Élő jelzőrendszer a Dunán

A Duna és más veszélyeztetett hazai élővizek védelmére új, nemzetközi hálózatba illeszthető monitoringrendszer készül. A folyókban, tavakban található élőlények segítségével a tudósok a vizek ökológiai állapotára következtetnek. Az eleven jelzőkészüléket most alakítják ki a szakemberek.

Most dolgoznak azon az élő indikátorrendszeren a gödi Magyar Duna-kutató Állomáson, amely egyes halfajokat, vízinövényeket, algákat, mikroszkopikus gerinctelen lényeket vizsgál folyamatosan – közölte Oertel Nándor, az állomás vezetője a Magyar Távirati Irodával. Ennek alapján a kiválasztott vízi élőlények felhasználásával a következő években megfigyelőpontokat alakítanak ki a Duna, a Tisza, a Balaton és más vizek mentén.
Ezek az ellenőrző helyek részei lesznek annak az európai egységes monitoringrendszernek, amely a kontinens folyóinak, tavainak és vízgyűjtőinek állapotára ügyel.
A Magyar Tudományos Akadémia intézményének hidrobiológusa elmondta, hogy a 2188 kilométer hosszúságú Dunát a világ tíz legveszélyeztetettebb folyójának egyikeként tartják számon. Vizének minősége ugyan jelenleg jónak mondható, de a hajózás, az árvízvédelem, a duzzasztások és más beavatkozások különböző hidromorfológiai módosulásokat idéztek elő a folyóban. Ezekre azért kell a korábbinál jobban figyelni, hogy a változó gazdasági körülmények között is fenntartsák az ökológiai egyensúlyt.
Oertel Nándor arra is kitért, hogy a Duna német és osztrák szakaszán kiépült tározók következtében az utóbbi évtizedben túlzottan elszaporodtak az algák. A természetes vízáramlás ugyanis lelassult, az árnyékolóként szolgáló hordalék ezáltal leülepszik a mederfenékre. Így a napfény mélyebben áthatolhat a víz felszínén, a több fény pedig az algák gyorsabb elburjánzását idézi elő. Ez a víz élővilágát veszélyezteti.
Figyelmeztető jel az is, hogy a Duna–Majna–Rajna összeköttetése nyomán vándorkagylók sokasága jelent meg a Duna hazai szakaszán, ezek az élőlények pedig felboríthatják a víz ökológia egyensúlyát. A folyóba érkező csatornák védőrácsára tömegesen rátelepednek, s mint valami dugó, akadályozzák az áramlást.
Az állatokat már korábban is használták katasztrófajelzésre. A bányák mélyére például kanárikat vittek a vájárok. Ugyanis ha a levegőbe nagyobb mennyiségű metángáz került, a kanárik bágyadttá váltak, vagy elpusztultak. Ekkor a bányászok azonnal a felszínre igyekeztek, hogy elkerüljék a várható sújtólégrobbanást.