. Ki miért és miért nem határolódott el ezektől, ki mikor milyen következtetést vonhat le belőlük. Ha megnézzük a tévévitákat, ritkán foglalkoznak társadalmunk szánalmas állapotával, a népesség fogyásával, a magyarok végtelen pesszimizmusával. Trianont nem szabad kibeszélni, a Kádár-korszak láthatatlan rombolása sem érdekli a vitázókat. Az, hogy Orbán Viktor elkergetné a kormányt, meg lebontotta a kordont, az igen!
Most valami nagyon rossz készül, mert itt a rongyosra koptatott, ám izmos magyar antiszemitizmus. Mint szurrogátum. Gyurcsány szájából kifolyva már tudja az egész világ. Kivéve a magyarokat, de majd ezt is megtudjuk, miközben hátulról, csendben bevezetik az elvarrt adót. Mindenki fizet, akinek varrótűje van. Vagy volt. Vagy lesz.