Az elmúlt napok nem sok vigaszt hoztak a pénzügyminiszternek. A múlt héten közzétett költségvetése nem változtatott a helyzeten látszólagos adóengedményeivel, amelyeken talán még a média kaján kommentárai nélkül is átlátott volna az átlagszavazó: Brown egyszerűen nem népszerű. A legújabb felmérések csak megerősítik, ha a következő választáson Brown vezetése alatt lép sorompóba a Munkáspárt, akkor a megmérettetés másnapján David Cameron, a toryk vezetője költözik be a Downing Street 10.-be.
Brown helyzetén nem könnyítettek a napokban elhangzott vélemények sem. Igaz, hogy Jack Straw, a kormány alsóházi frakcióvezetője vállalta Brown párton belüli választási kampányának vezetését, de az is igaz, hogy egy magas beosztású köztisztviselő, akinek alkalma volt saját bőrén érezni Brown vezetési stílusát, egyenesen Sztálinhoz hasonlította a várományos miniszterelnököt. Goromba zsarnok, konok, öntelt, mondta róla. Mintha Charles Clarke, a Blair-kormány volt belügyminisztere szavait hallanánk.
Tony Blair – akiről sokan úgy vélik, nem bocsátotta meg Brownnak a tavaly nyári hatalomátvételi kísérletét – szintén rátett egy lapáttal a pénzügyminiszter gondjaira. Az Observer tekintélyes vasárnapi lap szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy ha David Miliband, a népszerű fiatal környezetvédelmi miniszter elhatározná, hogy versenyre kel Brownnal a miniszterelnöki posztért, a Munkáspárt őt választaná. Igaz, hogy a miniszterelnöki hivatal kiigazította a jelentést, mondván, hogy Blair mindössze annyit mondott, hogy az új vezetőnek „igazi” választási küzdelemben kell felülkerekednie, de ez már nem sokat változtatott a hatáson.
A BBC egyik aktuálpolitikai műsorában a riporter egyenesen Brownnak szegezte a kérdést: elismeri-e, hogy nem karizmatikus személyiség. A kérdésre a pénzügyminiszter csak azzal tudott válaszolni, hogy ő a maga részéről igyekszik megkedveltetni magát a közvéleménnyel.
Brown ellen az egyik legtöbbet hangoztatott vád, hogy túl óvatos. Azt mondják, válság idején szeret eltűnni, megtestesítőjeként a mondásnak, hogy „amíg engem látsz, nincs baj, mert ha baj van, úgyse látsz”. Egyre többen fogadják el tényként a feltevést, hogy ha Brown végül mégis megkapja az áhított miniszterelnöki tisztséget, hamarosan új választáson kell majd megerősíteni pozícióját. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy „csaknem” bizonyos utódlása esetén hónapokon belül kockára teszi, amiért éveken át küzdött.
Új KRESZ Magyarországon: ezek a változások mindenkit érintenek